Családok a Családért Egyesület Magyar Schönstatt Család
Kezdőlap arrow Hírek arrow Koronázási ünnepünk - Soós hp. beszámolója
2017.11.23 [10:30]
 
 
  • German formal - Sie
  • Hungarian formal
Koronázási ünnepünk - Soós hp. beszámolója Nyomtatás

Az egész magyar Schönstatt-család éveken keresztül készült, hogy Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának egy koronát ajándékozzunk. A nagy napra 2017. október 7-én került sor. Székely János szombathelyi megyéspüspök atyát hívtuk, hogy ünnepeljen közösen velünk. Szép volt megtapasztalni mély Mária tiszteletét, szeretetét, jó volt hallani biztatását, gondolatait a szentmisében: „Biankó felhatalmazást kell adnunk Istennek. A szabadságunk ettől nemhogy nem csorbul, hanem éppen ezáltal válik teljessé. Vagy a bűn rabszolgái leszünk, vagy Isten iránt elköteleződő emberek, akik övéiket is hozzá vezetik. Biankó felhatalmazás a társunknak a házasság is, hófehér papír, amelyet mindkét fél aláír, és úgy dönt, hogy soha nem vonja vissza az ígéretét, bármi történik is. Teljes önátadásra, a szeretet egész életen át való tanulására hív az Isten. Az első, az oltár előtt elhangzott igent mindennap újra ki kell tudnunk mondani. Vezessük gyermekeinket Jézushoz és a Szűzanyához, ezzel tehetjük értük a legtöbbet.”

Papp Ármin fotói

Koncsik Sándor videója

A szöveg a tovább gombra kattintva folytatódik

Az MTA kegyképre felkerült a KORONA, Kovács Erzsébet és Zoltán Győző ötvösművészek munkája. Ez a Korona az elmúlt években körbejárta a családok, a fiatalok háziszentélyeit, imádkoztunk, kértük a Szűzanyát, hogy járjon közben értünk Fiánál. A Koronázó Zsinaton megszületett a vágy, hogy Máriát az óbudavári Szentélyben az Élet Királynője címmel illessük.

A koronázásra való felkészülésben nagy segítséget jelentett az Úrnőm és Anyám című kiadvány, Gertrúd-Mária nővér írásai, előadásai, aki Tilmann atya szándéka szerint segítette ezt a szép lelki folyamatot és a koronázásra felkészítő kilenced, mely az életről szólt. Nem egy elvont, gyakorlati élettől távoli gesztus a koronázás, hanem szeretetszövetségünk megerősítése, maga az élet. Ezáltal közelebb juthatunk Márián keresztül Jézushoz. Nagy élmény volt a nyári családnapokon megtapasztalni, hogy mit mondanak egymásról a házastársak, amikor arra a kérdésre kerestük a választ, hogy miben, hogyan látták a társukat királynőnek/királynak.

Sokan megkoronázták a saját háziszentélyükben is a Szűzanyát, hogy legyen otthonuk, életük királynője.

Készültünk sok mindennel az ünnepre, terveztünk, gondolkodtunk, de csak eszközök vagyunk a jó Isten és a Szűzanya kezében. Az igazán szép és nagy dolgokat Ők tervezik, alakítják. Így volt ez a koronázáson is. A nap legfelemelőbb része az volt, amikor a szentmisében a felajánláskor elindult a körmenet a megkoronázott kegyképhez, csak jöttek és jöttek kicsik és nagyok, fiatal és hosszabb ideje fiatal házaspárok. Hoztuk a szívünkben, kis papírra írva a felajánlásainkat, ajándékainkat Máriának. A személyes elkötelezettségünk, ragaszkodásunk szép tanúságtétele volt ez.

 

De miért is koronázunk? Ki nekünk a Szűzanya?

A Szűzanya megkoronázása saját kívánságaink kutatását jelenti, meghívni Máriát az életünkbe, hogy segítsen a nehézségeinkben, hogy felismerjük újra, mi Isten terve személy szerint az én életemmel, személy szerint mire hívott bennünket?

A koronázást megelőző kilenc hétben Kentenich atya és Tilmann atya gondolatait segítségül hívva készültünk a szeretetszövetség elmélyítésére. Néhány gondolatot jó újra felidézni ebből:

 

  1. Egy korona ajándékozása azt jelenti: fenntartás nélkül és teljesen bízni.

„Amit Isten tesz az életünkben mindig tökéletes. Tehát életünk részletei egy tökéletes terv részletei. Ez erőt ad. Ez nemcsak bizalom, mely megnyugtat, hanem azt is jelenti, hogy alázatosak leszünk. Mit jelent az alázat? Azt, hogy magunktól nem sokra jutunk, de a Jóisten erejéből sokra vagyunk képesek.”

 

  1. Egy korona ajándékozása azt jelenti: gyümölcsözővé válni a környezetünkben lévő emberek számára.

„Az élethez hozzátartozik, hogy a keresztény ember élő kapcsolatban áll a környezetével.

Döntő kérdés: Van-e abban a helyzetben, hogy formálja a közeget, amiben él? Röviden szólva: A jövő kereszténye vagy apostol, vagy már nem keresztény többé.”

 

  1. Egy korona ajándékozása azt jelenti: a szeretetszövetséget elmélyíteni és élni.

„Szűzanya a háziszentélyünkben nálunk lakik, nevelni akar bennünket. Ezért áldozatot vár és kér tőlünk. Azt szeretné, hogy növekedjen bennünk Jézus. Például ha nehéz a munkánk, akkor ezt odaadjuk ajándékba a Szűzanyának. Ha a másikhoz való odafordulás fájdalmat okoz, azt mondjuk: „Az irántad való szeretet megerőltető, ennek ellenére szeretlek”. Az ember ekkor átlép egy határt, a saját énjének határát.  Ezt „áldozatnak” is nevezhetjük.’ És ezeket a nehézségeket felajánljuk a Szűzanyának. Akkor növekszik a szeretetünk, ha ezt gyakoroljuk. A szeretetszövetség a Szűzanyával kezdődik, de ő mindig Jézushoz, a Mennyei Atyához, a Szentlélekhez vezet minket.”

 

  1. Egy korona ajándékozása azt jelenti: hagyni, hogy egy nagy feladatra felhasználjanak minket…

„Az emberek egyre többet keringenek önmaguk körül, sok éven, évtizeden keresztül keresik önmagukat. Az embernek nincs korlátlanul sok lelki energiája. Aki szüntelenül önmagával van elfoglalva, annak nem marad ereje szeretni.”

„A nagy Isten vezet minket. Mi pedig mondjuk: Igen, Atyám! Így beszélt Jézus is az Olajfák hegyén, amikor mondta: ne az én akaratom legyen, hanem a tied, Atyám! Minden nap újra kezdjük. Jézussal együtt mondjuk: Igen, a Tied vagyok, Atyám!”

 

  1. A korona jelképezi az ég és föld közötti kalandot, amire Királynőnk meghív minket.

Létezik egy tévhit, mely szerint „rendbe kell szednünk magunkat”, mielőtt Isten színe elé járulhatnánk: Gyere hozzám minden problémáddal! – mondja az Úr. Nálam mindenre megvan a válasz. Gyere csak egyszerűen úgy, ahogy vagy!” Hozd magaddal Isten elé a problémáidat – a jót, a rosszat, a szégyenteljeset.

A szeretet időben mérhető. Akit szeretünk, azzal, szívesen időzünk. Ha rendszeresen kimarad az ima, a Jézussal való találkozás, amögött nem időhiány, hanem szeretethiány rejtőzik.

 

  1. Egy korona ajándékozása azt jelenti: hazánknak szüksége van ránk. A társadalom peremén lévő embereknek szükségük van ránk.

„Sok keresztény ember az átlagnál is passzívabb, mintha magaslesen ülve figyelné a világot. Hiányzik belőle a küldetéstudat, hogy formálja a körülötte élők életét.

A magyarok útja a nagyszívűség. Egy magyar tud nagyszívűen szeretni akkor is, amikor valami fáj. Akkor találunk igazán egymásra, ha áldozatot hozunk egymásért.”

 

  1. Egy korona ajándékozása azt jelenti: kutatni az álmainkat és azt életre váltani.

„Ha szerető Atyánk szemével vizsgálod önmagad, látnod kell: nem csak egy vagy a sok közül, hanem pótolhatatlan, kedves gyermeke, akire kimondhatatlan szeretettel tekint, nem amiatt, amilyen leszel, hanem azért, amilyen most vagy. Életünk végső célját nem láthatjuk világosan, azért sok mindent nem értünk, de hisszük, hogy az egész életünkről a Jóistennek terve van. Ő nem végez félmunkát, amit Ő tesz, mindig tökéletes. Tehát életünk részletei egy tökéletes terv részletei. Ez erőt ad. Ha nem értem, hogy mi miért történik, ha bizonytalan vagyok, akkor mondhatom a Jóistennek: Te tudod, miért! Így megnyugszik a szívünk.”

 

  1. Mária a mi fejünkre is rá akarja tenni a koronát, ezért hív minket: „Fogadd el a koronát!”

„Miközben a koronát a Szűzanya fejére helyezzük, ő leveszi azt, és egyesével ráteszi a miénkre. Ő is meg akar minket koronázni. A megkoronázott királynő megkoronázott gyermekeket akar…” (Kentenich atya)

 

  1. Szűzanya telepedjél le közénk, működjél nálunk, és add meg az otthonosság kegyelmét!

Schönstattban a Szűzanya lerögzítette a szeretet és áldozat életpéldáját. A schönstatti kegyhely úgy jött létre, hogy Kentenich atya és fiatal munkatársai a Szűzanyának ajándékozták mindennapi áldozataikat, és azt kérték tőle: „Jöjj közénk és tedd ezt a kis kápolnát kegyhellyé.” A Szűzanyához mentek, és Neki ajándékozták áldozataikat, melyeket a mindennapi élet megkívánt. De azt is kérték: ebben a Szentélyben az idejövő embereknek add meg az otthonosság kegyelmét, vagyis azt a megtapasztalást, hogy a Jóistennél otthon lehetnek, hogy Krisztus, az Úr, a szívükben lakik, hogy Ő belülről képes átformálni őket.

Mi is meg vagyunk hívva, hogy ezt tegyük. Sok ezer ember megtette már ezt. Egy képet helyeztek el az otthonukban a Schönstatti Szűzanyáról ezzel a kéréssel: „Szűzanya, gyere el hozzám, lakj nálam! Legyél velem és nevelj engem! Ajándékozd nekem azt a kegyelmet, hogy a Mennyei Atyánál otthonra találjak. Ajándékozd nekem a kegyelmet, hogy Krisztusban mindig újra Istenre irányítsam az életem. Ajándékozd nekem a kegyelmet, hogy Istennek, az Atyának a szeretetét a Szentlélekben továbbadhassam mindenkinek, akivel találkozom.”

 

A koronázás egyszeri alkalom, amire majd emlékezünk? Nem, újra és újra, nap, mint nap megkoronázhatjuk a Szűzanyát, odaadhatjuk neki örömeinket, nehézségeinket, kérhetjük az Ő közbenjárását és Királynőnk – ahogy ígérte – gondoskodik rólunk.

 
 
Top! Top!