Családok a Családért Egyesület Magyar Schönstatt Család
Kezdőlap arrow Tilmann arrow Hűségesebb társ egy kutya?
2017.08.18 [01:31]
 
 
  • German formal - Sie
  • Hungarian formal
Hűségesebb társ egy kutya? Nyomtatás
Tilmann atya válaszol
Fontos az embereknek, hogy elfogadottak legyenek. A rádióban hallottam egy nőt, aki arról beszélt, hogy a kutyája hűségesebb társa volt, mint az élettársa. Mit mond Isten ezáltal?



Miért olyan szép, ha kutyája van valakinek? A kutyának hűséges tekintete van és kedvesen csóválja a farkát. A kutya nem kívánja meg azt, hogy változzak! A házastársam pedig igen. A kutya rám néz, és nem kell megváltoznom, egyszerűen szeret. Ez az embernél azonban másképp van: követeli, hogy meg kell változnom.
Rilke, a német költő, a vatikáni múzeumban látott Apolló szoborról ezt írja: „…nincsen helye egy sem, / mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!” (Tóth Árpád fordítása) Nincs a házastársamban egy olyan hely, amely nem lát engem, ne szólítana fel arra, hogy meg kell változtatnom az életemet.
A léleknek nem jó, ha követelést érez, hogy meg kell változnod! Mint egy felemelt mutató ujj: „Meg kell tenned, mert így nem vagy rendben!”. „Már hányszor mondtam, hogy nem jó, ahogy viselkedsz?! Miért csinálod ezt!?”
Viszont, ha a társam nagynak lát belülről, változni tudok: „Nagynak látsz engem a gyengeségeimmel együtt is, ezért szeretnék jobb emberré válni!” Ha ilyen társam van, akkor az az érzésem, hogy nagyobbnak lát, mint ami vagyok, és ezért szeretnék megváltozni. Nagyon szép dolog, ha valaki nagynak lát engem. Ha valakinek a tekintete kihívást jelent számomra. Valaki hisz bennem. Ekkor szeretnék is nagy lenni, tehát változni. Ekkor azt mondom magamnak: szeretném megváltoztatni az életemet! A gyermekeinket is azáltal neveljük, hogy rájuk nézünk! És mi is azáltal nevelődünk, ha valaki ránk tekint.
Egy kutya ezt nem tudja. A kutya tekintete azt mondja: úgy ahogy vagy kedves vagy! És itt ezen a ponton egy neveletlen ember megmarad annak, aki volt. A házastársam nem kutya, talán néha úgy gondoljuk, hogy sajnos…, és szomorúak vagyunk, ha egy szigorú tanító van mellettünk, aki mindig azt mondja: ezt kell, azt kell…
Nem a figyelmeztetés a szeretet útja, hanem a másikban való hit. Ez az a kegyelem, amelyet a szentélyünkben a Szűzanyától kikönyörgünk, hogy újra nagynak lássuk a társunkat, a gyerekeinket.


Korábbi kérdések-válaszok

 
 
Top! Top!