Szenteléskor idehívjuk a Szűzanyát. Hogyan tudjuk Őt itt tartani?
Több mint száz házunkban otthon van a Szűzanya, hiszen háziszentélyt alapítottak, szeretetszövetséget kötöttek Vele. Közösség jött létre, amely imádkozik és áldozatokat hoz, és ez a közösség egyre nő. Valamennyi háziszentély egyesül egy nagy ima- és áldozat közösségben. Minden zarándok, aki a szentélybe jön, meg lehet győződve arról, hogy több száz ember van, aki az ő céljáért imádkozik és áldozatokat hoz.
Azonban van egy alapvető veszély, amely minden Schönstatt szentélyre vonatkozik (de ez jelenleg nem valós veszély nálunk): ha nincs ember, aki a szeretetét, az áldozatait a Szűzanyának ajándékozza, akkor a kápolna nem szentély többé, hanem egy rakás kő – a Szűzanya nem tud kegyelmeket osztani.
Hogyan tudnánk itt tartani?! Talán úgy, hogy a Szűzanyának ajándékozunk egy szent családot. A legtöbb szent egyedülálló, szerzetes, vértanú, de csak egészen kevés szent házaspár van. A jövő számára a család nagyon fontos.
Nem csupán azok apostolok, akik kifelé nagyon erősen hatnak, nagy prédikátorok, nagy szervezők. Fontosak a rejtett szentek. Olyan emberek, akik egyszerűen csak hűségesek. Akik jelen vannak a házastársuk számára, olyan apák, akiknél a gyermekek jól érzik magukat, mert erősek, olyan anyák, akikhez a gyerekek minden nehézségükkel odamehetnek. A szülők erőt, tartást adnak nekik. Fontosak az olyan házak, ahol nagy szeretet van az apa és az anya között, és mindez nagyon rejtett. Ez az, amire az egyháznak szüksége van, szent családra. Ehhez szükség van öntudatra.
Fontos, hogy legyenek olyan házaspárok, aki szentté akar válni. A kolostorokban egészen természetes volt, hogy az emberek szentté akartak válni. Közösségi tudat nélkül nincs semmilyen törekvés, nem lehet egészen egyedül valami nagyra törekedni. Nagy szükség van egy közösségre, amely hordozza az embert. A Szűzanya azt mondja a szentélyben: „Legyetek szent család!”