Családok a Családért Egyesület Magyar Schönstatt Család
Kezdőlap
2017.11.19 [04:15]
 
 
  • German formal - Sie
  • Hungarian formal
Női lélek
Europa- Forum 2007. Nyomtatás

Europa- Forum  2007. december 14-16. Kahlenberg

           Az Europa-Forum munkájába most először kapcsolódtunk be, Alice és Kálmán felkérésére.

A karácsony előtti hétvégét hétgyermekes családként nem volt könnyű e munkának szentelni, de visszatekintve szép élményekkel tértünk haza.

          A találkozó az Europa-Forum belső magjának részvételével zajlott, Ausztria/mint koordinátor/, Németország, Svajc, Spanyolország, Csehország /ők megbetegedtek/ és Magyarország képviselői voltak a meghívottak.

          A közös munka a 2014-es schönstatti 100 éves jubileum előkészítésére irányult.

Nekünk, magyaroknak talán korainak tűnik ez a készülődés, de „németesen” így szokás…

       S talán valóban nincs is olyan messze 2010, amikor a száz éves jubileumra való felkészülési időszak elkezdődik.

          Különböző nézetek, eltérő vélemények kereszttüzében – egy meglehetősen nehéz egyeztetési folyamat végén - a Szűzanya tett csodát, s végül mindannyian elégedetten zártuk a találkozót.

          Megszületett a közös döntés: 2010-ben Schönstattban rendeznek az európai schönstatt-mozgalmak egy kislétszámú találkozót, ami az elindítója lesz a száz éves jubileumra rendezendő ünnepi előkészületi időszaknak. 2014-ben szintén Schönstattban egy nagy ünnepi találkozó lesz a jubileum csúcspontja.

A kettő között, 2011-13-ig minden európai schönstatt mozgalom, minden nemzet, saját országában rendezhet nemzetközi találkozót, családnapot, kiállítást, vagy amit gondol.

          A találkozó központi értékéül, mottójául közös gondolkodás folyományaként egy jelmondat is megszületett: „ Mit Dir in Liebe verbunden”= Veled – a szeretetben összekapcsolódva…

Fontos volt számunkra a kapcsolat, a kötődések, s mindez Mária szeretete által egybefűzve.

Talán sikerülhet saját házunk, saját mozgalmunk megerősödése által kifelé, a nemzetközi egység felé is nyitni, s más országok jó tapasztalatai által új lendületet kapni.

          Megtapasztaltuk, hogy a magyar schönstatt nemzetközi mezőnyben is kiváló, s ismét hálásak voltunk azért, hogy schönstatthoz tartozhatunk…

          S hogy az utazások és az előkészület ne csupán a családok pénztárcáját terhelje, rögtön pályázatot is írt  Busse atya, /Németország/ , melyben Magyarország is partnerként egyike a kilenc európai országnak. Ennek elbírálása nyárra várható.                   Varga Károly és Erika

 

Samoborban jártunk…

Horvátország Családakadémiájának meghívására 2007. december 29-30-án.

 

     A legfiatalabb Családakadémia a horvátoké.

 Osztrák segítséggel alapították meg nyáron.

A résztvevő családok életkora változatos, egy közös bennük, hogy mindnyájuknak fontos a házasságuk, s szeretik a Szűzanyát. Az egész mozgalmuk más, mint nálunk, a családok nem olyan nagy számban vannak jelen. A zarándok-mozgalom erősebb, s az egyedülállók vannak többen. Ezért is hatalmas dolog, hogy az első évfolyam elindult. Rita és Róbert előadása „ A szabadság pedagógiája”, nagy hatást gyakorolt a házaspárokra. Nyitottságuk, őszinte, mély hozzászólásaik arról tanúskodtak, hogy fontos nekik is gyermekeik nevelése. „Hogyan hódította meg országunkat Kentenich atya a Szűzanya megbízásából?”- erre a témára kértek fel minket, kíváncsiak voltak a magyar Családakadémia megalakulására.

Kérdéseikből, melyeket utóbb feltettek, arra következtettünk, hogy mindnyájan törekszenek egy igazán jó családakadémia megélésére… A közösen ünnepelt misék után, melyek többnyelvűek voltak, mindig eleven kapcsolatot teremtettek a Szűzanyával, a korsó állandó használata szép volt számunkra. Mindig kértek és felajánlottak. Ez az áldott légkör, a Szűzanya jelenléte volt a meghatározó élményünk. A hétvégén részt vett Monsignore SESO, a családok lelkiatyja, aki schönstatti atyaként ülte végig – olykor bóbiskolva – az egészet. Nagyon kedves ember volt, már nyugdíjas korú.                       

Beszélgettünk is róla, milyen szép tőle, hogy végigül úgy egy családok részére szervezett hétvégét, hogy neki nincs más szerepe benne, mint misét mondani. Ez a jövő egyháza talán, hogy a házaspárok előadnak, aktívak, s a  „háttérben” ott bóbiskol az atya…?

S nem sokkal hazaérkezésünk után, levelet kaptunk, Monsignore SESO váratlanul, hirtelen meghalt…

          Azóta is sokat jár gondolatainkban, s emlékét szívünkben őrizzük…                                           

Varga Károly és Erika

 

 

 
NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK BESZÁMOLÓ Nyomtatás


2010. január 9. Óbudavár – gyakorlati zsinat

 

 

Kedves Atyánk!

 

   A Mennyei Atya kiválasztott Téged, hogy Európa családjainak Atyja légy.

Mi, mint eszközeid és munkatársaid készek vagyunk arra, hogy szolgáljuk a nagy művet, Európában a családok között.

Mutass utat és adj erőt, hogy eredeti hivatásunkat mindig szem előtt tartsuk, szeressük és támogassuk, hogy így Benned, Atyánk az európai családmozgalmak egy nagy családjává váljunk.

Amen

/Tilmann atya és Mariza nővér által szövegezett ima/

 

 

Időpont

EU-FÓRUM

   MIDILI

MIt Dir In LIebe verbunden

„A szeretetben összekapcsolódva Veled”

 

No. Ausztria, Mo. Lo. Cseho. Spanyolo,Anglia,Skócia, Horváto,Svajc, Portugália, Fro, Belgium

No. Ausztria, Mo. Lo. Cseho. Spanyolo,Anglia,Skócia

 

 

 

1998

Háziszentély Kongresszus

 

 

2004

Európai Családkongresszus

 

 

 

EU FÓRUM megalakulása

 

 

 

Csermák és Gódány házaspár

kapcsolattartásával

 

 

 

 

2007.dec.16.

Bécs – lelki előkészítő csoport találkozója

Megszületik jelmondatunk:

„A szeretetben összekapcsolódva Veled”

A MIDILI projekt elvi kidolgozása

2008. május

Schönstattban Európa Fórum találkozó

 

2008. aug.

 

MIDILI projekt nyer a pályázaton

2008.szeptember

 

Megérkezik a MIDILI pénz

2008. november

München – lelki előkészítő találkozó

A MIDILI projekt részletes megvalósítási tervének megbeszélése

2009. január 9.

 

Beszámoló TECSENGÓNAK

Cikk az Oázisba, Hírlevélbe

 

 

Schönstatti világtalálkozó

Gódány házaspár képviseli Mo-t

2009. április 14.

 

Osztrák delegáció fogadása Budaörsön a moderálás tapasztalatainak átvétele

2009. május

Schönstattban Európa-Fórum találkozó - moderálás

Tapasztalatcserék a MIDILI keretében

2009. június

 

MIDILI honlapra cikkek fordítása

Oázisba, Hírlevélbe cikkek írása

 

 

Müncheni szentély jubileumán Németh házaspár képviseli Mo-ot

 

 

Skót vendégek Magyarországon /Kennedy/

 

 

Tempus tapasztalatcsere nap

 

 

Részbeszámoló elkészítése

 

 

Német vendégek Magyarországon /Frick/

 

 

Horvátország első schönstatti szentélyének szentelése

Gódány, Oláh házaspár

2009. szeptember

 

Beszámolónk pozitív értékelést kapott

2009. november

Varsó – lelki és szervezési előkészítő találkozó

MIDILI tapasztalatcserék

 

 

Beszámoló írása a TECSENGÓnak,

Cikk az Oázisba, Hírlevélbe

2009. december

 

Beszámolók, magyar tapasztalatok írása a www.midili.eu honlapra magyarul és németül

 

2010. január 29-31.

Bécs – lelki és szervezési csoport találkozója

MIDILI utolsó tapasztalatcseréje

 

2010. május 20-24.

Schönstatt Start-Kongresszus

A 2014. jubileum készületének megnyitó munkakonferenciája

Hat magyar házaspár…

Tervben:

További közös pályázási projektek EU-hoz…

 

 

A MIDILI projekt záró beszámolójának és elszámolásának elkészítése

2010. július 3-11.

Német csoport Magyarországi családnapja Tihanyban

 

2011.

Nemzeti rendezvény nemzetközi részvétellel

F:  Abai házaspár

 

2012.

Nemzeti rendezvény

Nemzetközi részvétellel

F:  Zajkás házaspár

 

2013.

Nemzeti rendezvény

Nemzetközi részvétellel

F:  Varga házaspár

 

2014.

A szeretetszövetség 100. jubileumára Schönstattban nagy Családkongresszus

 

/összeállította:  Varga Károly és Erika/

 

 

2010. Pünkösd  Schönstatt    -   Kongresszusi meghívó szövege:

 

 

Európa együtt növekszik.

Mi, keresztények arra kaptunk meghívást, hogy alakítsuk kontinensünk jövőjét.

 

Európai Családkongresszus Schönstattban 2010 Pünkösdjén.

Minden korban voltak az egyházban olyan emberek, akik éber tekintettel és beleérző szívvel érzékelték korunk rejtett és szemmel látható ínségeit, és arra választ  adtak.

Szembesülve az éhséggel, betegséggel és tudatlansággal, ezek az emberek Isten hívását meghallva gondoskodtak kenyérről, kórházról és iskoláról.

Ma, a kapcsolatok problémája foglalkoztatja az embereket. A megfeszített és széttört kapcsolatok a családban lelki sebeket hagynak hátra.

Az új sérülésektől való félelem és a barátságok építésére és ápolására való képtelenség a magányba űz.

Sokaknak nehezére esik, hogy lelki közelséget ajándékozzanak másoknak és törődjenek valakivel.

Kentenich József, aki az árvaházban nevelkedett, saját megtapasztalásából fakadóan érzékeny volt a szegénység e modern formája iránt. Az ő gyógyulási és érési útja sokak számára, akik találkoztak vele, a kapcsolatok ínségéből a kapcsolatok gazdagságához vezető úthoz segített.

 

„A SZERETETBEN ÖSSZEKAPCSOLÓDVA VELED”

 

A harmadik európai házas- és családkongresszus Schönstattban Kentenich atyának ezt az útját és e szükség megszüntetésének sokféle módját

Szeretné bemutatni és lehetővé szeretne tenni egy európai tapasztalatcserét.

Kezdeményezésének legfontosabb helye a család.

A kongresszus napjai a súlypontoknak megfelelően e témákat járják körül.

Hogy tudunk szilárd kapcsolatokat építeni?

Hogy tudunk tapasztalatokat szerezni és ezeket gyermekeinknek továbbadni?

 

A kongresszus három napjának

súlyponti témái:

 

* Tudni, hol vagyok otthon?

         ­­­* HELYI KÖTŐDÉSEK

* Tudni, kiért vagyok?

         *  SZEMÉLYES KÖTŐDÉSEK

*  Tudni, mi felé irányuljak?

         *   ESZMEI KÖTŐDÉSEK

 

Programelőzetes:

  • Bevezető előadások
  • Munkacsoportok
  • Ötletbörze
  • Kötődések útja
  • Szentmise  /a német püspökkari konferencia elnökével, Robert Zollitsch-csal/
  • Pünkösdi Mária-dicséret
  • Népek estéje
  • Sok találkozási lehetőség Európa más országainak családjaival.

 

Schönstatt-családok találkoznak egymással Európa különböző országaiból, hogy tapasztalatokat cseréljenek a szilárdabb családi és társadalmi kapcsolatok építéséről.

 

      Meghívottak:

Az európai család-munka multiplikátor családjai és munkatársai

A családi élettel kapcsolatos munka iránt elkötelezettek és érdeklődők

    Helyszín: Schönstatt – Vallendar, DE            

Kezdés:    2010. május 20. 18.00 vacsora

Befejezés: 2010. május 24. ebéd után

 

 
A lelki növekedés helye: a család Nyomtatás

2004. március
Belső előkészület 3.
Családkongresszus, Schönstatt, 2004. április 28- május 2.

P. Elmar Busse: A lelki növekedés helye: a család

Pillantás a korba

Matthias Horx a fejlődés 2004 évi irányzatairól kiadott jelentésében írja:

"Szelfnessz és wellnessz 2."

A „szelfnessz” utat mutat az önmagunk feletti illetékesség kultúrája felé. De nem kell a „wellnessz”-t sem egyszerűen eldobni. Mert a wellnessz egy olyan igényt érint, mely messze több, mint az élvezet és kikapcsolódás utáni vágy. A wellnessz fogalom lényegében rákérdez a jólét és az életminőség mibenlétére. Ezen a területen új gondok és igények jönnek létre: a nagyobb hozzáértés keresése, saját élet kialakítása, a tágabb értelemben vett jólét keresése. Ezt nevezzük „selfnessz”-nek. A selfnessz jellemző tulajdonságai:

  • Képesség és lehetőség az egészséges táplálkozásra, sportolásra, az erőnlét megőrzésére(illetékesség a testünk felett)
  • Képesség és lehetőség a munka és az élet közötti egyensúlyra és pozitív érzelmi kapcsolatokra a szociális környezettel, a párkapcsolatban, szakmában, családban (érzelmi illetékesség az élet felett)
  • Képesség és lehetőség az önálló döntésekre komplex élethelyzetekben és krízisekben (illetékesség az életrajzi növekedés felett),
  • Képesség és lehetőség a tanulásra és a tudatos tapasztalatszerzés folytatására magas életkorig (illetékesség önmagunk kiérlelése felett)

A következő években ez illetékességek körül egy „wellnessz-2 hullám” fog kialakulni, amelynek középpontjában már nem egy múlékony kikapcsolódás áll, hanem maradandó önformálás.

Az utazási irodák tele vannak olyan programajánlatokkal, melyekben nemcsak élményeket, hanem tartós átalakulást ígérnek/szerveznek („selfness travelling”). Az új valuta: „találd meg önmagad” számtalan közepes termék nagy szlogenjévé lesz, és leváltja az elmúlt évek „fejezd ki önmagad” szlogenjét.

Kereslet van a szelfnessz iránt a vállalkozásoknak és továbbképzések térségében is. Üzleti körökben a felkészítési és betanítási folyamatok egyre inkább bizonyos nívószint elérését célozzák meg, a-mellyel az új illetékességet mérik. Egyre meggyőződésesebben mondják a fogyasztók: „Ezt nem lehet kívülről megoldani!” – vagy „Felelős vagyok önmagamért, ezt nem lehet egy termékkel megoldani!” A szelfnessz tendenciát támogatják a politikai-szociális keretfeltételek.

A szociális állam krízise és a munka világának változása az egyénektől alapvetően több alkalmazkodóképességet kíván. A női és férfi szerepek krízise hatalmas ösztönzést jelent az érett szeretet útjai felé. Az életkor kitolódása miatt idősebb korban is szükség van az aktív hozzáértésre.

Az egészségügyi problémákat is egyre növekvő mértékben az önmagunk iránti felelősség összefüggésében tekintik és kezelik.

„A WELLNESSZ KITÖR A KÉNYEZTETÉS ÉS KIKAPCSOLÓDÁS UTÁNI VÁGY ELŐSZOBÁJÁBÓL, ÉS ÖNMAGUNKON VALÓ KÖVETKEZETES MUNKÁVÁ LESZ.”

Pillantás a Bibliába

Február végén megkezdődött a Nagyböjt. Hallottuk Keresztelő Szent Jánosnak és Jézusnak a megtérésre szólító felhívását: „Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében." (Mk 1,15) A Hegyi Beszédben pedig (Szt, Máté szerint) Jézus úgy fogalmazza meg Isten Országának kilenc irányelvét, hogy közben a múltat tudatosan leértékeli: „Hallottátok a régieknek szóló parancsot:… Én pedig azt mondom nektek:” Jézus elvárja hallgatóitól, hogy kitörjenek a régi hagyományos érték-normák közül, amikor az ellenségszeretetről, a házastársi hűségről, a böjt és a jótékonykodás módjáról van szó. A katasztrófákat sem Isten büntetéseként értelmezi, hanem a megrázkódtatást mint ösztönzést a személyes megtérésre mindenkinek ki kellene használni. (Lásd Lk 13,1-5) A farizeusokhoz - akik a vallásosságról és az életszentségről alkotott elképzeléseikben otthonosan berendezkedtek - kemény szavakkal fordul Jézus. A farizeusok elleni provokatív 7 jajkiáltás (Mt 23) egy próbálkozása volt, hogy mégis őket is megváltozásra bírja. A vége azonban a rezignált megállapítás: „ Jeruzsálem!… Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit - de ti nem akartátok.” (Mt 23,37) Jézus mindig újra elvárja a tanítványaitól, hogy az elképzeléseiket és önmagukat megváltoztassák. Péternek a Messiásról alkotott elképzeléseit kell korrigálni; a becsvágyó Zebedeus fiúknak meg kellett változtatniuk a sikerről és karrierről alkotott elképzeléseiket. Jézus hatalmának bizonyítékaival szemben a tanítványok hite mindig túl kicsinek bizonyul, és Jézus ezt kifogásolja is bennük. Valóban nem lehetett könnyű elviselni az Istenember közelségét. Valószínűleg a tanítványok gyakran úgy érezték, hogy Jézus túl sokat követel tőlük. De ott volt a másik oldal is: Annak meg örültek, hogy részesültek Jézus hatalmában (Lk 10,17-20); magával ragadó élmény volt a csodák átélése. Jézus maga boldognak mondja a tanítványait, mert szemükkel látták és fülükkel hallották, ami után oly sokan vágyakoztak (lásd Lk 10, 23). Sőt Jézus még azt is mondja, hogy az ő igája édes és az ő terhe könnyű (Mt 11,29f).

Az intenzív lelki növekedésről, mit a Jézussal való találkozás válthat ki, Szt. Pál így ír:

„Nem mintha már elértem volna, s tökéletes volnék, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, mert már Krisztus Jézus is magához ragadott. Testvérek, én nem gondolom, hogy már magamhoz ragadtam. De ezt igen: Felejtem, ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom. Futok a kitűzött cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyre Isten fölülről hívott meg Krisztus Jézus által.” (Fil 3,12-14)

Pillantás Schönstatt alapítójára

Amikor Kentenich atya 1912-ben spirituális lett, a székfoglaló beszédében így szólt a fiatalokhoz:

„…De egy világ, mely örökké régi és örökké új, a mi saját belső világunk ismeretlen és kikutatlan marad. Az emberi lélek átvilágítására nem találtak fel semmiféle új módszert.

„A szellem minden területét kiművelik, az összes képességeket kibontakoztatják, de gyakran épp a hallhatatlan lélek legmélyebb, legbensőbb és legfontosabb területe sivár pusztaság marad...” - így panaszkodnak éppen most az újságok is. Korunk bensőleg ezért olyan borzasztóan szegény és üres…

Igen, előre a belső világunk felderítésére és meghódítására a céltudatos önnevelés útján! Minél nagyobb a külső haladás, annál jobban mélyüljünk el bensőleg! Ez az a kiáltás és jelszó, amelyet mindenfelé továbbadnak nemcsak a katolikus, hanem az ellenséges táborban is.

Mi is csatlakozni akarunk ehhez a modern törekvéshez a képzettségünk mértékének megfelelően. A jövőben nem engedhetjük meg, hogy a tudás uralkodjon rajtunk, hanem nekünk kell uralkodnunk a tudás felett. Tarthatatlan állapot, hogy amíg különböző idegen nyelveken már tudunk beszélni, addig a szívünk nyelvének az ismeretében és megértésében utolsó kontárok vagyunk. Minél mélyebben bepillantunk a természet működésébe és felépítésébe, annál hozzáértőbben kell szembeszállnunk bensőnkben az elemi és démoni hatalmakkal!

A tudományokban való előrehaladásunk foka legyen egyúttal a belső elmélyülésünk és lelki növekedésünk mértéke is. Különben a bensőnkben üresség és hatalmas szakadék keletkezik, mely mély boldogtalanságot eredményez. Tehát fel az önnevelésre! Ezt kívánja gondolkodásunk idealizmusa és a szívünk vágya, ezt kívánja a társadalom és azok az emberek, akikkel majd a későbbiekben kapcsolatba fogunk kerülni. Mint papoknak egyszer majd mély és tartós hatást kell gyakorolnunk a környezetünkre. Ezt végső soron nem a tudásunk csillogásával fogjuk elérni, hanem a személyiségünk belső gazdagsága által.

Mindenekelőtt meg kell ismernünk egymást, és ki kell alakítanunk egy szabad, a képzettségnek megfelelő párbeszédet.”

Ez a törekvés egész papi működésén végigvonul. Olyan légkört igyekszik kialakítani maga körül, amelyben az emberek lelkileg növekedhetnek. Később e vágya fejeződik ki az „Új ember eszménye” c. művében (1951-ben írja): „Az ezzel megjelölt eszmény ősrégi és mindig új. Ősrégi, mert minden évszázad erre törekedett. Mindig új, mert az áteredő bűnnel terhelt természet mindig visszahúz, hogy polgári jóllakottságban pihenjen meg és megelégedjen az egalizáló középszerűséggel. Az itt elgondolt „új ember”: szellemtől átlelkesült és az eszményhez kötődött ember távol minden formalizmustól és formátlanságtól.”

Pillantás az alakító lehetőségeinkre

Ha helyes Matthias Horx trendanalízise, akkor az idő nekünk dolgozik; akkor Kentenich atya eredeti törekvése egyszer csak találkozik az új koráramlattal. Akkor pedig mindannyiunk előtt ott fog állni a kérdés: Hogyan tudnánk az életmódunkat még hatékonyabban és szélesebben felkínálni a tendenciákat ismerő embertársainknak, akik készek önmaguk folyamatos alakítására?

De mindezek előtt már ráébredünk arra, hogy nem várunk addig, amíg a gyerekeink felnőnek, és iszonyatosan drága menedzser-szemináriumokon kell ezt megtanulniuk. Hanem a saját négy falunk között olyan légkört hozunk létre, ahol sikerülhet lelkileg növekedniük.

Mint szülők kicseréljük tapasztalatainkat, hogy az utóbbi időkben milyen előrehaladásokat figyeltünk meg gyermekeinken.

Szóvá tesszük a társunknak, ha bizonyos pozitív változást veszünk észre rajta. Születésnapok előestéjén visszatekintünk az elmúlt évre, és örülünk az észrevett lelki növekedésnek.

Belehallgatunk a lelkünkbe és a vágyainkba és elhatározunk erre a nagyböjtre egy konkrét kis fejlesztő lépést. (Hiszen még eléggé az elején vagyunk!)

Gyorsabban kimászunk a gödörből, ahová a magunkban vagy a családtagjainkban való csalódás miatt estünk. Teret engedünk a reménynek, hogy Ő, aki megkezdte jó művét bennünk, be is fogja fejezni. (lásd Fil 1,6) A visszaütésekből nem csinálunk drámát. Ezek egyszerűen hozzátartoznak a növekedéshez.

Beismerjük magunk előtt a szorongásokat, melyek minden változással együtt járnak. Mert a növekedés mindig átmeneti állapot is. Kérjük Istentől a bátorságot, és kölcsönösen bátorítjuk egymást, amíg a növekedés sikerei új biztonságot és új önbizalmat ajándékoznak nekünk.

A Szűzanyát a háziszentélyünkben a lelki átváltozás királynőjévé koronázzuk, ha családunk egyik tagja minden erőfeszítésünk ellenére sem halad a jó irányban. Felajánljuk mindezt a kegyelmi tőkéjébe azzal a kéréssel, hogy vigye végbe az átváltozás csodáját a mi „anyaszomorítónk“ életében.

Egy utolsó kérés

Kérem, gyűjtsék össze megfigyeléseiket és kísérletezzenek a családjukban! Ez a család minden tagjának jót tesz. Továbbá a jó tapasztalatokat a Családkongresszuson másoknak is továbbadhatják. Az első keresztényekről hírlik, hogy mindenüket megosztották egymással. Tetőről, ételről, ruháról a legtöbbünk tud maga gondoskodni. A pluralista társadalomban azonban gyakran hiányzik a tájékozódási lehetőség; hiányzanak a praktikus tapasztalatok arra, hogyan lehetséges ma hosszútávon az (ön)nevelés. Tájékozódás és ösztönzés - a felebaráti szeretet e formái fogják a Kongresszust kiformálni.

 
CIVILKURÁZSI Nyomtatás

2004. február
Belső előkészület 2.
Családkongresszus, Schönstatt, 2004. április 28- május 2.

P. Elmar Busse: CIVILKURÁZSI

Pillantás az életbe

Peter Grottian berlini politológus beszámol olyan kísérletekről, amelyeknél az eseteknek több mint felénél közbeavatkoztak, ha a földalattin külföldieket molesztáltak. Szexuális zaklatásoknál egyébként csak az esetek harmadánál észleltek közbelépést. A tanulmány döntő eredménye szerint azonban mind a tétlenség mind a beavatkozás sajátos jelentős dinamikus hatást fejt ki. A civilkurázsi segít. Amint valaki összeszedi magát, hogy közbelépjen, további segítőkre talál, akik csökkentik a kockázatot, és valószínűbbé teszik a beavatkozás sikerét. Ezt a segítő személyiség-típust nem lehet egyik szokásos szociológiai kategóriába se besorolni. A szociális bátorság nem terem sokkal jobban sem a magasan képzettek, sem az átlagosnál hívőbbek között. Az előfordulása nem függ a jövedelemtől, az IQ-tól, az erkölcsi meggyőződéstől, a társadalmi helyzettől sem a politikai érzülettől. Az említett kutatások szerint a civilkurázsi kifejlődésének legjobb feltételei:

  • Bizalmas kapcsolat legalább az egyik szülőhöz;
  • Megalapozott de nem megváltoztathatatlan normák felállítása;
  • És a legfontosabb: egy olyan ismert valaki, akinek az emberies segítőkészségét semmi és senki sem tudta megtörni.




Pillantás a Bibliába (Lk 12,49-53)

Jézus mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem: mennyire várom, hogy beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: Nem azt, hanem ellenkezést. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen és kettő három ellen. Szembeszáll az atya fiával és a fiú az atyjával, az anya a lányával és a leány anyjával, az anyós menyével és a meny anyósával."

Jézus egyrészt nagyon hangsúlyozza az egységet. A szívügye ez, amit az egységért való imájában (Jn 17) ki is fejez. Másrészről azonban azt is az értésünkre adja, hogy vannak helyzetek, ahol miatta feszültségek jönnek létre. Aki hűséges Hozzá és a küldetéséhez, könnyen konfliktusba kerülhet a környezetével. Az egyháztörténelem egyúttal a mártírok és vértanúk történelme is.

Pillantás magunkra

Mit tehetünk mi családok azért, hogy a négy falunk között olyan emberek nőjenek fel, akik az egység minden öröme ellenére vagy éppen azért nem félnek a konfliktusoktól és készek kiállni mások mellett?

A személyiség fejlődésében van két olyan korszak, amikor a természet mintegy besegít, hogy erős személyiségek növekedhessenek: először a dackorszak majd a kamaszkor. A megzavart harmónia miatt mind a szülő mind a gyermek nagyon fárasztónak érzi mindkét időszakot. Mindkét fejlődési korszakban a természet az „én”-t törekszik kihangsúlyozni. A dackorszakban a kisgyermek felfedezi, hogy nem alkot az anyjával oszthatatlan egységet, hanem van saját akarata. Felfedezi az „én” és a „nem” szavakat. Kezdetben a gyermek önmagáról is harmadik személyben beszél: „Hanna éhes.” „Fülöp szomjas.” És elvárja, hogy a mindenható szülők teljesítsék a kinyilvánított igényeket. Valami megrészegítő lehet abban amikor a gyermek felfedezi a saját akaratát. Nem csoda, hogy ezt az új erőt a szülői akarattal szemben akarja megélni és kipróbálni. Ha nem tapasztal ellenállást, akkor ez az új energia ellobban a semmibe. Ha erőszakkal meggátolják a megnyilvánulását, széttörik a személyiség. De ha érzi az ellenállást, megtanulja kormányozni, mederben tartani ezt az erőt. Gyakran játszottam gyerekekkel az „Igen-Nem!” – játékot. Alkalmat könnyen talál az ember, hogy a gyereknek ellentmondjon. És akkor kezdődik: „Nem!” - „Igen!” minden hangfekvésben és hangerővel: könyörögve, hízelegve, követelőn, részvéttel. És közbevetve egy-egy mosoly, hogy világos maradjon: ez csak egy játék. De komolyan is kell venni! A gyermeknek észlelnie kell a szülők következetességét, hogy vannak korlátok és tilalmak – függetlenül attól, hogy ez most tetszik-e neki vagy sem.

Pillantás Schönstatt alapítójára

1909 júliusában a Palottinus rendtartomány vezetősége nem engedélyezte Kentenich József jelöltnek az örökfogadalom tételt. Ezzel elzárták az útját a papszenteléshez. Ilyen elutasító végzéssel egyetlen egyházmegye sem vette volna át. „Egy eretnek számára a legjobb bizonyítvány lett volna: átlagon felüli intelligencia és erős akarat.” A rektorával folytatott egyik beszélgetésben a kispap Kentenich kijelentette: „Szemtől szemben mindig kemény vagyok, de a háta mögött mindig lojális leszek Önhöz.” Kolb atyát ez arra ösztönözte, hogy a felszentelés kérdését még egyszer a tartományi vezetőség elé vigye. A szavazás most 3:2 volt Kentenich javára. Így lett Kentenich Józsefből szerzetes pap, aki az új eszméivel és új pasztorális stílusával valóban gyakran megbotránkoztatta - először a rendtársait, később a trieri püspököt, aztán még a Szent Hivatalt (a mai Hittani Kongregáció elődjét) is. Amikor 1949 május 31-én Bellavistában (Santiago de Chile) a püspöki vizsgálatra adott válaszát a szentély oltárára helyezte, mondta: „Számolnunk kell azzal, hogy ez a mű (a válaszáról van szó) odahaza mélyen meg fog sebezni nemes szíveket, nagy felháborodást kelt és hatalmasan előkészített ellencsapásra ad alkalmat. Nem csodálkozhatunk, ha befolyásos emberek erősen zárt ellenfrontját szólítja harcba ellenem és a család ellen… És mégsem menthetjük fel magunkat e merészség alól… A prófétai küldetéssel mindig együtt jár a prófétai sors is.”

De ő nemcsak hogy egyenesen haladt az útján, hanem mások is erős személyiséggé érhettek a közelében: Kentenich atya későbbi munkatársa, a tiroli Franz Reinisch a lelkiismereti döntéséért folytatott küzdelmében Kentenich atyától hátvédelmet kapott. Reinisch atya, akinek a 101. születésnapját február 1-én ünnepelhetjük, a rendtársaival vitatkozott: „Nem szabad letenni a katonai esküt a náci zászlóra és a Führer-re. Ez bűn! Így egy gonosztevőnek esküdnénk hűséget.” E vitában kikérték Kentenich atya állásfoglalását is. Ezt mondta: „Nem való minden mindenkinek! Nézzék, tegyen mindenki a lelkiismerete szerint! Ha a lelkiismeret azt mondja, hogy az esküt le kell tenni, akkor ez a helyes. Ha a lelkiismeret az eskü elutasítása mellett van, akkor pedig ezt kell követni.” Franz Reinisch követte a lelkiismerete szavát és 1942 július 7-én halálra ítélték és 1942 augusztus 21-én Brandenburban kivégezték. Valószínűleg ő az egyetlen pap, aki lelkiismereti okokból megtagadta Hitlertől a katonai esküt.

Pillantás az alakító lehetőségeinkre

Mi alakíthatjuk ki a légkört a négy falunk között. Mi fontos nekünk? Mit várunk a Szűzanyától mint nevelőnktől a háziszentélyben?

Egy hat gyermekes anya meséli: „A kicsinyekkel mindig lépcsőugrálóst játszottam. Életkortól és bátorságtól függően az ötödik-hatodik lépcsőfokról vagy még magasabbról ugrottak a karomba.” Ezek a „kicsinyek” ma már messze nagyobbak anyjuknál, de megmaradt a bátorság, mely játékos módon a lépcsőugrálással a szívükbe oltódott, hogy merjenek valami újat, hogy merjenek saját véleményt formálni és az ki is mondani. Magától értetődő, hogy ezekkel a gyerekekkel a kamaszkorban heves és hangos viták voltak, melyben mindkét oldalon folytak a könnyek. A régi harcosok ma már elismerik, hogy szüleik az önuralomért folytatott minden küzdelmükben csak a legritkább esetben sebezték meg gyermekeik méltóságát. Szép bók ez a küzdelmes évek után, amikor a szülők kétségeskedve egyre csak ezt kérdezték: „Mit csináltunk rosszul?”

Egy apa meséli: „A 13 éves lányom nagy szemeket meresztett, amikor arról beszéltem, hogy Izraelben egy nőnek számolnia kellett azzal, hogy megkövezik, ha házasságon kívül terhes lett. Vagyis Mária nagyon bátor volt, amikor igent mondott az angyalnak.”

Tavaly Nagypénteken, a passió után egy családban a szülők arról beszéltek, hogy milyen bátorság kellett Máriának és Jánosnak a kereszt alatti kitartáshoz. A 16 éves fiúk erre elmondta friss élményét az egyik osztálytársával kapcsolatban, akitől a barátja azért fordult el, mert a szülők vállalkozása csődbe ment. Menyi bátorság és kitartó képesség kell a hűséghez, ha a barát csődbe kerül, vagy - ahogy Jézus esetében - a politikai ellenfelei még meg is ölik.

Alakító lehetőségek:

  • A gyermekeinknek biztonságot és elrejtettséget ajándékozunk azáltal, hogy mi mint házaspár együtt maradunk.
  • Gondoskodunk kihívásokról és bátorságpróbákról, hogy megtanulják kezelni és legyőzni félelmeiket.
  • Ügyelünk az őszinteség légkörére. Legyen bátorságunk az igazsághoz akkor is, ha kellemetlenséggel jár. Inkább nyíltan hordozni egy hiba következményeit, mint az eltitkolás és elrejtés által a dolgot még rosszabbá tenni.
  • Meggyőződésszerűen kerüljük a titkolózást. Nemcsak toleránsak vagyunk, hanem ezt másoktól is megköveteljük. Ebből az okból pl.: akkor is elmondjuk az asztali imát, ha hitetlen vendégeink vannak.

Egy utolsó kérés

Kérem, gyűjtsék össze megfigyeléseiket és kísérletezzenek a családjukban! Ez a család minden tagjának jót tesz. Továbbá a jó tapasztalatokat a Családkongresszuson másoknak is továbbadhatják. Az első keresztényekről hírlik, hogy mindenüket megosztották egymással. Tetőről, ételről, ruháról a legtöbbünk tud maga gondoskodni. A pluralista társadalomban azonban gyakran hiányzik a tájékozódási lehetőség; hiányzanak a praktikus tapasztalatok arra, hogyan lehetséges ma hosszútávon az (ön)nevelés. Tájékozódás és ösztönzés - a felebaráti szeretet e formái fogják a Kongresszust kiformálni.

 
Családunk profilja Nyomtatás

Ösztönzések egy szervezett tapasztalatcsere létrejöttére

Kedves Családok!

2004. április 28.- május 2. közt Schönstattban összejönnek a Schönstatt-családok az új és a régi EU tagállamokból családkongresszusra. Ennek fő célkitűzése: Erősíteni a családot, a társadalom legfontosabb alapsejtjét. Megfigyelhetjük, hogy a családi párkapcsolat számára felemelő és 1:1-ben alkalmazható a bibliai szövetség-gondolat és az erre felépített (schönstatti) lelkiség. Továbbá ma a család az első számú (csaknem egyetlen) nevelő közösség. Ahol apa és anya együtt veszik kézbe gyermekeik nevelésének feladatát, ott valószínűbb, hogy olyan személyiségek nevelődnek, akik teherbírók és képesek emberi kapcsolatokra; az életüket felelősséggel tudják alakítani; szolidárisan gondoskodnak a szükséget szenvedőkről, és erőteljesen részt vesznek a társadalom alakításában. Miközben minden erővel azon vagyunk, hogy belsőleg erősítsük a keresztény családokat, kifelé, a legkülönfélébb értékek mai pluralista piacán alázatos keresztény öntudattal hitelesen akarunk élni a keresztény értékek szerint, melyeket tovább is akarunk adni gyermekeinknek, a következő nemzedéknek és minden keresőnek.

A Családkongresszus lelki előkészítésére havonta lehívható a http://www.schoenstatt.de/news2004/xls-familienkongress.php honlapról P. Elmar Busse schönstatti atya egy-egy ösztönző impulzusa, útmutatása a fenti kérdések megválaszolására. Dolgozzuk fel ezeket a családban; beszélgessünk más családokkal róla; gyűjtsük össze az elérhető tapasztalatokat környezetünkből!


2004. január

A NAGYOK CSODÁLATA: NÖVEKEDÉS-ÖSZTÖNZő VAGY FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ
P. Elmar Busse schönstatti atya

Pillantás az életbe

A nagyok élete sok emberből sajátos lelkesedést vált ki. Akik ma nagyszerű dolgokat visznek végbe, legtöbbször gyermekkorukban vagy ifjúságukban álmodtak arról, hogy majd egyszer ők is olyanok lesznek. A 10 éves gyerek csodált szuper sztárjának trikójában megy edzésre, melyet a fanshop-ban vásárolt; a 15 éves lány a szobájában gitározni tanul, és körben a falak tele vannak kedvenc együttesének poszterjaival; egy doktorandusz azért küzd, hogy álláshelyet kapjon a Nobel-díjas professzor intézetében; a kezdő fiatal dolgozó naponta látja családi vállalatuk irodájában az apának és nagyapának okleveleit és díjait, és szeretne majd náluk is jobb lenni. Ilyenek vagyunk mi emberek. Az elején ott áll a nagyok csodálata, amelyből remélhetőleg kinő a buzgó követés vágya. De vannak, akik nem tudnak kitartani a vágyuk mellett, ezért mintegy elővételezik a rezignációt, kudarcot. Így lesz akkor a csodálatból fájdalomcsillapító. Ha már nem érezheti nagynak magát, akkor a nagyok életéből vetődjön legalább egy kis fény az életére a tv vagy az újságok által. Aki szenved saját jelentéktelensége miatt, képes mások dicsőségével kábítani magát. A hétköznapok laposságából meg lehet így szökni, legalábbis addig, amíg a „nagyok” életével foglalkozik. Hasonló megy végbe, amikor a szurkolók ünneplik győztes csapatukat. „Győztünk!” – kiabálják, jóllehet a győzelemért csak a 11 játékos küzdött meg a gyepen. Semmi kivetnivaló sincs abban, ha a sport csúcsteljesítmények feletti lelkesedés a saját aktivitást ösztönzi. De ha megreked az álmodozásnál, akkor ezt meg kell kérdőjelezni.

Pillantás a Bibliába

A hétköznapok ilyen problematikájának a hátterében nézzünk Jézus életére. Van ott egy asszony, akit egészen magával ragadtak Jézus tettei és szavai. Így kiált fel: „Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlő, melyet szoptál.” (Lk 11,27) Nem ismerjük a körülményeit, de lehetséges, hogy ő is vágyott egy ilyen híres, hatalmas, és bölcs fiú után. De ez a vonat már elment. Valaki más lett az anyja. Talán ezért mondja boldognak Jézus anyját. Az asszonyban talán van egy kis irigység is Jézus anyjára és egy kis önsajnálat: „Sajnos nekem nincs ilyen fiam!”

Mit válaszol Jézus erre a magasztalásra?

„Boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét.” (Lk 11,28)

Ezzel ismét minden nyitva van: Mindenki kap esélyt a boldogságra. Aki úgy véli, hogy a boldogság mindig máshol van, mint ahol ő van, a felmerülő esélyeket és lehetőségeket éppen e felfogás miatt nem fogja észrevenni. Az ilyen megmarad a sopánkodásnál, hogy sajnos rosszak voltak életének kezdőfeltételei; leragad az epekedő sandításnál, mellyel a sikereseknek (gyakran csak vélt) szerencséjét kíséri.

Ezzel szemben, aki az életét megragadja mint folytonos ajánlatot, hogy Isten akaratát teljesítse, megérzi az ebben rejlő boldogságot.

Esténként megkérdezhetjük magunktól, hogy vajon ma jó eszköz voltam-e a Mindenható kezében, aki függővé tette magát a mi együttműködésünktől? Ilyen módon beteljesedésre találunk abban, amit tettünk, vagy teszünk. Nem sikerül mindig feldolgoznunk ilyen mélyen a napi munkánkat. De ha a dolgainkat jól elvégeztük, az ezt kísérő egészen normális elégedettség egy olyan jó vánkos, amelyen önmagunkkal békében kipihenhetjük fáradalmainkat; vagy növekvő önbizalommal nekifoghatunk a következő feladatnak.

Pillantás önmagunkra

Január 1-jén Mária Istenanyaságát ünnepeltük. Ünnepelhetnénk mi is úgy, ahogy az az ismeretlen asszony a Bibliában, aki magasztalta Jézus anyját. Akkor csak egy kis melankólia és talán kis irigység lesz bennünk. Akkor mi saját magunk zárjuk ki önmagunkat.

De ünnepelhetünk Jézus válaszának tágas horizontján is.

  • Akkor Mária csak az első volt, nem pedig az egyetlen, aki hitt Isten igéjében és hívőn igent mondott az angyal kérdésére.
  • Akkor Mária csak az első volt, nem pedig az egyetlen, aki Isten igéjét követte és így beteljesítette részét Isten üdvösség-tervében.
  • Akkor rajtunk a sor, hogy az Istentől kapott mai feladatunkat beteljesítsük.

Amit Máriánál valóságként magasztalunk, ugyanazt magunknál mint lehetőséget ünnepeljük. Isten nem azt akarja, hogy csak nézők legyünk, akik a kulcslyukon át irigyen kukkolják a „nagyok” életét. Felvisz bennünket üdvösség-tervének színpadára és elvárja, hogy a nekünk szánt szerepet felismerjük, valamint bátran és elkötelezetten eljátsszuk.

A Máriára vetett, irigységtől mentes pillantás megmutathatja nekünk, hogy mi mindenre képes Isten egy olyan emberrel, aki bátran és teljes szívvel odaadta magát neki. Ha így ünnepeljük január 1-jét, akkor a Máriára vetett pillantás által Isten bátorít bennünket: „Higgy bennem és vesd bele magadat az üdvösség-tervembe!”

Pillantás Schönstatt alapítójára

Kentenich atya 1951-ben írta a „Schlüssel zum Verständnis Schönstatts”-ban (Schönstatt megértésének kulcsa) a német püspököknek az alábbiakat. Ebben az eddigi Schönstatt-történelmet így értelmezi:

„Így lesz Schönstatt történelme

versenyfutás: a nyitott ajtók törvénye szerinti isteni vezetés és az emberi alkalmazkodóképesség versenye;

izgalmas szent játék: a pazarló isteni udvarlás és a bizakodó emberi szeretet-válasz szent játéka;

dráma: a nagylelkű isteni útmutatás ill. útkészítés és az ember ez úton való bátor lépkedésének drámája.

Mindez pedig csak egy célt szolgál, hogy darabonként lelepleződjön és valósággá váljon Isten titokzatos terve családunkkal: hogy „az új ember az új közösségben univerzális apostoli beütéssel” nagy eszméje egészen határozott konkrét formát öltsön.” (Texte zum Verständnis Schönstatts, 185 old.)

Pillantás az alkotó lehetőségeinkre

Amit itt Schönstattról általában mondtunk, érvényes az egyes schönstattiak életére is; ugyanígy érvényes az egyes családjaink életére is. És ezzel megint mindig újra elénk áll a kérdés: A saját négy falunk között milyen légkört hozunk létre? Ha az életünket versenyfutásként, szent játékként és drámaként értelmezzük, akkor itt a rugalmasság és gyorsaság, a játékos könnyedség és nagyvonalúság, a merészség és teherbírás fejlesztéséről van szó Isten terveit illetően.

Hogyan értelmezzük tehát családunk belső nyilvánossága előtt az egyes családtagok kudarcait és sikereit?

Hogyan védekezünk az ellen, hogy a nagyok sikereit csak drogként használjuk, nem pedig növekedésünk ösztönzésére? (Nia Künzer azért lett olyan jó futballista, mert – a bátyjaival ellentétben – ő állandóan focizott.)

Hogy sikerül szülőként a vetélkedések és irigykedések közepette gyermekeink figyelmét a saját képességeik fejlesztésére irányítani?

Sikerül-e házaspárként mindig újra örömet találni önmagunkban (a megtalált házas és személyes eszményünkre való tekintettel) és a korlátainkat alázatosan elfogadni?

Hogyan építjük az egyes ember nagysága iránti tisztelet kultúráját? (Gondoljunk csak a csúnya szitok-szavak elleni kellemetlen harcra. A kicsik már az óvodából hazahozzák; és ilyen szavakat vágnak a kamaszok is a szüleik fejéhez kiborulásaik során.)

Utolsó kérés

Kérem, gyűjtsék össze megfigyeléseiket és kísérletezzenek a családjukban! Ez a család minden tagjának jót tesz. Továbbá a jó tapasztalatokat a Családkongresszuson másoknak is továbbadhatják. Az első keresztényekről hírlik, hogy mindenüket megosztották egymással. Tetőről, ételről, ruháról a legtöbbünk tud maga gondoskodni. A pluralista társadalomban azonban gyakran hiányzik a tájékozódási lehetőség; hiányzanak a praktikus tapasztalatok arra, hogyan lehetséges ma hosszútávon az (ön)nevelés. Tájékozódás és ösztönzés – a felebaráti szeretet e formái fogják a Kongresszust kiformálni.

 
<< Első < Előző 41 42 43 44 45 46 47 48 Következő > Utolsó >>

Találatok 397 - 405 / 432
 
Top! Top!