Családok a Családért Egyesület Magyar Schönstatt Család
Kezdőlap arrow Jubileum 2014 arrow Az Egyház számít Schönstattra
2017.10.24 [06:15]
 
 
  • German formal - Sie
  • Hungarian formal
Az Egyház számít Schönstattra Nyomtatás

Az Oázisban megjelent cikk
 
2013.  október  18-án  kezdetét  vette  a  jubileumi  év.  Arra  a  napra  emlékezünk,  amelyen  99
évvel  ezelőtt  Josef  Kentenich  a  Katolikus  Apostolátus  Társaság  akkori  papja,  a  vallási
megújulás  ügyétől  indítatva  létrehozta  a  Vallendar  melletti  Schönstattban  ég  és  föld
szövetségét,  önmaga  és  néhány  ifjú  Máriának  szentelését.  Ez  egy  Máriával  megkötött
szeretetszövetségen keresztül történt, akit ma Háromszor Csodálatos Anya, Királynő és Úrnő
címen tisztelünk.
Ferenc  pápa  2013.  október  2-án  kelt  dekrétumban  így  rendelkezik:  „Hogy  a  hívők
elnyerhessék  az  isteni  kegyelmek  gazdagságát,  a  Szentatya  az  egyetemes  egyházért  érzett
aggodalommal és a nemzetközi Schönstatt Mozgalom tagjaihoz való különös odafordulással
teljes  búcsút  engedélyez,  amely  a  szokásos  feltételek  mellett  (szentgyónás,  szentáldozás,  a
Szentatya szándékára végzett ima által) nyerhet el a mozgalom minden tagja és más hívők is,
akik  a  jubileumot  megünneplik,  amennyiben  bűneiket  őszintén  megbánják  és  szívüket
egyesítik a hit évének lelki céljaival.
A teljes búcsút az nyerheti el, aki 2013. október 18-a és 2014. október 26-a között részt vesz a
jubileumi ünnepségeken, vagy megfelelő szentmisén hívő lélekkel vesz részt, vagy legalább
egy rövid időt tölt el szemlélődéssel, és ezt egy Miatyánk, egy Hiszekegy és egy a Háromszor
Csodálatos Anya, Királynő és Úrnőhöz intézett könyörgéssel fejezi be.
A teljes búcsú a megadott időszak minden napján érvényes Schönstattban, valamint a világ
valamennyi Schönstatt kápolnájában, a megállapított jubileumi napokon pedig Rómában.
A mozgalom azon tagjai, akiket betegség vagy más nyomós ok megakadályoz abban, hogy
részt  vegyenek  a  jubileumi  ünnepségeken,  elnyerhetik  a  teljes  búcsút,  ott  ahol  vannak,  ha
elfordulnak minden bűntől, és elhatározzák, hogy mihelyt lehet, teljesítik a három szokásos
feltételt,  ha  lelkileg  kapcsolódnak  a  szent  ünnephez,  imáik  szenvedéseik  és  életük
kellemetlenségei által, amelyeket Mária által felajánlanak az irgalmas Istennek.”
A  búcsú  a  bűnbánat  szentségében  már  föloldozást  nyert  bűnért  járó,  ideigtartó  büntetés
elengedése.  Bármely  hívő  nyerhet  részleges  vagy  teljes  búcsút  a  maga  számára,  vagy
fordíthatja könyörgésként az elhunytak javára. A bűnök megbocsátása és a halálos bűnért járó
örök büntetés elengedése a szentségi föloldozásban megy végbe, ez a bűnbocsánat szentsége.
A bűnök megbocsátása  után azonban visszamaradnak bizonyos ideig tartó büntetések, és  a
búcsú  ezek  eltörlése.  Az  Egyház  az  élők  számára  úgy  engedélyez  búcsút,  hogy  lelki
hatalmával  közvetlenül  elengedi  az  ideigtartó  büntetést,  mert  az  élő  hívők  az  Egyház
joghatósága  alá  tartoznak;  a  megholtak  viszont  már  nem,  azért  érettük  csak  könyörög
Istenhez, hogy engedje el büntetésüket.
Óriási ajándékot és kegyelmet kaptunk. Ferenc pápánk átérezte és tudja, hogy mekkora hatása
és  ereje  volt  az  elmúlt  100  évben  a  Szűzanyának,  Kentenich  atyának  és  a  Schönstatt
lelkiségnek. Nem elég ünnepelnünk, hanem előre kell tekintenünk és jó lenne megerősíteni
lelki  életünket,  a  Szűzanyával  kötött  szeretetszövetségünket  ismét  és  ismét  megújítani,
minden napunkat odaajándékozni a Szűzanyának.
Stanisław Rylko bíboros, a Laikusok Pápai Tanácsának elnöke Schönstattban 2013. október
18-án szentbeszédében a következő gondolatokat osztotta meg velünk: „Az év, amit ezennel
megnyitunk, különleges év lesz, a kegyelmek éve, egy valódi „kairos”, mikor az Úr elhalad
mellettünk.  Nagyon  nagy  ajándék  ez  mindenki  számára,  amelyet  örömmel  és  hálával  kell
fogadnunk, ugyanakkor nagy felelősségtudattal is, hogy ne menjük el a kegyelem mellett, és
ezt az egyedülálló lehetőséget, amelyet kínál nekünk ez az év, ne mulasszuk el.” […]
„Minden kereszténynek Mária festőnek kellene lennie. Ez azt jelenti, hogy  mindenkinek az
életétben  kellene  megfestenie  az  Istenanya  képét,  mint  ahogy  egy  ismert  schönsttati  ima
hangzik: „Add, hogy hozzád hasonlóvá váljunk, a világban példád szerint járjunk”. Úgy
gondolom, hogy ez a Schönstatti Apostoli Mozgalom különleges hivatása is, amelynek eredeti
2
 
karizmája  egy  Máriával  kötött  szeretetszövetség  volt.  Hiszen  akik  hagyják,  hogy  Mária
vezesse és alakítsa őket, azok ma is különleges módon vesznek részt az egyház feladataiban!”  
Egy fiatal lány így ír a szeretetszövetségről: „Igyekszem minden napomat a Szűzanyával, a
szeretetszövetségemmel  együtt  megélni,  mert  rájöttem,  hogy  úgy  könnyebb.  Sokkal
könnyebb!  Reggelente  a  szeretetszövetség  kötésem  megerősítése;  este  egy  hálaadás  ad  egy
keretet a napjaimnak, amikor megállhatok és kapcsolatot teremthetek a Szűzanyával. A saját
ritmusom  megtalálása  az,  ami  megadja  Nekem  a  belső  szabadságot,  és  ami  által
kiegyensúlyozott erős nő lehetek. Fontos szerepet játszik még életemben az Atyatelefon. Ha
elindulok  reggel  az  iskolába,  vagy  megyek  valahová,  húzok  egy  kártyát.  Így  egy  üzenetet,
küldetést, tanácsot kapok egész napra. Számomra ez egy nagyon megnyugtató, biztos pont.
Tudom,  ha  valami  nehézségem  vagy  örömöm  van,  felajánlhatom  a  Szűzanyának.  És  ez
megnyugtat, erőt ad.”
Próbáljuk  meg  mi  is  erősíteni  a  szeretetszövetségünket,  odaajándékozni  a  napunkat  a
Szűzanyának.
A  Szövetség  napján  Schönstattban  ezt  is  mondta  Rylko  bíboros:  „A  szeretetszövetség  a
mozgalom  szíve,  ez  a  mozgalom  szellemi  vitalitásának  és  termékenységének  a  forrása  az
elmúlt  100  esztendőben.  A  szeretetszövetség  a  karizmája,  és  mindez  itt  koncentrálódik  a
Mater Ter Admirabilis ősszentélyében. Innen indul ki, és a világ sok Schönstatti szentélyében
Mária úgy működik, mint az új ember és ennek az új  közösségnek a nevelője, amelyre oly
nagy  szüksége  van  az  egyháznak.  Ezért  minden  okunk  megvan  arra,  hogy  az  isteni
gondviselésnek köszönetet mondjunk.” […]
„Isten mindig újra meg tud lepni minket kegyelmeivel.  A jubileumi évben az a feladatunk,
hogy  újra  felfedezzük  saját  magunk  számára  Schönstatt  eredeti  karizmájának  elbűvölő
szépségét. Ez a kegyelmi adomány biztosítja a mozgalom számára a maradandó erőt. Éppen
ezért  megújult  szeretettel  újra  fogadjuk  el  Schönstatt  karizmáját,  nagy  örömmel  és
hálaadással. Hiszen az életünkben mindig ott leselkednek a  megszokás és a mindennapok
bénító  erői.  Lelki  fáradság  és  lanyhaság  is  elterjedhet  köreinkben,  de  az  Istenanya
segítségével  ezt  az  évet  a  kegyelem  idejeként  élhetjük  meg  úgy,  hogy  újra  megtaláljuk
magunkban az „első szeretet” lelkesedését és örömét.”
Egy  család így ír:  „Annak idején, 14  évi  házasság után úgy  gondoltuk,  hogy  az együttélés
magasiskoláján már túl vagyunk, ennél tovább már nem lehet jutni. Elválni remélhetőleg nem
fogunk, legfeljebb elvegetálunk valahogy.
Életünk első családnapjai alatt a mennyországban éreztük magunkat. Amikor hazaérkeztünk a
hétköznapi  „földre”,  már  volt  egy  kis  sejtésünk  arról,  hogy  lehetnek  még  távlatai  közös
életünknek. Később annak rendje és módja szerint visszazökkentünk a „régi kerékvágásba”.
Már sejtésünk is csak szép emlékké halványult.
Barátaink – akik elhívtak bennünket családnapokra – hiteles modellként igazolták, hogy nem
mesebeli  elmélet  a  hétköznapok  megszentelése.  Láttuk,  hogy  minden  ügyüket,  gondjukat  a
Szűzanyával együtt oldják meg. Nincs külön világi-hétköznapi és külön keresztény-vasárnapi
életük. Az elmélet és a valóság gyönyörű összhangját érzékeltük a családnapok gondolatai és
barátaink élete között.
Aztán egy nehéz nap délutánján magamba roskadva, kézbe vettem a családnapok jegyzeteit.
Az egyik mondat az elevenembe vágott: „A csalódásokkal, nehézségekkel azt üzeni a Jóisten,
hogy szeress még jobban! A házasságban a másik hibáinak elfogadás a szentté válás útja, a
kegyelmek  forrása.”  –  Ezt  megfontolva  döbbentünk  rá  –  esküvőnk  óta  először  –,  hogy  a
házasság  kimeríthetetlen  eszköztára  az  életszentség  megvalósításának,  melyhez  segítséget
nyújt a szentség ereje.
A szeretetszövetség megkötéséhez gyermekeink türelmetlen biztatása is jel volt: „Na, mi lesz
már? Mit gondolkodtok annyit? Hát nem ez a mi utunk?!”
3
 
Azóta  ezen  a  schönstatti  úton  –  mely  az  Isten  országába  vezető  keskeny  utak  egyike  –
tanuljuk a szeretetet.”
Rylko kardinális így folytatta beszédét: „Ferenc pápa ennek az évnek a pünkösdjén ezekkel a
szavakkal  fordult  a  közösségekhez:  „Nagy  ajándék  és  nagy  gazdagság  vagytok  ti  az
egyházban.  Ezért  mindig  örüljetek,  hogy  közösséget  alkothattok  az  egyházon  belül  és
szenvedélyesen  szolgáljátok  az  egyház  ügyét!  Az  egyháznak  éppen  napjainkban  egy  új
missziós tűzre van szüksége. És ezért nagy bizalommal tekint az egyház mozgalmaira. Nagy
bizalommal tekint Schönstattra is. Az egyház számít Schönstattra!”
Az  egyház  és  a  Szűzanya  is  számít  ránk.  Nemcsak  a  jubileumi  évben,  hanem  mindig.  A
környezetünkben  lévő  embereknek  szükségük  van  ránk.  A  társadalom  peremén  lévő
embereknek szükségük van ránk. Hazánknak szüksége van ránk. 

 
 
Top! Top!