Családok a Családért Egyesület Magyar Schönstatt Család
Kezdőlap arrow Jubileum 2014 arrow A koronázásról
2017.10.24 [06:15]
 
 
  • German formal - Sie
  • Hungarian formal
A koronázásról Nyomtatás

(Részletek a Kentench Reader  35. fejezetéből)
 
Magyarázat:
1933-ban  Hitler  jutott  hatalomra.  A  viszonyok  hamarosan
két irányban is kiéleződtek. Egyrészt az országban rövidesen
egyházellenes  légkör  alakult  ki.  Ez  Schönstattban  1939-től
kezdve  különösen  érezhető  volt,  amikor  a  palottinusok
főiskoláját  a  nácik  lefoglalták,  és  ott  –  teljes  egészében  a
nacionalizmus  ideológiáját  követve  –  egy  tanárképző
intézményt  létesítettek.  Másrészt  Hitler  politikája  egyre
egyértelműbben egy újabb háború felé vette az irányt.
A  Schönstatt  Család  e  fejleményekre  okosan  reagált
politikailag  is  –  például  a  „Schönstatti  Mozgalmat”
átnevezték  az  ártatlan  hangzású  „Máriás  Áldozat-  és
Imaközösségre”  (MOG: A német elnevezés rövidítése: Marianische Opfer- und Gebetsgemeinschaft. )  –,  elsősorban  azonban
spirituálisan.  Kialakult  a  koronázási  áramlat.  Kimondták,
hogy  a  Szűzanya  nemcsak  Anya  és  Nevelőnő,  hanem
védelmező Úrnő. 1939. október 18-án – az alapítás 25 éves
évfordulóján  –  megkoronázták,  mint  „Háromszor
Csodálatos Anyát és Schönstatt Királynőjét”.
A  szöveg  az  „1941-es  Inscriptio  Kongresszuson”  hangzott
el,  tehát  egy  olyan  folyamat  megfigyeléseit  tükrözi  vissza,
ami még teljesen alakulóban van. A szöveg megtalálható itt:
Pünkösdi  Kongresszus  1941  (in:  Heinrich  M.  Hug, Inscriptio, 177-187).
 
Kentenich atya előadása:
Engedjék  meg,  hogy  röviden  felidézzem  önöknek  a  koronázási  prédikáció  tartalmát:  Megkülönböztetjük
egymástól a szűkebb és bővebb értelemben vett királyságot. Szűkebb értelemben, a Szűzanyára alkalmazva: Ő
a  legteljesebb,  tisztán  emberi  lény,  a  csúcsteljesítmény;  hasonlóan,  mint  ahogy  a  rózsát  a  virágok
királynőjének, vagy, ahogy az oroszlánt az állatok királyának nevezzük.
Egy  csomó  példát  említhetünk  az  életből.  Azt  mondjuk  például:  az  apostolok  királynője.  Talán  helyére
tehetjük ezt a dolgot: A Szűzanya 1. a legkitűnőbb, 2. a legtökéletesebb apostol a többi apostollal ellentétben.
Ő  járult  hozzá  leginkább  az  apostolok  feladatának  megoldásához.  Hasonlóan,  ahogy  azt  mondjuk,  hogy  a
Szűzanya a mártírok királynője. Itt a királyságot bővebb értelemben értjük. Ő az, aki a többi királyi alakkal
való összehasonlításban megszerzi az elsőséget. Ő a legkitűnőbb mártír, aki megelőz mindenkit. Ez átírása azoknak a szavaknak, amit korábban Szent Bernáttól idéztem: „Az alkotás, amit csak az alkotó mester előz meg”. Persze a mester mindent megelőz. Ő tehát az egész teremtés csúcsteljesítménye.
Most  különbséget  kell  tenniük:  Királynő  nemcsak  bővebb,  hanem  szűkebb  értelemben  is.  Sajátos  törvényi
jogcíménél fogva Fiának országában társhatalommal rendelkezik. Honnan erednek hát e királyság jogcímei?
A  Szűzanya  társuralkodó.  Úgy  áll  előttünk,  mint  a  közbenjáró  mindenhatóság.  Ő  a  Megváltó  egyszeri,
egyedüli  hivatalos  segítője  az  Ő  teljes  életművében.  Ez  egy  erős  mondat,  az  egész  mariológiát  magába
foglalja! Mindaz, amit a Szűzanyáról tudunk, amit csak ki tudunk találni, ebből a forrásból ered.
A Szűzanya királynő az öröklési jognál fogva, a hódítási jognál fogva, a választási jognál fogva. Ismételjék
meg maguknak a jogcímeket, hogy azok újra élővé váljanak.
 
Mária mint Királynő – A mi kedves Asszonyunk
A királynői eszmét talán „A mi kedves Asszonyunk” címmel mutathatnám be önöknek. Mit jelent ez? Ez egy
növekedést jelent, akarom mondani, a királynői eszme elmélyülését és bennsővé válását.
Magyarország egyik királyáról mesélik, hogy a Szűzanyának ajándékozott egy káptalant (A káptalan egy nagyobb birtok adományozása leggyakrabban az egyháznak, hogy ott egy kolostort, vagy egy jótékonysági  intézményt alapítsanak.
A „hűbérbirtok” egy birtok, amit valakire rábíznak, neki „kölcsön adják”. Aki a birtokot átengedi, az a „hűbérúr”.
Mindkét fogalom a középkori társadalmi rendből ered, spontán módon és gyakran alkalmazták az Istennel való kapcsolatra. )
 és vele együtt egy képet  ezzel  a  címmel:  „A  Mi  Székesfehérvári  Kedves  Asszonyunk”,  és  neki  adta  egész  birodalmát
hűbérbirtokul.  A  történet  azt  üzenheti  nekünk,  hogy  attól  kezdve  vált  hagyománnyá,  hogy  minden  nemes
térdet hajtott, ha találkozott egy Szűzanya-képpel, vagy kimondta a Szűzanya nevét.
Mit  szemléltethet  számunkra  ez  a  kapcsolódási  pont?  A  mi  kedves  Asszonyunk.  Ezt  a  három  szót  most
egyesével meg akarjuk mérni és meg akarjuk fontolni. A Szűzanya előttünk áll, mint Asszony, mint Kedves
Asszony, mint a Mi Kedves Asszonyunk.
Asszony: a Szűzanya úgy áll előttünk, mint az, akit „dominának” (úrnő) nevezünk. Középkori értelemben ez a szó
ugyanazt jelenti, mint a királynő. Ha mi mindannyian megvalósítottuk a koronázást, akkor fel kell tennünk
magunknak azt a kérdést is: Hogyan biztosíthatjuk most e koronázás hatását és megmaradását? A Szűzanya
megkoronázásának gondolata a középkorban szintén nagyon elterjedt volt. Elcsodálkozunk azon, hogy a mai
katolikus ember milyen keveset tud az ilyen szimbolikus cselekményekről. A Szűzanya a „Mi Asszonyunk”
is, a mi királynőnk. Szent Atanáz mondja egyszer: Magától értetődik, hogy ha Krisztus a világ ura, akkor a
Szűzanya kell, hogy legyen a világ királynője. Szent Bernát mondja: Mindaz, ami az élő Istenhez tartozik, az
egyidejűleg  az  Ő  édesanyjához  is  tartozik.  És  ha  Krisztus  Isten,  és  Isten  minden  teremtmény  felett,  akkor
magától értetődik, hogy a Szűzanya minden teremtmény királynője. Ez a régi gondolkozásmód.

A hármas korona – Mária királyságának megalapozásai
                                                 
Aztán  folytattam  a  bemutatást:  A  Szűzanya  egy  hármas  koronát  hord.  Az  első  koronát  az  élő  Istennek
köszönheti:  öröklési  jog.  A  második  koronát  saját  magának  köszönheti:  hódítási  jog.  A  harmadik  koronát
nagyrészt nekünk és a Sátánnak köszönheti: választási jog.
Az első korona a méltóság koronája. Ki tette ezt a koronát a fejére? A szentháromságos Isten. Milyen sok
ragyogó méltóságot adott neki az élő Isten! Két szó emlékeztethet minket ismét erre: Istent szült, és Istennek
parancsolhatott.  Ismét  rápillantok  az  MTA-képre,  és  látom  a  gyermeket  az  ölében:  Istenszülő.  De
parancsolhatott is ennek az Istennek. Milyen nagy volt az ő méltósága, Isten miatt bizony majdnem végtelen,
így mondják Isten tudósai.
Kiemelek  még  egy  gondolatot:  Az  élő  Isten  felruházta  őt  kivételes  és  beteljesítő  törvényekkel.  Őmiatta
eltekintett a természeti törvényektől. Opus quod solus artifex supergreditur; az alkotás, amit csak az alkotó
mester előz meg. A Szűzanya szűz maradt: szűz a szülés előtt, közben és után. Áttörte a természeti törvényt.
Mivel szűz maradt a szülésben, ezért nem szenvedett el szülési fájdalmakat. Milyen nagyot gondolt hát az élő
Isten a Szűzanyáról, a méltóság micsoda koronáját helyezte a fejére! Aztán neki nem voltak áteredő bűnei,
tehát  a  nagy  törvényszerűség,  ami  alatt  mi  mindannyian  sóhajtozunk,  őrá  nem  vonatkozik.  Egy  másik
kivételes  törvény:  Hogyan  is  gondolkodunk  a  Szűzanya  haláláról?  A  megszokott  fájdalom  nélkül,  a
megsemmisülés normális fájdalma nélkül. Az ő teste nem szenvedett romlást.
Most hadd kérjem önöket, hogy ezt a gondolatot tovább gondolják át. Minden nagy metafizikai igazságot, ami
emögött  áll,  összhangba  kell  hoznom.  És  ha  most  megkérdeznek:  miért  voltak  hát  ezek  a  kivételek  a
természeti törvényekkel, akkor azt a választ adom: Krisztus miatt. A Szűzanya nagysága végül is nem  több
mint a Megváltó árnyékvetése. Mivel neki Istenanyának kellett lennie, ezért vannak ezek a kivételek.
Örülök, hogy az élő Isten megkoronázta őt; és ha én most koronázok, akkor ez egy szabadon választott és
önkéntes  koronázás.  Nem  azért  helyezem  rá  a  koronát,  hogy  legyen  egy  kis  változatosság,  nem,  az  én
koronám ki van dolgozva, és a koronázásom által az ő méltóságát akarom elismerni.
A  második  korona  az  erkölcsi  nemesség  koronája.  Kinek  köszönheti  ezt?  Isten  mellett  a  saját
közreműködésének. Ebben ő maga is kiemelkedő módon tevékeny volt. Most felidézhetném a Szűzanya egész
erényes életét. Miben áll az ő erkölcsi nagysága? A bűnöktől és tökéletlenségektől való mentességében és az
isteni  erényektől  való  betöltöttségében.  Ez  a  minden  kötöttségtől  való  szabadság  és  az  erényekben  való
gazdagság nemcsak Isten ajándéka, hanem egyidejűleg egy világos együttműködés hatása is.
A harmadik korona az a korona, amit mi és a Sátán helyezünk a fejére. Itt úgy áll előttünk, mint egy
királynő  a  szó  szűkebb  értelmében,  mint  királynő  hatalomban  és  bölcsességben:  itt  ő  uralkodótárs.  Más
oldalról nézve ez az irgalmasság koronája. Méltóságának mértéke a hatalmának mértéke, és a Sátánnal és az
emberekkel szembeni befolyásának mértéke. A Sátánt megsemmisíti, ő a kígyótipró.
De ő a velünk szembeni befolyásában is királynő. Ő csaknem mindenható, ő a közbenjáró mindenhatóság.
Királynő az irgalmasság gazdagságában.
Ki  tette  fel  neki  ezt  a  koronát?  Isten  mellett  a  Sátán.  A  Sátán  lehetőséget  biztosít  a  Szűzanyának,  hogy
megmutassa  hatalmát  és  befolyását.  És  még  ki  tette  fel  neki  ezt  a  koronát?  A  mi  gyámoltalanságunk  és
szegénységünk. Szegénységünk által felébresztjük az ő hatalomban és jóságban való gazdagságát. Az ő teljes
nagyságát  és  ragyogó  szépségét  tehát  nekünk  is  köszönheti.  Ebben  az  összefüggésben  gondoljunk  csak
Pestalozzi  szavaira:  A  mai  kor  legnagyobb  boldogtalansága  az  elveszett  gyermeki  lelkület,  mert  ez
lehetetlenné teszi Isten atyai tevékenységét. Ha van kedvük és idejük, olvassanak utána a „A szeretet, mint a  világ  alaptörvénye”  című  könyvecskében,  miként  feltételezi  a  szeretet  mindig  az  egyenlőséget  és
egyenlőtlenséget egy kölcsönös kiegészítési képesség és szükségesség értelmében. Az élő Isten megköveteli
tőlem,  hogy  egy  üres  edény  legyek.  A  szegény  bűnös  tudatot  kell  magmban  felnevelni.  A  legnagyobb
boldogtalanság  az  elveszített  gyermekségtudat  Istennel  szemben.  Sőt  a  mai  kor  nagy  boldogtalansága  az
elveszített  gyermekségtudat  a  Szűanyával  szemben.  Tehát  ahogy  Isten  nem  tudja  kiteljesíteni  apai
tevékenységét,  ugyanígy a Szűzanya sem  tudja kiteljesíteni  anyai  tevékenységét,  ha nem  vagyok egy üres,
nyitott edény. A szegénységem által koronáztam meg őt.
De  a  Sátán  is  megkoronázta  őt.  A  gonosz  minél  inkább  kifejti  befolyását,  annál  inkább  tud  a  Szűzanya
tevékenykedni. Nem tudná a Sátán fejét agyontaposni, ha az nem mutatkozna időről időre olyan hatékonynak
az egyházban és az egyház gyermekeiben.
A  Szűzanya  úgy  áll  előttünk,  mint  a  mi  kedves  Asszonyunk,  tehát  nemcsak  mint  Asszony,  hanem  mint
Kedves Asszony, és mint a Mi Kedves Asszonyunk.

 
 
Top! Top!