CIVILKURÁZSI

2004. február
Belső előkészület 2.
Családkongresszus, Schönstatt, 2004. április 28- május 2.

P. Elmar Busse: CIVILKURÁZSI

Pillantás az életbe

Peter Grottian berlini politológus beszámol olyan kísérletekről, amelyeknél az eseteknek több mint felénél közbeavatkoztak, ha a földalattin külföldieket molesztáltak. Szexuális zaklatásoknál egyébként csak az esetek harmadánál észleltek közbelépést. A tanulmány döntő eredménye szerint azonban mind a tétlenség mind a beavatkozás sajátos jelentős dinamikus hatást fejt ki. A civilkurázsi segít. Amint valaki összeszedi magát, hogy közbelépjen, további segítőkre talál, akik csökkentik a kockázatot, és valószínűbbé teszik a beavatkozás sikerét. Ezt a segítő személyiség-típust nem lehet egyik szokásos szociológiai kategóriába se besorolni. A szociális bátorság nem terem sokkal jobban sem a magasan képzettek, sem az átlagosnál hívőbbek között. Az előfordulása nem függ a jövedelemtől, az IQ-tól, az erkölcsi meggyőződéstől, a társadalmi helyzettől sem a politikai érzülettől. Az említett kutatások szerint a civilkurázsi kifejlődésének legjobb feltételei:

• Bizalmas kapcsolat legalább az egyik szülőhöz;
• Megalapozott de nem megváltoztathatatlan normák felállítása;
• És a legfontosabb: egy olyan ismert valaki, akinek az emberies segítőkészségét semmi és senki sem tudta megtörni.

Pillantás a Bibliába (Lk 12,49-53)

Jézus mondja: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem: mennyire várom, hogy beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: Nem azt, hanem ellenkezést. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen és kettő három ellen. Szembeszáll az atya fiával és a fiú az atyjával, az anya a lányával és a leány anyjával, az anyós menyével és a meny anyósával."

Jézus egyrészt nagyon hangsúlyozza az egységet. A szívügye ez, amit az egységért való imájában (Jn 17) ki is fejez. Másrészről azonban azt is az értésünkre adja, hogy vannak helyzetek, ahol miatta feszültségek jönnek létre. Aki hűséges Hozzá és a küldetéséhez, könnyen konfliktusba kerülhet a környezetével. Az egyháztörténelem egyúttal a mártírok és vértanúk történelme is.

Pillantás magunkra

Mit tehetünk mi családok azért, hogy a négy falunk között olyan emberek nőjenek fel, akik az egység minden öröme ellenére vagy éppen azért nem félnek a konfliktusoktól és készek kiállni mások mellett?

A személyiség fejlődésében van két olyan korszak, amikor a természet mintegy besegít, hogy erős személyiségek növekedhessenek: először a dackorszak majd a kamaszkor. A megzavart harmónia miatt mind a szülő mind a gyermek nagyon fárasztónak érzi mindkét időszakot. Mindkét fejlődési korszakban a természet az „én”-t törekszik kihangsúlyozni. A dackorszakban a kisgyermek felfedezi, hogy nem alkot az anyjával oszthatatlan egységet, hanem van saját akarata. Felfedezi az „én” és a „nem” szavakat. Kezdetben a gyermek önmagáról is harmadik személyben beszél: „Hanna éhes.” „Fülöp szomjas.” És elvárja, hogy a mindenható szülők teljesítsék a kinyilvánított igényeket. Valami megrészegítő lehet abban amikor a gyermek felfedezi a saját akaratát. Nem csoda, hogy ezt az új erőt a szülői akarattal szemben akarja megélni és kipróbálni. Ha nem tapasztal ellenállást, akkor ez az új energia ellobban a semmibe. Ha erőszakkal meggátolják a megnyilvánulását, széttörik a személyiség. De ha érzi az ellenállást, megtanulja kormányozni, mederben tartani ezt az erőt. Gyakran játszottam gyerekekkel az „Igen-Nem!” – játékot. Alkalmat könnyen talál az ember, hogy a gyereknek ellentmondjon. És akkor kezdődik: „Nem!” - „Igen!” minden hangfekvésben és hangerővel: könyörögve, hízelegve, követelőn, részvéttel. És közbevetve egy-egy mosoly, hogy világos maradjon: ez csak egy játék. De komolyan is kell venni! A gyermeknek észlelnie kell a szülők következetességét, hogy vannak korlátok és tilalmak – függetlenül attól, hogy ez most tetszik-e neki vagy sem.

Pillantás Schönstatt alapítójára

1909 júliusában a Palottinus rendtartomány vezetősége nem engedélyezte Kentenich József jelöltnek az örökfogadalom tételt. Ezzel elzárták az útját a papszenteléshez. Ilyen elutasító végzéssel egyetlen egyházmegye sem vette volna át. „Egy eretnek számára a legjobb bizonyítvány lett volna: átlagon felüli intelligencia és erős akarat.” A rektorával folytatott egyik beszélgetésben a kispap Kentenich kijelentette: „Szemtől szemben mindig kemény vagyok, de a háta mögött mindig lojális leszek Önhöz.” Kolb atyát ez arra ösztönözte, hogy a felszentelés kérdését még egyszer a tartományi vezetőség elé vigye. A szavazás most 3:2 volt Kentenich javára. Így lett Kentenich Józsefből szerzetes pap, aki az új eszméivel és új pasztorális stílusával valóban gyakran megbotránkoztatta - először a rendtársait, később a trieri püspököt, aztán még a Szent Hivatalt (a mai Hittani Kongregáció elődjét) is. Amikor 1949 május 31-én Bellavistában (Santiago de Chile) a püspöki vizsgálatra adott válaszát a szentély oltárára helyezte, mondta: „Számolnunk kell azzal, hogy ez a mű (a válaszáról van szó) odahaza mélyen meg fog sebezni nemes szíveket, nagy felháborodást kelt és hatalmasan előkészített ellencsapásra ad alkalmat. Nem csodálkozhatunk, ha befolyásos emberek erősen zárt ellenfrontját szólítja harcba ellenem és a család ellen… És mégsem menthetjük fel magunkat e merészség alól… A prófétai küldetéssel mindig együtt jár a prófétai sors is.”

De ő nemcsak hogy egyenesen haladt az útján, hanem mások is erős személyiséggé érhettek a közelében: Kentenich atya későbbi munkatársa, a tiroli Franz Reinisch a lelkiismereti döntéséért folytatott küzdelmében Kentenich atyától hátvédelmet kapott. Reinisch atya, akinek a 101. születésnapját február 1-én ünnepelhetjük, a rendtársaival vitatkozott: „Nem szabad letenni a katonai esküt a náci zászlóra és a Führer-re. Ez bűn! Így egy gonosztevőnek esküdnénk hűséget.” E vitában kikérték Kentenich atya állásfoglalását is. Ezt mondta: „Nem való minden mindenkinek! Nézzék, tegyen mindenki a lelkiismerete szerint! Ha a lelkiismeret azt mondja, hogy az esküt le kell tenni, akkor ez a helyes. Ha a lelkiismeret az eskü elutasítása mellett van, akkor pedig ezt kell követni.” Franz Reinisch követte a lelkiismerete szavát és 1942 július 7-én halálra ítélték és 1942 augusztus 21-én Brandenburban kivégezték. Valószínűleg ő az egyetlen pap, aki lelkiismereti okokból megtagadta Hitlertől a katonai esküt.

Pillantás az alakító lehetőségeinkre

Mi alakíthatjuk ki a légkört a négy falunk között. Mi fontos nekünk? Mit várunk a Szűzanyától mint nevelőnktől a háziszentélyben?

Egy hat gyermekes anya meséli: „A kicsinyekkel mindig lépcsőugrálóst játszottam. Életkortól és bátorságtól függően az ötödik-hatodik lépcsőfokról vagy még magasabbról ugrottak a karomba.” Ezek a „kicsinyek” ma már messze nagyobbak anyjuknál, de megmaradt a bátorság, mely játékos módon a lépcsőugrálással a szívükbe oltódott, hogy merjenek valami újat, hogy merjenek saját véleményt formálni és az ki is mondani. Magától értetődő, hogy ezekkel a gyerekekkel a kamaszkorban heves és hangos viták voltak, melyben mindkét oldalon folytak a könnyek. A régi harcosok ma már elismerik, hogy szüleik az önuralomért folytatott minden küzdelmükben csak a legritkább esetben sebezték meg gyermekeik méltóságát. Szép bók ez a küzdelmes évek után, amikor a szülők kétségeskedve egyre csak ezt kérdezték: „Mit csináltunk rosszul?”

Egy apa meséli: „A 13 éves lányom nagy szemeket meresztett, amikor arról beszéltem, hogy Izraelben egy nőnek számolnia kellett azzal, hogy megkövezik, ha házasságon kívül terhes lett. Vagyis Mária nagyon bátor volt, amikor igent mondott az angyalnak.”

Tavaly Nagypénteken, a passió után egy családban a szülők arról beszéltek, hogy milyen bátorság kellett Máriának és Jánosnak a kereszt alatti kitartáshoz. A 16 éves fiúk erre elmondta friss élményét az egyik osztálytársával kapcsolatban, akitől a barátja azért fordult el, mert a szülők vállalkozása csődbe ment. Menyi bátorság és kitartó képesség kell a hűséghez, ha a barát csődbe kerül, vagy - ahogy Jézus esetében - a politikai ellenfelei még meg is ölik.

Alakító lehetőségek:

• A gyermekeinknek biztonságot és elrejtettséget ajándékozunk azáltal, hogy mi mint házaspár együtt maradunk.
• Gondoskodunk kihívásokról és bátorságpróbákról, hogy megtanulják kezelni és legyőzni félelmeiket.
• Ügyelünk az őszinteség légkörére. Legyen bátorságunk az igazsághoz akkor is, ha kellemetlenséggel jár. Inkább nyíltan hordozni egy hiba következményeit, mint az eltitkolás és elrejtés által a dolgot még rosszabbá tenni.
• Meggyőződésszerűen kerüljük a titkolózást. Nemcsak toleránsak vagyunk, hanem ezt másoktól is megköveteljük. Ebből az okból pl.: akkor is elmondjuk az asztali imát, ha hitetlen vendégeink vannak.

Egy utolsó kérés

Kérem, gyűjtsék össze megfigyeléseiket és kísérletezzenek a családjukban! Ez a család minden tagjának jót tesz. Továbbá a jó tapasztalatokat a Családkongresszuson másoknak is továbbadhatják. Az első keresztényekről hírlik, hogy mindenüket megosztották egymással. Tetőről, ételről, ruháról a legtöbbünk tud maga gondoskodni. A pluralista társadalomban azonban gyakran hiányzik a tájékozódási lehetőség; hiányzanak a praktikus tapasztalatok arra, hogyan lehetséges ma hosszútávon az (ön)nevelés. Tájékozódás és ösztönzés - a felebaráti szeretet e formái fogják a Kongresszust kiformálni.