Van-e olyan helyzet, amikor a szülőnek nem kell tekintettel lennie a kamaszok szabadságára, amikor azt látja, hogy rossz irányba indul az életük (pl. kábítószerezés, veszélyes társaság)?

Nem engedném a gyerekem olyan társaságba, ahol kábítószereznek, lefekszenek egymással vagy bűncselekményeket követnek el. Ez a három példa nagyon különbözik egymástól, de mindegyik esetben nagy veszélyről van szó.
Olykor a gyerekemnek egész határozott nemet mondanék, és emellett nagyon sokat beszélgetnék vele, hogy megértse álláspontomat. A beszélgetés csak akkor ér valamit, ha valóban érdeklődünk gondolatai iránt. Nem reagálunk gyorsan. Mielőtt rutinosan válaszolnánk, azt mondjuk: Ez érdekes, mondj még többet erről! Ha még többet mond és még mindig nem értjük, megismételjük, amit mond és megkérdezzük: Jól értettelek? A megértés igazi kemény munka. Csak akkor szólunk ellene, ha igazán megértettük őt. Helyesen érteni azt jelenti, hogy tanulni valamit valakitől. A serdülőtől állandóan tanulunk. Gyakran egy ostoba megjegyzéssel kezdi a beszélgetést. Pl. „A tanárok mind hülyék.” vagy „Egyszer pilóta leszek, így fentről minden embert leköphetek.” Ha egy ilyen mondatra gyorsan reagálok, akkor nem értettem meg jól a fiatalt. Ez csak a nyitány. Akkor egészen nyugodt maradok és azt mondom: Te még valami mást is akarsz mondani. Egészen ráfigyelek, akkor talán a fiatal tovább beszél. Fontos, hogy a kamaszok többször megtapasztalják, hogy lehet a szüleikkel beszélni. Így kialakul a bizalom. Nem szabad továbbadnom, amit mond. A személyes beszélgetésnek rejtve kell maradni a szívben. Ez nagyon fontos, különben elvész a bizalom. A fiatalok tesztelik is ezt. Ha úgy tapasztalják, hogy megőrzöm, amit mondanak, akkor újra visszatérnek.

Korábbi kérdések-válaszok

Címkék: 
Tilmann atya válaszol