Családok a Családért Egyesület Magyar Schönstatt Család
Kezdőlap arrow Jubileum 2014 arrow A jubileumi kilenced 5. impulzusa
2017.10.24 [06:14]
 
 
  • German formal - Sie
  • Hungarian formal
A jubileumi kilenced 5. impulzusa Nyomtatás

Ő a nagy misszionárius, Ő csodát fog tenni.

(Gertrud Maria nővér írása)

Kedves Családjaim, Kedves Fiataljaim,

Kedves Schönstatt Családom,

 Ismét elkezdődött egy hónap – és már csak négy hónap van hátra a 2014. július 5-i óbudavári nagy ünnepünkig, és csupán hét hónap 2014. október 18-ig…

 Az elmúlt hétvégén Schönstattban a 2014. októberi ünnep „sátorfelelőseinek” nemzetközi találkozóján vettem részt. Ezen három magyar lány is jelen volt: Gamper Alice, Oroszi Juli és Oláh Gyöngyvér, akik most mindannyian 2014. októberi ünnep előkészületeiben segítenek!

A sok öröm mellett, amit megosztottunk egymással, azért személyes és anyagi természetű aggodalmak is felmerültek. Szombat este mindannyian az Ősszentélyben gyűltünk össze, hogy önmagunkat, és mindazokat, akik a 100 éves jubileumot Schönstattban fogják ünnepelni, rábízzuk a Szűzanyára és az ő Fiára. Én személyesen ismét a Szűzanyára bíztam anyagi gondjainkat. Az ünnepség után odajött hozzám egy atya meghatott szívvel, és azt mondta, hogy szívesen finanszírozná a 2014 októberében szükséges szimultán tolmácsberendezést. Ugye értik, hogy ez az „odafentről érkezett válasz” mennyire megérintett?

 „Ő a nagy misszionárius, Ő csodát fog tenni.” J. Kentenich

 

Néhány héttel ezelőtt szintén az Ősszentélyben, az esti áhítatnál volt egy megindító élményünk: A magyar korona látogatóban járt Németországban. A magyar lányok egy kis magyar delegációval, Bálinttal és az ő teljes noviciátusi évfolyamával, és a különféle országokból a jubileumra érkezett önkéntesekkel a magyar korona tiszteletére egy áhítatot szerveztek. Az volt a benyomásom, hogy a Királynő elkezdi a szíveket meghódítani.

 A Schönstattban eltöltött napok és hetek arra ösztönzik fiataljainkat, hogy azon a kérdésen is elgondolkozzanak: Hogyan ismertem meg Schönstattot? Mi az „én Schönstattom”? – miként ezt a kérdést feltesszük magunknak is ebben az évben Tilmann atya szavaira támaszkodva.

 Egy házaspár az alábbiakat válaszolta erre:

Számunkra Schönstatt Isten irgalmassága. Bizonyára szigorú nevelést kaptunk, ezért az irgalmasság számunkra kegyelem. Küzdünk azért, hogy irgalmasak legyünk önmagunkhoz, egymáshoz és másokhoz. Élni naponta azt, hogy gyengeségeinket Isten irgalmasságának tengerébe vetjük. Számunkra Schönstatt egy felhívás arra, hogy legyünk derűsek. Ne a körülmények határozzák meg a szívünk alaphangját, hanem az, hogy Isten Atya, Isten jó, amit Ő tesz minden jó.

Számunkra Schönstatt a nagylelkűség útja. Megtanít nagylelkűnek lenni másokhoz, szeretni minden embert, bízni a szeretet hatalmában.

Számunkra Schönstatt azt jelenti, hogy a fényben állunk. Itt olyan, mint a mennyországban, a Szűzanya jelenléte érezhető. A Szentélyben életünk minden eseményét világosan látjuk, és azt is, hogy mit kellene tennünk. Célunk, hogy ez a fény bennünk legyen. Ahogy Kentenich atya fogalmazta: Szentély- Háziszentély- Szívszentély. És ezért teszünk mindent. Számunkra Schönstatt gyökér, amellyel a Jóistenbe kapaszkodunk. És amely segít, hogy támasza lehessünk a ránk bízottaknak.

Számunkra Schönstatt egy mély kút, amelyből meríthetünk, amikor a lelki szárazságot megéljük. Schönstatt a kegyelmek forrása is. Visszatekintve a Schönstattal megélt 20 évünkre megtapasztalhattuk, hogy ez a forrás nem apad ki. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik ide segítettek minket.”

 Kedves Schönstatt Családom,

szívből kívánom mindnyájunknak, hogy mi is – hasonlóan, mint ez a házaspár – újra és újra eltaláljunk a forráshoz, különösen most a böjti időben. A mi forrásunk végső soron maga Jézus, aki ezekben a napokban meghív minket, hogy találkozzunk vele, igyunk örömforrásaiból, érte dolgozzunk, és a nehézséget is Vele hordozzuk.

A napokban Lisieux-i Kis Szent Terézről olvastam, akinek életét a Jézus iránti szeretet irányította, és aki az életét Jézusnak ajándékozta. Kentench atya egyszer „az első schönstattinak” nevezte őt.

 Arra hívom meg Önöket, hogy az ő szavaival imádkozzunk Jézushoz:

„Ó, Istenem, aki a tabernákulum fogságában el vagy rejtve, örömmel jövök minden este hozzád, hogy megköszönjem azokat a kegyelmeket, amiket nekem ajándékoztál, és hogy bocsánatot kérjek azokért a hibákért, amiket elkövettem a nap folyamán, ami most lassan véget ér. (…) Ha jobban eggyé váltam volna Veled, szeretetteljesebb lettem volna nővéreimmel, alázatosabb és mértékletesebb, akkor kevésbé fáradoznék azon, hogy az imádságban Veled beszéljek. De távol álljon tőlem, hogy nyomorúságomra tekintve elcsüggedjek, bizalommal telve jövök hozzád, Istenem. Arra gondolok, hogy nem az egészségesek azok, akiknek orvosra van szükségük, hanem a betegek. (…) Holnap segítségeddel egy új életet kezdek.”

  • Ki az „én Jézusom”?
  • Ki az „én Máriám”?
  • Mi az „én Schönstattom”?

 

Kíváncsian várom válaszaikat, és a nagyböjti időszakban „Önökkel együtt futom a versenyt”.

 Szívélyes üdvözlettel

Az Önök Gertrúd-Mária Nővére

 

 A visszajelzéseket a jubileum2014@gmail.com e-mail címre várjuk!

A kilenced korábbi impulzusai: http://csaladok.schoenstatt.hu/Jubileumi-kilenced.html

 

 
 
Top! Top!