Családok a Családért Egyesület Magyar Schönstatt Család
Kezdőlap arrow Szentély-évforduló - Atyaünnep arrow Előkészületi kilenced 2.
2017.05.29 [13:12]
 
 
  • German formal - Sie
  • Hungarian formal
Előkészületi kilenced 2. Nyomtatás

ERŐNK AZ ATYÁTÓL JÖN 

2011. február 17.

Kedves magyar Schönstatt-családom, 

 

egyre közeledik az április eleji jubileumunk Óbudaváron, amelyet Atya-ünnepként akarunk megélni. Szívesen küldöm a ráhangolódás és előkészület számára ezt a második indítást.
Mindannyiunknak „sok munkahelye“ van, felelősek vagyunk a családjainkért, elkötelezetten dolgozunk a cégünkben, sok embert hordozunk a baráti és ismerősi körben. Néha kimerülnek az erő-tartalékaink. Személyes megtapasztalás: még a sok munkánál is több erőt emésztenek fel a kudarcok és (összetűzések). 

 

Hol és hogyan tölthetjük fel az „akkumulátorainkat“?
Kockáztatni bátor

Az európai családkongresszuson egy házaspár beszámolójában hallottuk:

„Valóban viharos idők vannak mögöttünk. Amikor kb. két éve elhatároztuk, hogy elhagyjuk otthonunkat és mintegy 1000 km-re északabbra ütjük fel a sátrunkat, nehéz döntés volt.

Csodálatos feleségem van, akinek a számára egyetlen ötletem se túl riasztó ahhoz, hogy ne tudna csatlakozni hozzá, ha biztosan állítom, hogy ezt kell tennünk. De most az volt a gond, hogy nem voltam biztos a dolgomban. A feleségem érezte: Valószínűleg ebben az életkorban el kell fogadnom még egyszer egy egészen új kihívást: valami újat építeni, egy új projektbe kezdeni, csak ez a nagy távolság...

Kérdések álltak elém:

Valóban szakítsak mindennel, feladjam a munkahelyi beosztásomat és kapcsolatrendszeremet?

Elvárhatok-e ilyet a családomtól? A gyerekeknek semmi érdekük se fűződik hozzá, a feleségemnek se előnyös, mert jó munkahelyi beosztása van.

 

A döntés valóban nehéz volt. Kentenich atyával függ össze, hogy egyáltalán foglalkoztam az ajánlattal és hogy a végén elfogadtam.  Az ő iskolája nélkül azonnal elutasítottam volna.

Kentenich atya készséget alakított ki bennem, hogy nyitott legyek arra, hogy a Jóistennek talán más tervei vannak, mint nekem.

És ugyanígy felnevelte bennem a szív bizonyosságát is arra nézve, hogy  - ha ez a Jóisten terve – akkor gondoskodni is fog róla, hogy működjön.

És harmadszor: a természetem szerint biztonságra törekvő típus vagyok. A kockáztatásra való bátorságot csak ő alakította ki bennem.

Egy erő-mutatvány volt a számomra és az egész családom számára. Az első időkben volt egy mélypontom. Betegen feküdtem odahaza, a fiunknak is nehéz volt, a feleségemnek kétszeres munkája volt még a régi helyén és az új munkahelyén is...

Perlekedni kezdtem Kentenich atyával, hogy valóban jó irányban bátorított engem? Tudtam, hogy nemcsak gondolatban kérhetek választ tőle. Húztam egy kártyát az „Atya-telefonból“ (üzenetek Kentenich atyától). Az első kártyán, amit húztam ez állt: „Így áll a tervben.“ Már ekkor találva éreztem magam, mert tudom, milyen sok különféle üzenet közül húztam ki ezt.

 

A következő napokban is mindig ebbe az irányba mutató kártyákat húztam: 

„Isten atya, Isten jó, amit Ő tesz, minden jó.“

„Veled megyek sötétségen és éjen át, mert szereteted mindig vigyáz rám.“

Abban a helyzetben mindez bátorságot öntött belém  és ma már tudom, hogy helyes jó döntés volt.“

 

Szeretném hívni Önöket, hogy tegyék fel maguknak a kérdést és beszélgessenek róla:

Melyek az én  erőforrásaim?

Hol érezhettem világosan az atya vezetését és bátorítását?

 

Szívesen megyek Önökkel, mindannyiukkal ezen az úton és szívből köszöntöm Önöket

 

Gertrúd-Mária nővér

 

Így áll a tervben...

Az ő iskolájában nevelkedtem

 
 
Top! Top!