Családok a Családért Egyesület Magyar Schönstatt Család
Kezdőlap arrow Hírek arrow "Kentenich év" - mennyei hazatérésének 50. évfordulója
2018.12.14 [15:41]
 
 
  • German formal - Sie
  • Hungarian formal
"Kentenich év" - mennyei hazatérésének 50. évfordulója Nyomtatás

SCHOENSTATT INTERNATIONAL
GENERALPRÄSIDIUM
P. Juan Pablo Catoggio – Elnök


Schönstatt, 2018. július 8. 

 

ÜZENET A SCHÖNSTATT CSALÁDNAK JOSEF KENTENICH ATYA MENNYEI HAZATÉRÉSÉNEK 50. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

 

Kedves Schönstatt Család,

2018. szeptember 15-én emlékezünk meg atyánk és alapítónk, Pater Josef Kentenich mennyei hazatérésének 50. évfordulójáról. Ezért egy „Kentenich-évet” indítottunk, melynek során különféle módon akarunk tanúságot tenni róla és karizmájáról.

A 2014-es nagy jubileumi ünnepet a kegyelem és a megújulás órájaként éltük meg, és ebből az ígéretből kiindulva ez ismét „feltörő Schönstattnak” nevez és kötelez minket (Pünkösdi Kongresszus, 2015).

Ezért kérdezzük meg magunktól ezen a szeptember 15-én: Mit üzen nekünk 50 évvel mennyei hazatérése után az atya és alapító, és mit mondunk mi, az ő Schönstatt Családja neki?

 

  1. Mit mond atyánk és alapítónk nekünk ebben az órában?

Búcsúbeszédében a mi Urunk, Jézus Krisztus három mondattal bocsátotta útjukra tanítványait: „Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok” (Jn 15,4). „Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12). „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt” (Jn 15,16).

Alapítónk számunkra, mint család számára Krisztus tükrévé vált. Ezért gondolhatjuk, hogy ő hasonló módon szól hozzánk.

„Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok” (Jn 15,4) – az alapító teremtő hűsége

Isten az alapítónkban és az alapítónkkal meghívott minket. Hiszünk benne, a karizmájában és a küldetésében. Hisszük, hogy Isten engedi, hogy a Máriával kötött szeretetszövetség által részesüljünk az ő alapító lelkületében. Ha „benne maradunk”, ha a szövetségben kapcsolatban maradunk, akkor „ő bennünk marad”, és a karizmája időszerű és gyümölcsöző teremtő erővé válik az egyházban és az egyházért.

„Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12) – Cor unum in Patre

Olyan nagyon hangsúlyozta Kentenich atya a művéhez tartozó egyes közösségek önállóságát, és olyan nagyon megkívánta és támogatta a nagy szövetségi család összes közösségének és ágának az egységét és a szolidaritását. Lelki családja számára Isten tervét a szívek közösségében látta: „Úgy tűnik, hogy ez Isten célja – a szíveknek ezt az összeolvadását, mint alapot megőrizni családunk keretei között az elkövetkező 50 évben … és nemcsak az elkövetkező 50 évben, hanem minden időben” (J.K., 1967.12.25.). A „Cor unum in Patre” – egy szív az Atyában – manapság egy konkrét szolidaritás formájában világszerte és sokszínűen kell, hogy megmutatkozzon a különféle közösségekben és a nemzeti Schönstatt családokban. Szükségünk van egymásra. Ez a szolidaritás kifejezése és egyúttal csírája is kell, hogy legyen egy gyümölcsöző szövetségi kultúrának.

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt” (Jn 15,16) – Schönstatt feltör

Kentenich atya bizonyára örömmel látja az erős missziós áramlatot, ami ma a Schönstatt Családot inspirálja. Szentatyánk, Ferenc pápa szavainak megfelelően egy „feltörő Schönstatt”, egy misszionárius Schönstatt akarunk lenni, ami az evangéliumot örömmel, Schönstatt üzenetén keresztül különleges formában szeretné közvetíteni a mai egyház és a világ számára. A szövetség misszióvá válik, a szövetség kultúrává válik. Ez az élet minden területére érvényes: a fiatalokra, a családokra, a nevelésre, az egyházra, a társadalom és a kultúra minden területére (a Pünkösdi Kongresszus memoranduma, 2015). „A szeretetszövetség erejéből szülessen egy új világ – egy világ, melyben az emberek kialakítják a szövetség kultúráját, mindig ebben élnek és tevékenykednek” (Ima a Kentenich-évre).

„Szükségünk van a felülről érkező kegyelemre, amit akkor kapunk meg, ha hiszünk a szeretetszövetségünkben. Biztosak lehetnek abban, hogy a szeretetszövetségünkhöz sokszoros karizma kapcsolódik” (JK, 1965.11.25.). A „Dilexit Ecclesiam” – szerette az Egyházat -, amit alapítónk sírfeliratául választott, útmutató és kötelező örökség marad számunkra.

 

  1. Mit mondunk mi, az ő Schönstatt Családja ma atyánknak és alapítónknak?

Mindenekelőtt kifejezzük hálánkat azért az ajándékért, amit Isten Kentenich atyában készített számunkra. Megköszönjük neki Schönstattot, és mindent, amit számunkra Schönstatt jelent: a szentély kegyelmi forrását, a lelki hazát és családot, a lelkiséget és az útmutatást, a célt és a küldetést. Kentenich atya egy példakép, atya, alapító és próféta számunkra. Ezért szívből hálát adunk. Amint a Szűzanyának, úgy neki is mondjuk: „Mivé váltunk volna nélküled.”

Hozzá visszük nehézségeinket és kéréseinket. Tisztában vagyunk gyengeségeinkkel és korlátainkkal, még inkább a nagy, tőle kapott küldetésünket látva. Kérjük tőle a prófétaság lelkét, éppen úgy, mint ahogy Elizeus mesterétől, Illéstől kérte: „Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedből!” (2Kir 2,9). Ezt kérjük Istentől ebben az évben: „Adj nekünk a tüzéből. Adj nekünk az alapító lelkéből. Legyen bennünk karizmája olyan élő, hogy az Egyház és a társadalom jövőjét alakítani tudjuk” (Ima a Kentenich-évre). Küldetésünkre pillantva kérjünk Istentől az egész család egységét is, és hogy Mária sok „ifjú szívet” vonzzon magához, akik az ő küldetéséért teljesen bevetik magukat.

De mindenekelőtt készségünket és hűségünket akarjuk megígérni atyánknak és alapítónknak: hűségünket hozzá és az ő karizmájához, hűségünket a művéhez és a családjához, hűségünket küldetéséhez az egyház és a mai kor felé.

Ebben a szellemben újítjuk meg a szövetségünket vele, és kérjük a Szűzanyát, hogy úgy irányítsa az ő boldoggá és szentté avatásáért tett erőfeszítéseket, hogy az ő karizmája minden Schönstatt szentélyből, különösen is a belmontei Matri-Ecclesiae szentélyből kiáradva az Egyház számára áldássá váljon.

 

Kedves Schönstatt Család,

Most, 50 évvel mennyei hazatérése után eldől, hogy alapítónkból mi él tovább alapításában, és mi válik a történelem részévé. Most állítják családja jövőjének váltóját. Ami benne elkezdődött, annak bennünk, családjában kell teljesen kibontakoznia. Kentenich atya Szent Pálhoz hasonlóan így szólhat hozzánk: Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével…” (2 Kor 3,1-3).

Szent II. János Pál pápa azt mondta, amikor Schönstattiak Kentenich atya szentté avatását kérték tőle: „Avassátok őt ti szentté!” Ezt kell kérnünk, és ezért kell fáradoznunk, hogy a szent éjszaka csodája ismét megtörténjen: Ha a család komolyan törekszik a szentté válásra, akkor fogják alapítónkat szentté avatni. Engling József, hűséges tanítványa az első alapító generációból, akinek halálának 100 éves évfordulójáról szintén ebben az évben emlékezünk meg, más férfiakkal és nőkkel együtt erre törekedett. Az első csoda, amiért könyörgünk, az a Schönstatt Család szentté válásának a csodája. Ezt csak a Szentlélek tudja véghezvinni. Ezzel a hittel és atyánkba vetett bizalommal indulunk közösen a jövő felé: „De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek … egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).

A Schönstatt-mű Általános Elnöksége (Generalpräsidium) nevében,

 

P. Juan Pablo Catoggio
 
 
Top! Top!