Családok a Családért Egyesület Magyar Schönstatt Család
Kezdőlap
2018.12.11 [16:46]
 
 
  • German formal - Sie
  • Hungarian formal
Koronázási ünnepünk - beszámoló Nyomtatás

 

 

 

 

 

Isten tenyerén – Máriát, az élet királynőjét ünnepelte a magyar Schönstatt közösség

Székely János szombathelyi püspök október 7-én Óbudaváron, a magyar Schönstatt közösség „főhadiszállásán” vendégeskedett. A misén a Schönstatt-hagyományok jegyében megkoronázták a kápolna Mária-képét: a Szent Korona apró, kétdimenziós tűzzománcváltozata került rá.

Amikor szombat délelőtt, a mise kezdete előtt húsz perccel megérkezünk, a sok gyerekre és a sütisdobozokra figyelek fel először. Akármerre nézek, autóból kikászálódó családokat látok pici gyerekekkel, és a csomagtartóból rendre előkerülnek a sokat ígérő műanyagdobozok, amikről nekem mindig imaközösségi alkalmak jutnak eszembe. A gondoskodás és a nagyobb közösség iránti elkötelezettség jeleit látom bennük.

A parkolás nehéz. A völgy, amelybe végül begurulunk, a végső mentsvár, miután kiderül: az út mentén és a házak között az összes lehetséges parkolóhely foglalt. Itt is legalább ötven autó áll két sorban, a háttér idilli: erdők, dombok, maga a Toscanát idéző Balaton-felvidék. A templom felé haladva karám és benne fehér, fekete, barna kecskék meg két fekete-fehér foltos bika mellett haladunk el. Az utóbbiak egyike az összes többi legelészőtárstól legalább hat-nyolc méterre, egyedül és meglehetősen komor tekintettel fekszik. Nem kell sokat várni, és elhúzódásának okára is fény derül. Mellé vágtat és rátör ugyanis a másik, majd egymásnak szegülnek a szarvak. – Bikaviadal! – kiáltja egy kisfiú.

Az oltár mellett Török Péter, a nap „szóvivője” üdvözli az érkezőket, majd elmondja, mi lesz rendhagyó a mai liturgiában. Leghangsúlyosabban a „körmenetről” beszél, amely a kegykép megkoronázása utáni tiszteletadás lesz: készüljünk, cédulákkal vagy szívbeli imákkal, aki hozott, apró korsókkal; ajánljuk fel életünk áldozatát, és kérjük a kánai menyegző csodáját. Majd miután mindenkit arra kér, hogy „valamelyest” csendesedjünk el (ennyi gyerekkel ez valóban csak „valamelyest” lehetséges), egy tized rózsafüzért mondunk ezzel a titokkal: „Aki téged, szent Szűz, a mennyben megkoronázott.”

Az oltártól balra a kápolna Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló képe, amelyen letakarva már most is ott a Mária feje fölé erősített korona (Zoltán Győző és Kovács Erzsébet ötvösművészek munkája), jobbra pedig egy másik, hasonló Mária-mozaikkép, Az élet királynője felirattal. Közelebbről is megnézem: a mozaikkockák fényképek: schönstattos családokról, papokról, ünnepi eseményekről készült felvételek. Mindenki itt van. A fel-feltámadó szél időnként erősen belekapaszkodik az állványba, amely a képet tartja; nemegyszer úgy tűnik, el fog dőlni, de kiderül, hogy erősen kikötötték és kövekkel rögzítették. A szervezők minden apró részletre gondoltak.

A mise elején, köszöntőjében Székely János az életet befogadó Máriáról, mint az élet királynőjéről beszél, és arra kéri a jelenlevőket, hogy hozzá hasonlóan fogadják be Jézust a családjaikba.

Az olvasmány Izajás próféta könyvéből van: „gyermek születik, fiú adatik nekünk”; a szentlecke a Galatákhoz írt levélből: „Isten elküldte fiát, aki asszonytól született”; az evangélium pedig Lukácstól, az angyali üdvözlet története.

A püspök egy olyan lány történetével kezdi a prédikációját, aki félt egészen letenni az életét Isten kezébe. Tél volt, és talált a hóban egy már csaknem élettelen kismadarat, amely azonban a gondoskodásának köszönhetően erőre kapott, s bár félénken, nemsokára már az ételt is elfogadta az emberi kézből. A lány ennek láttán hirtelen rádöbbent, hogy az Isten is úgy tartja az életünket a kezében, mint ő azt a madarat, és átjárta a bizonyosság, hogy Isten tenyerén semmitől sem kell félnie. Ezért képes volt úgy imádkozni, hogy bármit is kérjen tőle az Isten, ő kész teljesíteni. Ekkor hatalmas boldogság töltötte el, hónapokkal később pedig igent tudott mondani a szerzetesi hivatásra.

Csak így lehetséges: „biankó” felhatalmazást kell adnunk Istennek. A szabadságunk ettől nemhogy nem csorbul, hanem éppen ezáltal válik teljessé. Vagy a bűn rabszolgái leszünk, vagy Isten iránt elköteleződő emberek, akik övéiket is hozzá vezetik. Biankó felhatalmazás a társunknak a házasság is, hófehér papír, amelyet mindkét fél aláír, és úgy dönt, hogy soha nem vonja vissza az ígéretét, bármi történik is. Teljes önátadásra, a szeretet egész életen át való tanulására hív az Isten. Az első, az oltár előtt elhangzott igent mindennap újra ki kell tudnunk mondani. Székely János hozzáteszi: vezessük a gyermekeinket Jézushoz és a Szűzanyához, ezzel tehetjük értük a legtöbbet.

 

A prédikáció után a „megkoronázott” kegykép leleplezése és megáldása következik, majd néhány schönstattos fiatal szeretetszövetség-kötése Máriával, amelyben Isten anyjának oltalmát kérik. Székely János ezt követő imájában megemlékezik a magyar Schönstatt egyik nemrég elhunyt alapítójáról, Gódány Róbertről, végül pedig Ozsvári Csaba boldoggá avatásáért imádkozik. Aztán megindul a kegykép felé a schönstattos családok korsós menete: bámulatra méltó az az erő és méltóság, amely ebben a „felvonulásban” megmutatkozik. Talán fél óra hosszat is eltart a „seregszemle”, és egészen egyéni színt ad a misének. A személyes elkötelezettség rendhagyó tanúságtételét érzem meg benne.

 

Nem sokkal később, az átváltoztatás után gyerekzsivajra leszek figyelmes a közeli kis ligetben. Négy-öt fiú védi „bázisát” a lányoktól, akik ezt érthetően erősen sérelmezik. – Nem kéne a misén lennetek? – kérdezem tőlük, amin kissé megütköznek. Amikor negyedórával később megint arra járok, a „báziskapitány” fiú már egyedül áll az ágakból összehordott bunkiban, és kérdésemre így panaszkodik: „Senki sem akar velem játszani!”

A misének vége, a közösség tagjai virághagymákat ültetnek az oltár előtt, majd mindenki ebédelni megy. Asztalunknál egy kislány áll meg, a sütistálunkat bűvöli. – Szeretnék egy diós csigát vinni a barátnőmnek – jelenti be. – Vidd csak – mondom neki –, jut is, marad is.

Fotó: Fábián Attila

Kiss Péter/Magyar Kurír

Magyar Kurír

 
Kentenich atya gondolatai az év minden napjára
"Igazi tölgynek kellene lennünk, és csupán alacsony bokrok vagyunk. Ezekből soha nem lesznek nagy fák! Csak kevés olyan ember akad, akinek gerince és tartása van. Legyünk áldás utódaink és népünk számára azáltal, hogy helyes döntést hozunk!"
Tilmann atya válaszol
Hogyan szólhat hozzánk az Isten a házastársunk által?
Tovább...
 
Online látogatóink
Jelenleg 2 vendég olvas minket
Mások rólunk
Ablak a világra
Támogatóink




Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési alap: a vidéki területekbe beruházó Európa
 
Top! Top!