2012-ben négy alkalommal lesz - az eddigi megállapodások értelmében... - női lelki nap:
2012. április 21. Miskolc (2011. téma) Edöcsény Márta <e.marta@freemail.hu>
2012. november 16. péntek Zalaegerszeg Óvoda Vissi Edit "Vissiné Berényi Edit" <vissiedit@gmail.com>
2012. november 17. szombat Budapest Pestszentlőrinc Zajkás Rozi "Rozi Zajkas" <rozizajkas@gmail.com>
2012. november 18. vasárnap Budaörs Varga Erika "Erika Varga" <erikavarga7@gmail.com>

Érdemes elgondolkozni ezen a kérdésen: Hogy is van ez nálam? Mi is az, hogy hivatás?

A Szentírásban Isten hívása, ami megmutatja nekem, ki vagyok. „Neveden szólítottalak, enyém vagy.” (Izajás 43,1)- így szól Isten minden egyes emberhez.

Szép megtapasztalás, ha egy névtelen tömegben, ahol meglehetősen elveszettnek érezzük magunkat, egyszerre csak a nevünkön szólítanak. Itt van valaki, aki ismer engem!- Isten hívása sokkal mélyebbre hat. Általa megéljük: én nem a véletlen műve vagyok, nem baklövés. Van bennem valami, ami kiemel engem az összes többi ember közül. Isten kész arra, hogy miattam sok mindent mérlegre tegyen: „Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért.” (Izajás 43,4)

Jelenleg kereken 6810 millió- mintegy 6, 8 milliárd- ember él a földön. Ebben a gigantikus összegben mi nem csak számok vagyunk. „Minden ember egy eredeti megtestesülése egy eredeti isteni gondolatnak, különbözik a többiektől, saját egyéniséggel rendelkezik”, így mondja Kentenich atya. És hangsúlyozza: „Isten a nevemen szólít, eredeti személyiségem által.” Mindenki arra hivatott, hogy egy „különlegesség” legyen.

original-ist-genial (az eredeti zseniális )

- így hangzik egy internetes cím. Mögötte egy termékhamisítás elleni kezdeményezés áll. „Original ist genial.” Ez a kifejezés adhat indíttatást: közülünk mindenki ott zseniális és kiemelkedő, ahol a személyes hivatása van. A hivatás több, mint egy foglalkozás.

Janne Haaland Matláry, az Oslói Egyetem nemzetközi politika professzora , házas és négy gyermek édesanyja, meséli azokból az időkről, amikor a norvég kormány tagja volt. Ebben a időszakban, amikor úgy érezte, „mintha semmi más nem lenne a munkán kívül”, Sophie kislánya szemrehányóan ezt mondta neki: „Legyél igazi mama!” A kicsi hozzáfűzte: „Legyél olyan mint a többi anyuka, és te vigyél el engem a szülinapi zsúrra!” A család egy barátja még konkrétabban ezt mondta:" A gyerekeknek legyen elsőbbsége, és tartsd magad ehhez!” Kezdetben tiltakozott, de idővel megvilágosodott neki: „hogy az anyaság és a gyerekek számomra sokkal fontosabbak voltak, mint minden más tevékenység, akármekkora szenvedéllyel vetettem is bele magamat ezekbe.”

Ahol valami sokkal fontosabb lesz a számomra, mint bármi más, elkezd hatni a személyes hivatásom. Ezáltal a nők millióinak életterve- jelen esetben: az anyaság - valami teljesen egyedi ízt kap: ahogy én élem meg az élettervem ,úgy senki más.

Egy ember hivatása mindent magában foglal: az erősségeit és gyengeségeit, életének döntéseit, válságait és a boldogság megtapasztalását. Mindezt összefoglalja a „név”, a belső meghatározottság, amit Istentől kaptunk. Kentenich atya személyes eszményről beszél. Mindig, amikor valamit megélünk, hallunk, tapasztalunk, ami ehhez a személyes eszményhez közelít, felvillanyozódunk. Akkor azt mondjuk: ez nagyon megérintett engem. Vagy: mély benyomást tett rám. Vagy: ez közelről érintett. Ez az első nyom, amin felfedezhetjük személyes eszményünket.

A hivatásom ott van, ahol „kivirágzom”.

Azáltal, ami mélyen megérint, érzékeléskapcsolatba kerülök személyes eszményemmel, mint személyiségeszménnyel.

Jó olykor-olykor megállni, és megkérdezni magunktól: Mire reagálok? Mi az, ami által újra és újra feléled bennem egy belső vágy: - lehet ez egy szó, ami megérint, egy ember, aki vonz engem, egy szó, amit magamban hordozok.

A személyes eszmény olyan valami, mint egy „boldogságérzékelő” bennünk. Ahol ez az érzékelő működésbe lép, feléledünk, és erő keletkezik bennünk. Minden könnyebb és szebb lesz. Néha ez a boldogság felemelő érzése, nagyon gyakran azonban egy belső nyugalom és bizonyosság, ami azt jelzi: ez az én utam.

Amikor érzékeléskapcsolatba kerülünk a személyes hivatásunkkal, nem hasonlítjuk többet magunkat másokhoz. Hiszen megtaláltuk a „miénket”. "Még soha nem borított ki engem, ha „csak-háziasszony” – ként megmosolyogtak. - mondta egy negyvenes évei elején járó négy gyermekes asszony. „Jelen akartam lenni a gyerekeim számára, és hálás vagyok, hogy megengedhetem magamnak ezt a luxust. Sok más nő számára, aki szeretné, ez sajnos nem lehetséges.” A családi élet egy különösen kimerítő időszakában, amikor heteken keresztül alig volt ideje saját magára, sajnálták a barátnői. Az ő reakciója: „Szívesen teszem, ez hozzá tartozik!” A különleges a személyes eszményben szeretetből származó önkéntesség légköre. „A szeretet az emberi természet legfontosabb ösztöne!” Mondja Kentenich atya. "Minél nagyobb a szeretet, annál biztosabban fejlődik ki a teljes ember". A saját hivatásból való élet boldoggá tesz, mert feléleszti a szeretetet. Sok minden könnyebb lesz aztán, még a nehéz élettapasztalatok is. Erre utal ez az idézet Frederik Büchertől: „A hivatásod ott van, ahol mélységesen boldoggá tesz, amikor a világ bajával találkozol.” Ez a második szempont:

A hivatásom ott van, ahol szükség van rám

A személyes eszmény egy feladateszmény. „Az a feladat, amit Isten rám bízott, az előtérbe kerül.” (Kentenich atya). Minden embernek van egy egyedi életfeladata, amit meg kell oldania ezen a világon. Arról ismerjük fel, hogy bizonyos kihívások esetén és nehézségeknél nagy erőket tudunk kifejteni, és rendkívül terhelhetőek vagyunk. És ez egészen független attól, hogy a fáradságunkat a környezetünk méltányolja vagy sem. Éppen a nők és az anyák esetében tapasztalhatjuk meg ezt a nem látványos hősiességet.

Walter Bärsch, a német gyermekvédelmi szövetség időközben elhunyt elnöke, mesélte egyszer, hogy gyermekként gyenge teljesítményei miatt kisegítő iskolába helyezték. Édesanyjáról, egy egyszerű asszonyról mondta:”Ő tudta, hogy ki voltam, mellém állt…. Mindig megvigasztalt engem ezekkel a szavakkal: ’Minden rendben lesz’. Így életem első válságában szeretetével ő volt a döntő segítőm…. Ő később soha nem beszélt ezekről az időkről. Csak amikor arról számolhattam be, hogy a Hamburgi Egyetem professzora lettem, mesélt erről kuncogva és boldogan.”

Ebben az asszonyban tényleg tudatos volt a fia életfeladata iránti hivatása. Halála után Bärsch egy kép hátoldalán, amit anyja ráhagyott, esetlen kézírásával ezeket a szavakat találta: „1950-ben belefáradtam az életbe…téged, kedves Walter, nem akartalak ezzel terhelni; nagy bánatot okozott volna neked.” A tudat, hogy felelős a fiáért, erőt adott a túlélésre. Egy személyes életfeladat ereje!

Egy harmadik szempont:

A hivatásom ott van, ahol Krisztus sugárzik belőlem

Egy életrajzíró írja Szent Ferencről, hogy „Krisztus arca tekint rád az övéből”. Ez nem csak az olyan nagy szentekre vonatkozik, mint Assisi Szent Ferenc: minden keresztény arra hivatott , hogy saját arcával, egész személyiségével tükrözze Őt. Mindenkinek egy, mondhatnánk, eredeti evangéliumkiadásnak, „élő Bibliának”-nak kellene lennie.

Kentenich atya szívesen utalt arra a jelenetre, amikor Párizsban néhány értelmiségi az ars-i plébánost gúnyolta. De egyikük elment hozzá, s mikor visszajött, mélyen elgondolkodva ezt mondta a többieknek: „Maradjatok csendben, Istent láttam egy emberben!”

Ez a magja minden keresztény hivatásnak: Istent az egész személyiségünk által megtapasztalhatóvá tenni, annak a „név”-nek megfelelően, amin ő szólít minket. Ez a tanúság sokkal erősebben hat, mint a szavak: általunk Isten találkozik másokkal, ami mindig Isten áldása is.

Ki tudna a hivatásunknak ezen az útján jobban segíteni, mint Mária, akit Jézus anyánknak adott? Egy jó anya minden gyerekének egyéni módon segít, hogy eredetiségét kibontakoztathassa. Mária ezt nagyszerűen teszi. Kentenich atya azt mondja róla: „Az Istenanya egészen személyes módon mond Igent rám….. Igent mond a keresztnevemre, és Igent mond a családnevemre. Nagyon jól ismer ismer engem, mint személyt, nem csak egy „szám” vagyok a számára. Kövessük ezt az anyát, mert ő segít nekünk, életünk döntő hívását meghallani: „Neveden szólítottalak, enyém vagy.” (Izajás 43,1)

M. Nurit Stosiek

(Original ist genial- Von der Kraft der persönlichen Entwicklung 20.3.2010, www.hoffnungsvoll-leben.de)