Schönstatt alapításának 100. évfordulójára készülünk

 
Visszatekintünk a múltunkra – Hálát adunk
 
Hála Kentenich atyáért
 
Schönstatt alapításának 100. évfordulójára készülünk. 1914. október 18-án Joseph Kentenich
a Krisztus-követés egy új útját nyitotta meg a vallendar/schönstatti Pallotinus Szeminárium
növendékei  számára.  Kentenich  atya  meghallotta  Isten  hívását.  Érzékelte  Máriának  azt  az
óhaját, hogy találjon egy helyet, „ahonnan különleges módon teljesíti a ma emberéhez szóló
nevelői feladatát.” (J. Kentenich) Az Előalapító okiratban megfogalmazott fő gondolatot, az
önnevelés  lényegét  –  „Meg  akarjuk  tanulni  magunkat  Mária  oltalma  alatt  szilárd,  szabad,
papi  jellemmé  nevelni.”  –  vitte  tovább.  Ezt  bízta  Kentenich  atya  a  Schönstatt  családra:
„Kétségtelenül nem tudnánk nagyobb apostoli tettet véghezvinni, és értékesebb örökséget sem
hagyhatnánk  utódainkra  annál,  mint  hogy  Úrnőnket  és  Nagyasszonyunkat  arra  késztetjük,
hogy állítsa itt különleges módon fel a trónját, ossza kincseit és hassa a kegyelem csodáit. (…)
Tapasztalja  meg  Mária  dicsőségét  mindenki,  aki  idejön  imádkozni,  és  vallja  meg:  Jó  itt
lenni!”  Hálát  adunk,  hogy  Mária  anyai  gondoskodását,  nevelői  útmutatását  és  királynői
dicsőségét  megtapasztalhattuk.  Hálát  adunk  az  Ősszentélyért,  az  Óbudavári  Szentélyért,  a
háziszentélyeinkért  és  a  szívszentélyeinkért,  mert  megtapasztaljuk  rendszeresen,  hogy  ez  a
hely  a  Tábor-hegy,  ahol  mi  is  elmondhatjuk:  jó  nekünk  itt  lennünk.  A  Szűzanyával  kötött
Szeretetszövetségünket  szeretnénk  a  jubileumi  évben  megújítani  és  megerősíteni,  valamint
bátorítani  mindazokat,  akik  ez  alkalommal  szeretnének  szeretetszövetséget  kötni,
háziszentélyt létesíteni.
 
Hála Tilmann atyáért
 
A Magyar Schönstatt Család mindig  is  sajátos,  egyéni  utat járt  és jár be.  Ennek az egyéni
útnak egyik legmeghatározóbb útitársa, kalauza Tilmann atya volt. Hálát adunk, hogy 30 éve
1983. március 2-án járt először Tilmann atya Magyarországon, és ebben az évben a Gódány
család által meghívott másik két családdal együtt, már összejövetelt tartott, lelki útmutatást
adott  számukra.  Ebben  az  évben  a  következő  prófétai  gondolatokat  írta  a  Gódány-ház
Krónikájába Tilmann atya: „A három család nyilvánvalóan különös isteni vezetés alatt áll, és
alkalmas arra, hogy egy nagy családmozgalom mag-sejtjévé váljon. Igazi nagyszívűség van
benne, mely nem a saját jólétét keresi, hanem Isten Országát. Növekszik emberi érettsége és
érzéke  van  –  különböző  mértékben  –  az  isteni  beavatkozás  iránt.  Háromszor  Csodálatos
Anyánk elkezdte meghódítani a szíveket a maga számára.
A következő idő háromszoros döntést fog hozni:
1.  Mindannyian  befogadják  Schönstattot  úgy,  hogy  családjaink  itt  eredeti  alakban  egy  új
kezdetet képeznek?
2.  Mindannyian  Schönstatt  mellett  döntenek  és  magukat  alapító  nemzedékként  a  Szűzanya
rendelkezésére bocsátják?
3. Sikerülni fog az „eszköznek” (Tilmann atyának) megtanulni a nyelvet?”
Hálát adunk ezért az új kezdetért, amiből kinőtte magát a magyarországi Schönstatt Család.
Hálát adunk, hogy az alapítók a Szűzanya rendelkezésére bocsátották magukat. Hálát adunk,
hogy  Tilmann  atya  hűséges  eszköznek  bizonyult,  és  előadásaiból  megtapasztalhattuk,  hogy
sikerült megtanulnia a magyar nyelvet, sőt sikerült megértenie a magyarok lelkét is, miközben
ő is kicsit magyarrá vált.
 
Hála szeretteinkért
 
Kentenich  atya  ezüstmiséjén  visszatekintett  az  elmúlt  25  papi  évére,  a  Schönstatt  Család
életére.  Így  fogalmazott:  „A  halottaink  nem  holtak,  a  halottaink  a  mai  napon  közöttünk
vannak. A (Schönstatt) mű, ami itt létrejött, ugyanúgy a munkatársak műve. Elképzelhetetlen
vagyok  nélkülük.  Az  egész  mű  érthetetlen  az  ő  személyes,  legmélyebb  segítségük  és
együttműködésük  nélkül.  Ez  áll  legelőször  is  a  halottainkra.”  Hálát  adunk  azokért  a
szeretteinkért, Schönstatt Családunk tagjaiért, akik felajánlották nehézségeiket, betegségüket,
szenvedésüket,  és  ezt  a  jó  Isten  elfogadta.  Elvesztésük,  haláluk  fáj,  de  ők  sokat  tettek  a
schönstatti  mű  felépítéséért,  és  lelki  támaszaink,  kapcsolataink,  közbenjáróink  a
Mennyországban. Köszönetet mondunk és hálát adunk Kristóf Jánosért, Gamper Traudeért,
Gamper Sonjáért, Gamper Annáért, Anker Irmáért, Kozma Andrásért, Papp Sándorért, Hajdu
Tiborért,  Csányiné  Bárány  Ágnesért,  Ozsvári  Csabáért,  Dormánné  Nemesházi  Tündéért,
Radnai  Dávidért,  Virágh  Domonkosért,  Nyitrai  Tamásért,  Vértesaljai  Jánosért,  Tóth
Csanádért és Tilmann atyáért.
 
Bizalommal fordulunk a jövő felé – Hűek maradunk
 
Az előttünk álló egy évben szeretnénk hátratekinteni és megemlékezni, egyúttal megújulni és
a  jövő  felé  fordulni.  Számba  vesszük,  hogy  mit  kaptunk  Schönstattban.  Ebben  segíthet
bennünket a nyári családnapokon sokak kezébe eljutott „Az én Schönstattom” füzet, amiben
lehetőség van összegyűjteni, hogy mit jelent számunkra a Schönstatti mozgalom, mi érintett
meg  minket  igazán  ebben  a  lelkiségben,  mit  köszönhetünk  Schönstattnak.  Bátorítunk
mindenkit,  hogy  akár  ennek  a  füzetnek  a  segítségével,  akár  más  úton,  de  kezdjük  el
összegyűjteni Schönstatt számunkra szóló ajándékait.
Hűek maradunk Schönstatt ajándékaihoz és értékeihez, melyeket a jó Istentől, a Szűzanyától,
Kentenich  atyától  és  Tilmann  atyától  kaptunk,  megőrizzük  azokat  és  elmélyedünk  ezek
ismeretében.
 
Az óbudavári Szentély, a magyarországi Schönstatt központ nem jött volna létre a családok
adományai, a kegyelmi tőkébe tett áldozataink, felajánlásaink nélkül. Maradjunk hűségesek
ehhez  a  gyakorlathoz,  amit  a  Szűzanya  kér  tőlünk  már  100  éve:  „Gyarapítsátok  hát
szorgalmasan  a  kegyelmi  tőkét!  Szerezzetek  sok  érdemet  hűséges  és  még  hűségesebb
kötelességteljesítés által, buzgó imaélet által, és bocsássátok azokat a rendelkezésemre!”
 
2014. július 5-én az Óbudavári Szentély alapkőletételének ünnepéhez kapcsolódva szeretnénk
a magyar egyháznak és társadalomnak bemutatni Schönstatt elmúlt 100 évének kegyelmeit,
gyümölcsözőségét.
2014.  október  18-án  –  kapcsolódva  a  schönstatti  jubileumi  ünnepséghez  –  szeretnénk
megújítani és megerősíteni Szeretetszövetségünket, illetve kísérni azokat, akik akkor fognak
Háziszentélyt  létesíteni,  Szeretetszövetséget  kötni.  A  szentélyben  együtt  elimádkozzuk  a
szentelési imádságunkat: „Úrnőm és Anyám, egészen felajánlom magamat Neked.” Ezzel a
felajánlással  magunkat  Háromszor  Csodálatos  Anyánk  és  Királynőnk  rendelkezésére
bocsátjuk.
 
Hívunk, hogy kísérd imával a jubileumi előkészületet és ünnepet, gyarapítsd a kegyelmi tőkét,
ezáltal is bizonyítva a Szűzanyának, hogy komoly a szándékunk!