Családok a Családért Egyesület Magyar Schönstatt Család
Kezdőlap arrow Jubileum 2014 arrow Jubileum Rómában - első nap, 2014. 10. 24
2017.05.23 [07:10]
 
 
  • German formal - Sie
  • Hungarian formal
Jubileum Rómában - első nap, 2014. 10. 24 Nyomtatás

A schönstatti pedagógiai küldöttség

Csütörtökön este érkeztünk meg Rómába négyesben, Radnai Mártival és Istvánnal. A Schönstatt Irodához mentünk egyenesen, amit a GPS a Szent Péter tér mellett jelzett. István nagyon gyorsan és ügyesen odavezetett a helyszín közelébe, de parkolóhelyet találni nehéz volt a város ilyen kitüntetett körzetében. Néhány mellékutca végigpróbálása után egy fohásszal kértük a Szűzanyát, hogy mutasson nekünk egy szabad parkolóhelyet és a következő kis utcára való bekanyarodáskor a sarkon mindjárt láttunk is egyet. A Szűzanyának új címet adományoztunk: a Parkolóhelyek Királynője. (Valószínűleg örülhetett ennek, mert rövid római tartózkodásunk során többször is megoldotta parkolási problémáinkat.) Megálltunk az autóval és gyalogosan indultunk el megkeresni az iroda épületét.

Ahogy egy zebránál tanakodtunk, hogy merre menjünk, megfordultunk és újabb kis csodaként fedeztük fel a két schönstatti Márianővért, akik a hátunk mögött álltak és kérésünkre nagyon kedvesen útbaigazítottak minket. A Szűzanya már várt bennünket :)

Miután megszereztük a belépőkártyáinkat, visszasétáltunk a Szent Péter térre és néhány percig csak csodáltuk az esti kivilágításban is fenséges látványt. Akkor még nem tudtuk, hogy a „megérkezés a Szent Péter térre” a Rómában töltött napjainknak egy visszatérő motívuma lesz. Végül visszaültünk az autóba és szálláshelyünkre, a Szent István Házba mentünk, hogy kipihenjük a hosszú út fáradalmait. A recepciós hölgytől értesültünk, hogy másnapra tömegközlekedési sztrájkot szerveztek Rómában, így 9 órától nem jár pl. az a busz sem, amivel reggel készültünk lemenni a Szent Péter térre. Igen, az ördög is ébren volt.

De korábban kellett volna felkelnie, mert végül is másnap, pénteken reggel, egy korai reggeli után már kint álltunk a buszmegállóban. Az első buszra ugyan nem fértünk fel, de a második segítségével néhány perccel 9:30 előtt már a Szent Péter téren sétáltunk. Ekkor ugyanis randevúnk volt az obeliszknél Gertrud-Maria nővérrel és Raúl atya csapatával.

A római centenáriumi ünnepnapok ideje alatt a Schönstatt Mozgalom képviselői közvetlenül bemutatkozhattak és tanácskozhattak a római kúria végrehajtói hatalommal rendelkező központi hatóságainak (kb. mint a minisztériumok) képviselőivel is (pl. a Család Pápai Tanácsával). Pénteken délelőtt a pedagógiai sátor küldöttségének a Katolikus Nevelés Kongregációjának altitkárával, az osztrák származású Friedrich Bechina atyával volt találkozója. Uzsalyné Dr. Pécsi Rita, Radnai Márti és István, illetve mi ketten vettünk részt Magyarországról az összejövetelen. A küldöttséget a chilei Raul Espina schönstatti atya (aki már járt Óbudaváron) és Gertrud-Maria Erhard nővér vezették. Ők részben Kentenich atya pedagógiájáról beszéltek általánosabb összefüggésekben, részben a pedagógiai sátor koncepcióját mutatták be. Gertrud-Maria nővér az ifjúsági képzésekről, köztük a Vértezőről és a Borostyánkertről is beszámolt röviden. A küldöttség tagjaiként a chilei Daniela nővér és két hölgy az ottani schönstatti iskolák tapasztalatairól adtak rövid áttekintést. Costa Ricából egy házaspár a Kentenich atya pedagógiájával átitatott képzési programmal működő műszaki egyetemet mutatta be. Egy német hölgy a több országban, így hazánkban is virágzó Családakadémiáról beszélt. Pécsi Rita a Magyarországon széles körben óvoda- és iskolapedagógusok között végzett, Kentenich atya pedagógiáján alapuló képzésekről, előadássorozatokról és kiadványok írásáról számolt be, mi pedig Kentenich atya gondolatainak a felnőttképzés területén való bemutatásáról, annak mélyebb elsajátítására létrehozott korszerű, magyar projektjeiről, így a Kentenich Kis Egyetemről, valamint a Kentenich vetélkedőről beszéltünk. Nemcsak a bemutatott oktatási, nevelési intézményeink elhelyezkedése, hanem a beszámolók több nyelven való elhangzása (német, spanyol, angol) is jól alátámasztotta a mozgalom sokszínűségét és elterjedtségét.

  Bechina atya, Raúl atya és Gertrud-Maria nővér

Bechina atyában a hivatalnak egy rendkívül kedves, mosolygós, érdeklődő és közvetlen képviselőjét tapasztalhatták meg a küldöttség tagjai. Mind az emberi kapcsolatteremtés terén jó partner volt, mind a szakmai, pedagógiai területen tanúbizonyságát adta a széleskörű tájékozottságnak és probléma-orientáltságnak. Egyúttal megosztotta a mozgalom képviselőivel, hogy 2015-ben, a II. Vatikáni Zsinat oktatással és neveléssel kapcsolatban született záródokumentumának, illetve e területen született 1990-es dokumentum évfordulóira való tekintettel egy nemzetközi konferenciát hívnak össze a Vatikánban. Az erre való készület jegyében született munkadokumentumot több nyelven a mozgalom rendelkezésére bocsátotta és egyben meghívta a Schönstatt család képviselőit az együtt munkálkodásra.

  Magyarok a pedagógiai küldöttségben

A találkozó után schönstatti kis küldöttségünk egy a Vatikán falainak közelében elhelyezkedő kávézóban ült le, hogy egy cappuccino/croissant/spagetti/pizza mellett ossza meg benyomásait egymással. Közös öröm volt, hogy bár sokféle országból érkeztünk, hamar tudtunk mint egy nagy család, a „rokonvérűséget” megtapasztalni és felmutatni, valamint, hogy a Bechina atya részéről megtapasztalt nyitottság megerősítően hat a további otthoni elkötelezettségre és kitartó munkára.

  Beszélgetés a kávézóban

 Pénteken este egy szentmise után a Tevere partjához közeli „San Salvatore in Onda” templomnál gyülekeztek a schönstatti fiatalok kb. kétezren, és más schönstattiak is hasonló számban. Ebben a templomban van eltemetve Pallotti Szent Vince és a templom mellett van a pallottinus rend központi háza. Kentenich atya többször is lakott a házban, amikor Rómában járt, illetve misézett a templomban. Mi ekkor nem tudtunk bemenni a szent helyre, mert este 8 órakor parkoltunk le az autóval a folyóparton, pontosan a templom utcájával szemben. A rendőrök már lezárták a forgalom elől a helyszínt, ezért rövid elbizonytalanodás után gyorsan bepréseltük az autót egy zebra elé (ekkor már kezdtük átvenni a rómaiak laza szabályértelmezését) és gyorsan csatlakoztunk a gyülekezőkhöz. Az egybegyűltek fáklyákkal a kezükben, illetve a WYD (World Youth Day – világifjúsági találkozó) óriási keresztjével a vállukon elindultak a négy híddal feljebb lévő Szent Péter térre.

A fiatalok a gyökerektől (a pallottinus lelkiségből kinövő Schönstatt-tól) indultak az Egyház szívébe, a Szent Péter térre. A téren az egyik vatikáni épület oldalán megvilágított Szűz Mária kép (Mater Ecclesiae) felé fordulva együtt újítottuk meg velük a szeretetszövetséget Schönstatt új évszázadának kezdetén, válaszul korunk kihívásaira.

A téren sok kedves schönstatti barátunkkal találkoztunk és beszélgettünk, ami nagy öröm volt számunkra. Gamper Alice-zal és Csermák Péterrel is sikerült „összefutnunk”. Újra átélhettük, hogy Schönstatt egy nagy, nemzetközi család.

 

 A felvonulás mottója egy kérdés és egy válasz volt. A kérdést Kentenich atya tette fel legközelebbi munkatársának, Alexander Menningen atyának, mielőtt száműzetésbe ment: „Alex, velem jössz?” Menningen atya akkoriban az egész Schönstatt Mozgalom vezetője volt. Így a kérdés mélyebb értelme ez: Schönstattiak! Velem tartotok, akkor is, ha meg nem értés a jutalom? Menningen atya és általa a Schönstatt Mozgalom ezt válaszolta: „Igen, atyám, veled tartok.” Ezzel az IGEN-nel indították a schönstatti fiatalok a következő 100 évet. Megható volt és reményt ad a szívünkbe, hogy erős és tettre kész fiataljaink vannak.

  Fiatalok a WYD kereszttel

 Végül mikor visszasétáltunk a zebra előtt leállított autónkhoz, meglepve láttuk, hogy előttünk, rajta a zebrán egy kisbusz is talált parkolóhelyet. Sőt! Már bent ültünk a kocsiban, de még nem indultunk el, amikor a mi autónk és az előttünk parkoló kisbusz közötti kb. 50 cm-es helyre egy robogót parkolt le két fiatal srác. Mivel hosszában nem fért el, ezért keresztben J. István azonban rutinos vezetőként végtelen türelemmel és ügyesen kivarázsolta autónkat szorult helyzetéből, miközben mi, utasok felháborodva kommentáltuk a rómaiak közlekedési módját. Nem utoljára ottlétünk alatt…

 Folytatása következik!

(Szelestei Gábor és Barbara)

 
 
Top! Top!