Gertrud Mária nővér beszéde a temetésen

Kedves hallgatóim! Kedves gyászoló közösség!

 Szeretnék kiegészítésül néhány gondolatot, konkrétan 3 világitó pillanatot feleleveníteni.

 Az első világító pillanat: Egymás hordozása

Emlékszem az együttlétünkre egy családnapokon. Reggel volt szentmise és mi már kint voltunk. Lent voltunk az Mhc-háznál. Ott volt egy kb. 12-éves fiú, akinek valami baj volt a lábával, nem tudott járni. Amikor Róbert észrevette, hogy a fiú fel akart menni a szentélyhez, felajánlotta, hogy a hátán felviszi. Hálásan elfogadta a fiú Róbert segítségét és a hátán felment a szentélyhez. Később látható volt Róbert pólóján a fiú homokos kéznyoma. A fiú hálásan így szólította: Róbert bácsi.

Ez a kis szép élmény nekem egy szimbólum: Róbert nem csak ezt a fiút hordozta a szentélyhez, hanem hordozta a nagy saját családja mellett sok sok „lelki gyermekét“, az egész Schönstatt-családot és ezek nyomot is hagytak rajta.

A második világító pillanat: „Fejenállás“

Szeretnék mesélni egy másik élményről Róberttel. Egy másik családnapokon ünnepeltünk a tábortűznél. Sok műsorszám volt. Köztük Róbert is szerepelt: Lassan, erősen és tudatosan hosszú ideig a fején állt. Ebben az időben Róbert kb. 70 éves volt. Érezhető volt, hogy Róbertnak gyakorlata volt ebben. Róbert sportos volt, felkészült, biztos, erős, humoros. Szeretett humort vinni a életbe. Néha csibész volt, nem csak a tábortűznél.

 A harmadik világitó pillanat: „A lelki testamentuma“

Emlékszem egy eseményre 2011 decemberében. Schönstattban Tilmann atya temetése volt röviddel Karácsony előtt. Magyarországról is jött egy kocsi. Ezen a napon ajandékba kaptam  – frissen a nyomdából -  az első magyar „Égfelét“, Kentenich atya imakönyvét, melyet Róbert és Rita dedikáltak nekem. Ez a könyv a Schönstatt lelkiség  “winchestere”. Tilmann atya Róberttel és Ritával éveken át dolgoztak az imakönyv hiteles fordításán.

Róbert a Schönstatti lelkiség garanciája volt nekünk. Az Égfelé imakönyv Tilmann atya és Róbert és természetesen Rita ajándéka és testamentuma nekünk.

Köszönjük Róbert intelligenciáját, bevetésre készségét, bátorságát, a lényeg-látását és mozgalmunk világos lelki irányítását. Nekem nem tűnik véletlennek, hogy pontoson most, a nemzetközi Kentenich év elején halt meg Róbert. Ő Kentenich atya hiteles és hűséges tanitványa.

 Egy héttel a Szűzanya koronázása előtt van ma Róbert temetése. A magyarok nagyasszonyát, a háromszor csadálatos anyánkat az élet királynőjévé akarjuk koronázni. Kivánjuk, hogy Róbert számára ez az örök élet kezdete legyen, a mi számunkra pedig hozzon a mozgalmunkban és a magyar egyházban Róbert közbenjárására új életet.

Gertrúd-Mária nővér