|
A Te szövetséged a mi küldetésünk
– Schönstatt alapításának 100. évfordulójára készülünk –
Mit ünneplünk 2014-ben?
A jó Isten és a Háromszor Csodálatos Anya kegyelméből tör-
ténelmi pillanatnak lehetünk részesei. Schönstatt alapításának
100. évfordulójára készülünk. Bekapcsolódhatunk egy kegyel-
mi áramlatba, részesei lehetünk Kentenich atya karizmájának,
és átélhetjük, hogy mit jelentett az 1914. október 18-i alapítás,
amikor Joseph Kentenich a Krisztus-követés egy új útját nyitotta
meg a Vallendar/schönstatti Pallottinus Szeminárium növendé-
kei számára.
Kentenich atyának az volt a tapasztalata, hogy minél köze-
lebb sikerült jutnia Máriához, annál világosabb és áldásosabb
lett az élete. Azokban a hetekben tört ki az első világháború is.
Kentenich atya számára ez isteni jeladás is volt egyúttal, me-
lyet a hősies keresztény eszményre való törekvés végsőkig való
fokozására szóló felszólításként értelmezett. Ugyanakkor azt is
hitte és várta, hogy a világháború rendkívüli viszonyaiban Má-
ria anyai gondoskodásának újabb jeleit fogja adni.
Nem sokkal a szemináriumi Mária-kongregáció alapítása
után Kentenich atya azzal a kéréssel fordult Páter Kolbhoz,
a német rendtartomány akkori főnökéhez, hogy engedje át a
kongregáció számára a régi, használaton kívüli temetőkápol-
nát. 1914 júliusában Páter Kolb teljesítette Kentenich atya ké-
rését. Átadta a kongregációnak a kápolnát.
Az 1914. év nyári szünidejében született meg Kentenich
atya és Schönstatt életében a legfontosabb elhatározás. Az ese-
mények hatására felismerte, hogy a Szűzanya a kongregáció
kápolnáját egy új kezdeményezés helyéül szeretné kiválasztani.
Ez a felismerés egyúttal arra is indította, hogy felajánlja magát
eszközként ennek megvalósulásáért. Saját bevallása szerint éle-
tének a legnehezebb döntése volt ez, mert kevés volt a fény, „az
ajtó csak résnyire nyílott meg”.
Döntését a leggyorsabban közölni akarta a fiúkkal is. A há -
ború miatt az iskolaév csak október közepén kezdődött. A visz-
szatérésük utáni első vasárnapon, október 18-án gyűltek össze
első alkalommal a kongregáció tagjai a kis kápolnában, hogy
az új iskolaévben a kongregációs munkát egy nyitó előadással
megkezdjék. Kentenich atyának az akkor elhangzott előadá-
sát tekintjük a Schönstatt Mozgalom alapításának. Beszédében
elmondta a fiúknak felismerését, melyet az isteni gondviselés
tervének és a Szűzanya kívánságának tartott: „Felgyorsítani ön-
megszentelésünk fejlődését, és ezáltal Mária-kegyhellyé alakítani ká-
polnánkat”. Ez volt Kentenich atya merész gondolata és titkos
kedvenc eszméje.
Hogyan lehetne egy ilyen magas célt elérni? Kentenich atya
erről is beszélt: „Úgy tűnik nekem, mintha a mi kedves Úrnőnk ebben
a pillanatban itt az öreg Mihály-kápolnában a szent arkangyal szá-
jával szólna hozzánk: Ne okozzon gondot kívánságotok teljesülése! Ego
diligentes me diligo. Szeretem azokat, akik szeretnek engem. Bizonyít-
sátok be először ti, hogy valóban szerettek és komoly a szándékotok. A
legjobb alkalmatok van most erre. Az isteni gondviselés terve szerint a
nagy európai háború a számotokra egy rendkívül előrevivő segédeszköz
lesz önmegszentelésetek művében. Ezt a megszentelést kérem tőletek!”
A kongreganisták elfogadták a Szűzanya ajánlatát. Magukévá
tették Kentenich atya „kedvenc eszméjét és merész gondolatát”.
Ez nemcsak arra az első pillanatra vonatkozott, hanem a későbbi
hetekre és hónapokra is. Nemcsak a kollégiumi hétköznapokra,
hanem a világháborús laktanyai és harctéri napokra is 1 .
Kentenich atya meghallotta Isten hívását. Érzékelte Máriá-
nak azt az óhaját, hogy találjon egy helyet, „ahonnan különleges
módon teljesíti a ma emberéhez szóló nevelői feladatát.” Az Előalapító
okiratban megfogalmazott fő gondolatot, az önnevelés lénye-
gét – „Meg akarjuk tanulni magunkat Mária oltalma alatt szilárd,
szabad, papi jellemmé nevelni.” – vitte tovább. Ezt bízta Kentenich
atya a Schönstatt közösségre: „Kétségtelenül nem tudnánk nagyobb
apostoli tettet véghezvinni, és értékesebb örökséget sem hagyhatnánk
utódainkra annál, mint hogy Úrnőnket és Nagyasszonyunkat arra
késztetjük, hogy állítsa itt különleges módon fel a trónját, ossza kincseit
és hassa a kegyelem csodáit. (…) Tapasztalja meg Mária dicsőségét
mindenki, aki idejön imádkozni, és vallja meg: Jó itt lenni!”
Hálát adunk, hogy Mária anyai gondoskodását, nevelői útmu-
tatását és királynői dicsőségét mi is megtapasztalhatjuk. Hány-
szor megéltük újra és újra, hogy jó nekünk a Szentélyben lenni,
amikor Mennyei Atyánk és a Szűzanya elé visszük örömeinket,
bánatainkat, nehézségeinket és kegyelmi ajándékainkat. Az
otthonosság légkörét éljük meg minden alkalommal Óbudavá-
ron. Megtapasztaljuk, hogy ez a hely a Tábor-hegy, ahol mi is
elmondhatjuk: jó nekünk itt lennünk.
Szeretetszövetség
Tilmann atya így tanít minket: „Ha az Istenanyával szeretetszö-
vetséget kötünk, akkor gyengeségünket az ő hatalmához kapcsoljuk.
»Mi odaajándékozzuk neki gyengeségünket, és ő gondot visel ránk«
– mondta Kentenich atya. Újra megtanuljuk nála, hogy gyermekek
vagyunk. »Minden problémát a gyermekséggel oldok meg« – szokta
mondani Kentenich atya. Persze meg kell tennünk mindent, de végül
tehetetlenségünkkel és a hibáinkkal a Szűzanyához megyünk. Ő elfo-
gad minket. Gyengeségeinket elviszi az Atyához, aki megadja nekünk
újra a gyermekség lelkét, amellyel őt Atyánknak szólítjuk.”
A Szűzanyával kötött szeretetszövetség az élet forrása. Ez
alakítja az embert nap mint nap. Alakítja a sok-sok apró élet-
folyamatot. Odamegyünk a Szűzanyához a háziszentélybe és
megbocsátunk egymásnak. Leülünk egymás mellé és imádjuk
a Jóistent, aki közöttünk van. Szemléljük életünk eseményeit
és felfedezzük mögötte a Jóistent, és ezt a háziszentélyünkben
a Szűzanyánál tesszük. Az egész életünk odaadássá válik. Mert
Krisztus él a szívünkben, áldássá válunk az egész családunk
számára és mindazok számára is, akikkel kapcsolatba kerü-
lünk. Ez annyit jelent, hogy a Szűzanyával kötött szeretetszö-
vetség életünk alapformájává válik. Mária gondoskodik arról,
hogy Krisztus növekedjék bennünk és a közösségünkben.
A Szűzanyával kötött szeretetszövetségünket szeretnénk a
jubileumi évben megújítani és megerősíteni, valamint bátoríta-
ni mindazokat, akik ez alkalommal szeretnének szeretetszövet-
séget kötni, háziszentélyt létesíteni.
Ősszentély
Kentenich atya ős-megtapasztalása a saját életében: Mária je-
len van (otthonosság), szeret (a szeretete átalakít), szüksége van
rám és küld engem (apostoli küldetés és gyümölcsözőség).
A Szűzanya a szentélyben szállást talált. Ez azért volt le-
hetséges, mert előzőleg már Kentenich atya szívében otthonra
lelt. „Mária itt van, szüksége van rám és szeret engem” – ez egy
olyan teret hozott létre, melybe másokat is meghív. Akik pe-
dig belekapcsolódnak Kentenich atya ős-élményébe, nem
maradnak egyedül, hanem egy családot alkotnak. Vagyis a
szentélybe jövőknek közös Isten-élményben van részük. Ez az
Isten-élmény hozza létre a közösségünket és a közös utunkat.
Minden a szentélyben kezdődik és folyamatosan minden onnan
ered. „Aki keres engem, megtalál a szentélyben” – mondta/mondja
Kentenich atya. A szentélybe lépve ugyanúgy átélhetjük, mint
ő, hogy Mária jelen van, szeret és küld. Így válik az Ősszentély
kegyhellyé. Micsoda ajándék ez nekünk! Alapítónk szíve létre-
hozott egy olyan teret, melybe beléphetünk, mint az Istennel
való találkozás/kapcsolat barlangjába, nemcsak lelkileg, hanem
fizikailag is.
Háziszentély
Kentenich atya a családmozgalom alapítása alkalmából írta a
családoknak: „Vigyék magukkal a Szűzanya képét, és helyezzék el a
lakásuk egy díszhelyén. Így az egy kis szentéllyé válik”. Tegyük azt
otthon, amit az alapító és a fiúk tettek 1914. október 18-án. Így
megtapasztalhatjuk a mindennapi élet során azokat a kegyel-
meket, amelyeket Mária ajándékoz nekünk a háziszentélyünk
által. Erőt kapunk napról napra feladatainkhoz, megpróbálta-
tásainkhoz. A Szűzanya kiválasztja magának a házunkat, hogy
ott működjön, hozzánk jön, és nekünk akarja ajándékozni a
szívét. Családunkat a nagyobb szeretet terévé akarja tenni. Egy
olyan hellyé, ahonnan Krisztus szeretete kisugárzik. Ahol az
emberek, akik odamennek, otthon vannak Istennél. A Szűz-
anya pedig azt kéri tőlünk, hogy ajándékozzuk neki magunkat.
Tehát a szeretetszövetség az a mód, életforma, ahogy élünk.
Hálát adunk az Ősszentélyért, az óbudavári Szentélyért, a
háziszentélyeinkért és a szívszentélyeinkért.
Ki nekünk a Szűzanya?
A Háromszor Csodálatos Anyával állandó, meg-megújuló és
dinamikusan fejlődő a kapcsolatunk. Jó lenne, ha néha meg-
fogalmaznánk, hogy ki is számunkra a Szűzanya. A jubileumi
évre készülve tegyük fel a kérdést és beszélgessünk róla, hogy
„Ki nekünk a Szűzanya?”
Néhány gondolatot összegyűjtöttünk családjainktól, ezek-
ből válogattunk:
„A legtökéletesebb, legszeretőbb, legokosabb, leggondoskodóbb Édesanya,
aki nem csak táplál, hanem beadja a keserű pirulát is, ha ez szol-
gálja a javunkat, nem csak simogat, hanem jóságosan meg is int, ha
rossz útra térünk, nem csak megölel, hanem kitisztítja a gennyes sebet
rajtunk akkor is, ha ez fájdalommal jár, aki bábáskodik, hogy minél
szebben megszülessünk az örök életre.”
„Elsősorban a háziszentélyünkre, az otthonunkra, a velünk élő Szűz-
anyára gondolunk. Ő jelenti otthonunk melegét, menedéket, erőt a nehéz
időkben, gondokban. Vele kezdjük és fejezzük be a napot. Őrajta keresz-
tül találunk ismét egymásra. Ővele hordozzuk a gyerekeket. Vele osztjuk
meg örömeinket. […]
Kb. 8 éve a háziszentélyünkben megkoronáztuk a Szűzanyát, a király-
nőnkké választottuk őt. Ezt a nagy gyermekeink is motiválták, akik
már kikerültek az otthonunkból. Mindez azt jelentette a részünkről,
hogy a Szűzanya vezetésével „mindent” meg akarunk tenni a ránk
bízottakért. De főleg azt, hogy a Szűzanya irányítsa, vezesse az életü-
ket/életünket. Ezt a kérést Kentenich atya után így fogalmaztuk meg:
„Hadd legyünk a Te élő koronád!” – és a kegykép fölé, a magyar szent
korona körvonalaiba belehelyeztük családunk fényképét...”
„Szűz Mária számunkra közvetítő, nevelő, aki finom, precíz gondosko-
dásával segít Isten felé. Gyermekeink védelmezője, hazánk patrónája,
családunk, házasságunk munkatársa, aki csendes és hűséges irányí-
tónk. Megértő, bölcs, igényes. Kapcsolat és közösségteremtő, jól ismer
minket. Akkor is gondoskodik rólunk, amikor elfeledkezünk róla.”
„A szövetségi ághoz történő csatlakozásunk volt talán az az első nagy
IGEN, amit teljes szívvel és szeretettel tudtunk a Szűzanya hívására
mondani. Addigra már bőven megtapasztaltuk gondoskodó szeretetét
és a kegyelmi tőke működésének valódiságát. Mária elsősorban a mi
mennyei Anyánk. Anya, akihez bánatunkkal és örömünkkel, gyenge-
ségeinkkel és sikereinkkel fordulhatunk. Ő az, aki az otthon melegét és
biztonságát nyújtja.”
„15 évvel ezelőtt, a 25. házassági évfordulónkon megkoronáztuk a
Szűzanyát. Akkori ismereteink szerint, ez a biankó felhatalmazás
elfogadását jelképezte számunkra. Eleven párbeszéd indult el ezzel a
Szűzanya és mi közöttünk.
Az Úrnői, királynői arc kicsit idegen tőlem. Valószínűleg ennek
oka lehet az is, hogy a kommunizmusban nőttem fel: a királyi mi-
volt negatív színezetet ad a tudatomban. A koronázás tehát inkább a
szolgálatban (igent mondásban) való példakép elismerését szimbolizálja
számomra.”
„Mély benyomást tett rám, amikor Kentenich atyánál ezt olvastam:
„egész neveltetésemet a Szűzanyának köszönhetem”. Ebbe a forrásozó
kapcsolatba spirituálisként bevonta a fiúkat is a következő felhívással:
„meg akarjuk tanulni magunkat Mária oltalma alatt szilárd, szabad,
apostoli jellemekké nevelni.” Az első megtapasztalásom, hogy Mária
engem is nevelni szeretne, többnyire szimpatikus módon, máskor pedig
vaskesztyűvel. Mária oltalma nem azt jelenti, hogy nem élek át nehéz-
ségeket és kísértéseket, hanem azt, hogy Ő mindig ott áll mellettem. A
szabadságomat meghagyva önnevelésre és önmagam elfogadására bátorít.
Az Isten nem azért fog szeretni, amilyen leszek, hanem amilyen most
vagyok. Tehát elfogadom magamat, ugyanakkor próbálom a hibáimat
kijavítani.”
„Számunkra a Szűzanya egyszerre édesanya, nevelőnő és királynő,
olyan, mint a Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egysége.
Mária számunkra a Háromszor Csodálatos Anya, akiben ez a hár-
masság egyszerre jelen van, de nem szétválasztható, hanem egymást
harmonikusan kiegészítő, illetve egymásra épülő egység.”
„A Szűzanya olyan, mint a Földgolyót körbeölelő légkör. A Nap suga-
rait átszűri és könnyen befogadhatóvá, éltetővé teszi. A Szűzanya egy
ember. Az Istenhez képest csak porszem, egy teremtmény. Isten aka-
ratából és kegyelméből viszont igazi segítség számunkra az üdvösségre
jutásban.
A Szűzanya a legnagyobb szent, mert Ő a leg-
alázatosabb. Teljes szívével és akaratával a Jóistenre
irányul, így az Isten nagyságát tükrözi vissza. KO-
RONÁZÁSA a nagyrabecsülésünk, tiszteletünk,
hálánk és forró szeretetünk kifejezése.”
Bizalommal fordulunk a jövő felé – Hűek maradunk
„Amikor az emlékezet eltávolodik, emlékké válik, amikor azonban kö-
zeli, akkor örömmé alakul át, és ez a nép öröme. Ez keresztény életünk
egyik alapelve. Amikor az emlékezet közel áll hozzánk, akkor kettős
hatása van: megmelegíti szívünket és örömet ad.” – mondta Ferenc
pápa. – „Ez az öröm a mi erőnk. A közeli emlékezet öröme. Azonban
a távoli, megszokottá vált emlékezet, amely egyszerű emlékké válik,
nem melegíti fel a szíveket, nem ad örömet, nem ad erőt. A találkozás
az emlékezettel az üdvösség egy eseménye, találkozás Isten szeretetével.
Isten velünk együtt írja a történelmet és üdvözített bennünket; ez az
üdvösség találkozása. Ez olyan szép, hogy meg kell ünnepelni.”
Az előttünk álló egy évben szeretnénk hátratekinteni és
megemlékezni, egyúttal megújulni és a jövő felé fordulni. Szám-
ba vesszük, hogy mit kaptunk Schönstattban. Ebben segíthet
bennünket „Az én Schönstattom” füzet, amiben lehetőségünk
van összegyűjteni, hogy mit jelent számunkra a Schönstatti
mozgalom, mi érintett meg minket igazán ebben a lelkiségben,
mit köszönhetünk Schönstattnak. Bátorítunk mindenkit, hogy
akár ennek a füzetnek a segítségével, akár más úton, de kezd-
jük el összegyűjteni Schönstatt számunkra szóló ajándékait.
Hűek maradunk Schönstatt ajándékaihoz és értékeihez,
melyeket a jó Istentől, a Szűzanyától, Kentenich atyától és
Tilmann atyától kaptunk. Megőrizzük és elmélyedünk ezek
ismeretében.
Az óbudavári Szentély, a magyarországi Schönstatt központ
nem jött volna létre a családok adományai, a kegyelmi tőkébe
tett áldozataink, felajánlásaink nélkül. Maradjunk hűségesek a
gyakorlathoz, amit a Szűzanya kér tőlünk már 100 éve: „Gya-
rapítsátok hát szorgalmasan a kegyelmi tőkét! Szerezzetek sok érdemet
hűséges és még hűségesebb kötelességteljesítés által, buzgó imaélet által,
és bocsássátok azokat a rendelkezésemre!”
2014. július 5-én az óbudavári Szentély alapkőletételének ün-
nepén szeretnénk a magyar egyháznak és társadalomnak be-
mutatni Schönstatt elmúlt 100 évének kegyelmeit, gyümölcsö-
zőségét.
2014. október 18-án – kapcsolódva a schönstatti jubileumi
ünnepséghez – szeretnénk megújítani és megerősíteni szeretet-
szövetségünket, illetve kísérni azo-
kat, akik akkor fognak háziszentélyt
létesíteni, szeretetszövetséget köt-
ni. Újra a Háromszor Csodálatos
Anyánk és Királynőnk rendelkezé-
sére bocsátjuk magunkat.
Hívunk, hogy kísérd imával a
jubileumi előkészületet és ün-
nepet, gyarapítsd a kegyelmi
tőkét, ezáltal is bizonyítva a
Szűzanyának, hogy komoly a
szándékunk!
|
