Ha boldog vagyok, az azt jelzi, közel az Isten? Ha pedig üresnek, rossznak élem meg magam, akkor eltávolodtam tőle?
A belső boldogság nem mindig Istentől jövő, mivel az ördögök is játszanak az emberekkel.
Loyolai szent Ignác – egyike a legnagyobbaknak – írja, hogy volt egy jelenése, mint egy világos fény, és közben nagy boldogságot érzett, de nem tudta, hogy honnan jön ez, Istentől vagy a gonosz lélektől. Később egész életét egyetlen pillanatban látta és azt is, hogy még mi vár rá. Ritkán fordul ez elő, egy évszázadban egy-két esetben. Újra jött a fényjelenés és most már minden nehézség nélkül könnyen felfedezte, hogy ez az ördögtől van. Hogyha egy Szent Ignác nem tudja mindjárt, hogy a boldogság honnan jön, akkor ez velünk naponta megtörténhet.
Az Úr azt tesz, amit akar, néha kényeztet bennünket, ekkor a mennyországban vagyunk, máskor elrejtőzik és ekkor a szívünkben ronda gondolatok, kísértések vannak és talán nagy butaságokat teszünk. Ilyenkor kérdezzük: „Hol voltál Uram?” „A szívedben voltam!” – jön a válasz. Tartósan nem bírjuk ki e nélkül az isteni fény nélkül, mert magunkban túl gyengék vagyunk.