Adventben különösen szeretnénk megajándékozni a Jóistent – például az időnkkel.
Találjuk meg az elidőzésünk formáját: rózsafüzér, ének, szemlélődés, schönstatti szöveg elmélkedése! Minden nap elidőzünk egy kicsit, nemcsak dolgozunk!
Egy fiatalember lefeküdt a padlóra. Elgondolta, hogy a Jóisten néz rá, Isten szeretete sugárzik felé, mint a meleg napfény. Ezt a gyakorlatot „szolárium szeretetnek” nevezte.
Kettőnk közösségében, a házasság szentségében imádjuk az Urunkat. Ezt az elmélkedési formát ajándékozzuk az egyházunknak. Az Úr jelen van nálunk, mert a házasság szentség és Jézus azt mondta, „Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok én is.” Ez valami új az egyházban, és mert új, sokan nem teszik. Nem baj! Ez a kezdet: egy kis zöld hajtás.
Az elidőzés Istennél nagyon fontos, mert az Ő kezében van az életünk. Lehetséges, hogy az Úr még tovább vezet bennünket. Lehetséges, hogy a szívünkben létrejön az odaadás: „Tied vagyok!” és ehhez nagy öröm, boldogság kapcsolódik.
„Tied vagyok!” érzése közben először a lélek egészen nyugtalan lesz, hisz nem tudjuk, hogy mi lesz velünk. Talán valami jót akarunk tenni. Ekkor ezt mondja az Úr: „Nem azt akarom, hogy tegyél valamit, hanem azt akarom, hogy nálam légy!” Ez a szeretet egyszerű áramlása, mely nem tőlünk, hanem az Úrtól jön. Ez nagyon szép!
A legfontosabb munka: elsajátítsunk egy gyakorlatot arra, hogy hogyan időzzünk el a Jóistennél!