G. házaspár előkészítése
A magyar családmozgalom gyökereit az időben visszafelé 1956-ig tudjuk követni. A forradalom után a később Dunaújvárosnak nevezett városban élő R., egy 17 éves fiatalember, hirtelen elhatározással elhagyta hazáját és Ausztriába ment. Elhatározása egyáltalán nem volt meggondolt és tudatos, úgy, hogy néhány hét után haza is akart térni. Az utolsó pillanatban kapta meg a figyelmeztetést, hogy ne tegye. Hazatérése esetén lelkes forradalmi szereplése miatt üldöztetésben lett volna része. Középiskolai tanulmányait Ausztriában fejezte be, majd Bécsben kispap lett és teológiát tanult.
Gyakran meg lehet figyelni, hogy azok a fiúk, akiknek a Jóisten valami nagy feladatot akar adni, papi hivatást éreznek. Majd csak később ismerik fel valódi küldetésüket, hivatásukat.
R. teológiai tanulmányai és Schönstattal való kapcsolata által kapott szellemi-lelki előkészítést a családi hivatás és a magyar családmozgalom alapításában való közreműködése előtt. A teológiai tanulmányok során aztán ő is felismerte, hogy más a hivatása, és nem engedte magát pappá szentelni.
R. még teológus korában ismerkedett meg a bácskai származású A. Schönstatti Mária-nővérrel, aki attól kezdve állandó segítője volt. A. nővér, nyugdíjazása után, Pilisszentléleken alakíttatott ki egy Schönstatt házat. Kiterjedt apostolkodást folytatott és folytat Magyarországon és Romániában a lányok és a papok között is.
1959 nyarán, még teológus kispapként – teljesen az akarata ellenére, tisztán csak engedelmességből – volt R. először Schönstattban egy közösen szervezett tanulmányi kirándulás keretében. Mély hatást tett rá, amit ott átélt. Schönstattban rátalált arra a régen keresett és várt hódító lelkiségre, mely a jövőre irányul, és amely mélyen megfelel mind a kereszténység lényegének, mind a modern embernek.
Mi váltotta ki ezt a rátalálás élményt? Ő maga így beszélt erről:
„Az ott átélt és megtapasztalt jó légkör mellett akkor két dolog fogott meg és kötött egész életre Schönstatthoz.
- Egy atya Schönstattot magyarázva ezt mondta:’…minden keresztény arra hivatott, hogy életszentségre törekedjen…’ Ez világos válasz volt arra a megélt dilemmámra, hogy az egyházban ’kétféle kereszténység’ létezik, az egyik, amelyik a felszínen marad és ne éri el a hétköznapi, mindennapi életet, és mellette egy másik, komolyan vett kereszténység. A válasz azt jelentette számomra, hogy ezt a „kétféleséget” tudomásul kell venni, és hatékonyan dolgozni kell a kiküszöbölésén.
- A Mária-nővérek schönstatti gimnáziumában Schönstatt pedagógiáját mutatták be. Megfogott itt az eszménnyel és az eszményre való nevelés, az eszmény-pedagógia. Az volt az élményem, hogy itt valóban komolyan veszik a valóságot; vagyis ebben az esetben az emberben benne rejlő és kibontakozni akaró hajlamot, mely az embert afelé hajtja, amire őt Isten teremtette.”
Teológus barátjával, az ugyancsak magyar Kristóf Jánossal R. még abban az évben autóstoppal újra elment Bécsből Schönstattba, hogy ezt a lelkiséget még jobban és mélyebben megismerje. Hamarosan mindkettőjükben kialakult a szilárd meggyőződés, hogy ez az ő útjuk.
1962 novemberében elutazott R. az Egyesült Államokba, Milwaukee-ba, hogy ott felkeresse Kentenich atyát. Kentenich atyának hozzá intézett szavait magnóra vette:
"...Es hängt nur sehr viel davon ab, dass diejenigen, die Schönstatt hinaustragen, dass die innerlich wirklich ergriffen davon sind. Es ist auch das, was der heutige Mensch will. Er will nicht so viel Theorie, der möchte Leben haben. Gel? Dass das Leben da ist. Es könnte auch bei Ihnen von grossem Vorteil werden, wenn sie nicht nur allein stehen, wenn sie einige von ihren Leuten haetten, wenn das drei, vier, fünf, sechs waeren, könnten sie eine ganze Nation mit der Zeit erobern...
Das Engelchen ( ein kleines Bast-Engel) schenke ich Ihnen auch noch. Der soll Ihnen etwas sagen und singen von ungarischer Art, und von der Beziehung zwischen ungarischer Geistigkeit oder ungarischer inneren Grundeinstellung und Antwort Schönstatts darauf...
Sie müssen den Liebesstrom nur auffangen, durch sich hindurchgehen lassen, und Menschen suchen, die dafür auch aufnahmefähig sind. Und dann wenn Sie so ein kleines Heer darstellen - müssen nicht viele sein - dann den Strom nach Ungarn leiten. Von Ungarn nach Russland...”
„…Nagyon sok múlik azon, hogy Schönstattól bensőleg valóban megragadottak legyenek azok, akik kiviszik. És éppen ez az, amit a mai ember akar. Nem akar annyi elméletet, életet szeretne. Ugye? Hogy élet legyen itt. Az Ön esetében is nagy előny lenne, ha nem csak egyedül állna, ha lenne néhány embere, ha hárman, négyen, öten, hatan lennének, idővel egy egész nemzetet meghódíthatnának….
Az angyalkát is még Önnek ajándékozom. Mondjon és énekeljen Önnek valamit a magyar sajátosságról, arról a kapcsolatról, mely a magyar lelkiséget, vagy magyar belső alap-beállítottságot és Schönstatt erre vonatkozó válaszát összeköti….
Csak be kell fogadnia a szeretetáramlást és hagynia, hogy átjárja, és keresni embereket, akik képesek ezt befogadni. És aztán majd, ha egy olyan kis csapatot alkotnak - nem kell, hogy sokan legyenek - akkor majd vezessék a folyamot Magyarországra. Magyarországról Oroszországba…”
R. akkor még teológus volt és leendő feleségét még nem ismerte. Kentenich atya szavainak jelentőségét akkor egyáltalán nem értette meg, és mintha el is vesztek volna e szavak életének labirintusában. Kentenich atya szavai azonban különös módon teljesen valóra váltak. Az a kis csapat, akivel R. 1980-ban Magyarországra jött, a családja volt.
. 1966-ban összeházasodott R-rel és Bécsben telepedtek le, itt született mind az öt gyermekük is. A fiatal G. házaspár kezdettől fogva részt vett családnapokon Németországban. 1967-ben találkozott Schönstattban Kentenich atyával is. Találkozásukról egy márianővér észrevétlenül fényképet is készített.
A G. család aktívan részt vett az osztrák családmozgalom alapításában. Az ő közösségük volt az első schönstatti családcsoport Bécsben. Először Tick Johannes atyával dolgoztak együtt, majd Beller Tilmann atyával és Elmengard nővérrel. Átélhették Bécsben Schönstatt sikeres és áldásos újraalapítását, részt vehettek a Kahlenberg-i szentély és Schönstatt központ létesítésében.
1980-ban barátaik és rokonaik értetlensége, ellenzése dacára a G. család visszatelepült Magyarországra, és Óbudaváron telepedett le. Több dolog is közrejátszott ebben a döntésükben. Mélyen átélték, hogy az idegen környezetben mind saját mind gyermekeik magyarságát csak nehezen tudják megőrizni. R. számára alig volt elviselhető, hogy az otthoni eseményeknek csak távoli, külső szemlélője legyen. A család saját véleménye szerint, ezek voltak a mozgatórugók számukra és nem az, hogy itthon családmozgalmat alapítsanak. Ebbe az irányba a későbbiekben a Gondviselő irányítgatta őket.
Tilmann atya úgy vélte, hogy döntésük mögött Isten akarata lehet, és megígérte, hogy évente meglátogatja őket.
Miért éppen Óbudavárt, a Balatonfelvidék e gyönyörű kis települését választották lakóhelyül? Korábban nem volt ide semmi kapcsolatuk. Itt találtak egy megfelelő családi házat, különben pedig egy lehetőleg szép helyet kerestek, és egy olyat, amelyik körülbelül egyenlő távolságra van a két szülői háztól.
1980 - 1986 A meggyökerezés és a kapcsolatok építésének korszaka
G. családban az első óbudavári évek a meggyökerezés és az új kapcsolatok felépítésével teltek. Még az első évben meglátogatta őket Tick atya és felszentelte az új otthonukban is a háziszentélyüket. Tilmann atya is - ígéretéhez híven –meglátogatta őket Bécsből. A nyári családnapokra még visszamentek Ausztriába.
1981-ben Veszprémben megismerkedtek két fiatal párral: az R házaspárral, majd nem sokkal később a Gá. házaspárral. A három házaspár alkalomszerűen találkozott és lassan baráti körré formálódott. 1983 márciusában találkozott Tilmann atya először velük Veszprémben. Kérésükre ízelítőt adott nekik Schönstatt lelkiségéből és utána mélyen bele az éjszakába nyúlóan válaszolt kérdéseikre. A későbbi hívő visszaemlékezés ebben a lelkesült együttlétben látja a magyar Schönstatt családmozgalom születését, indulását. Tilmann atya ekkor határozta el, hogy megtanul magyarul.
1994 novemberében tartotta Tilmann atya Óbudaváron az első „kis családnapokat”. Az előadásokat német-magyar fordításban hangszalagra rögzítettük és leírtuk. A Cs. családdal négy családra bővült kör ettől kezdve rendszeresen összejárt és Tilmann atya útmutatásai és a G. házaspár vezetése alapján feldolgozták a hallott előadásokat.
Mindez akkor egy veszélyes vállalkozás volt, mivel a kommunisták még szilárdan tartották kezükben a hatalmat, és mindenki után nyomoztak.
Óbudaváron 1985 óta folyamatosan, minden nyáron vannak a családnapok. A családok különösen is örültek annak, hogy gyermekeiket is magukkal hozhatták, és a szép környezetben testileg-lelkileg kipihenhették magukat, föltankolhattak.
Tilmann atya és a G. házaspár felkeresték a területileg illetékes veszprémi Püspököt, Dr. Szendi Józsefet, aki készségesen adta áldását apostoli munkájukra.
1985-86 években Tilmann atya több apostoli körutat is tett, melyet az első házaspárok készítettek elő. Emlékezetes, lelkesítő élmény volt ezeken az utakon Tilmann atyával együtt menni. Úgy éreztük magunkat, mint Szent Pál apostol útitársai.
Tilmann atya figyelemmel volt arra, hogy a magyar Schönstatt Családmozgalom önállóan, eredeti módon növekedjen. Az első években nem is nagyon vettünk föl kapcsolatot a hozzánk földrajzilag és emberileg is legközelebb álló osztrák családokhoz sem.
A későbbiek folyamán aztán a bécsi Schönstatt család - Tilmann atya, a G. házaspár és Kristóf János plébános jó személyes kapcsolatainak köszönhetően – igyekezett – a szükséges visszafogottság mellett – segíteni a dinamikusan növekedő magyar családmozgalmat. A kahlenbergi Schönstatt szentélyüket, a dunai népek szentélyeként szentelték fel és kelet felé tájolták. Rendszeresen imádkoztak itt a magyar családokért. A G. család megrendelésére 1986 márciusában az akkori bécsi vezető házaspár, a G. házaspár, egy nagy kegyképet hozott Óbudavárra a jövendő magyar nemzeti Schönstatt szentély számára. A kahlenbergi Schönstatt központ, mint egy valódi otthon mindig szeretettel várta és várja az odalátogató magyarokat. 1991-ben két csoportban ott tarthattuk náluk a nyári családnapjainkat is.
Tilmann atya 1985 őszén szentelte fel az első háziszentélyt a Gá. családnál, amit további három követett 1986 húsvétján.
Az akkori veszélyes politikai helyzet miatt, továbbá magyar atyák és nővérek hiányában a magyar Schönstatt mindenek előtt a családok háziszentélyeire épült fel.
1986 - 1992 A magyar Schönstatt családmozgalom kibontakozása
Már 1986-ban rendelkezésre állt minden, amire a családmozgalom további fejlődéséhez szükség volt. Tilmann atya vezetése, volt öt háziszentély, egy család-csoport, Óbudaváron nyári családnapok és a növekedés jól bevált útja.
Személyes kapcsolatok révén házaspárokat hívtunk össze egy estére, valamelyik család otthonába, ahol Tilmann atya bevezetőt tartott Schönstatt lelkiségébe és válaszolt a kérdésekre. A mélyebben érdeklődőket ezután családnapokra hívtuk meg Óbudavárra. A nyári családnapok után általában a házaspárok szívesen mentek család-csoportba, hogy az Óbudaváron kialakult közösségben és a megkezdett munkában továbbra is részt vegyenek. Hála a Szűzanya vezetésének és közbenjárásának 5 év alatt ilyen módon a schönstatti családok és a családcsoportok száma megtízszereződött.
Hogy a megnövekedett igényeknek meg lehessen felelni, a G. család a többi család segítségével a közösség számára Óbudaváron egy nagyobb házat épített. 1988 nyarán 9 család részvételével a családnapok már az új házban voltak.
A nyári családnapok szép kísérő jelensége az áldozatkész gyerekvigyázó fiataloknak egyre bővülő csapata.
Minden szépen növekedett, de nem áldozatok nélkül. A családok a Szűzanya kegyelmi tőkéjébe ajánlották fel napi imáikat, nehézségeiket.
1992 – Schönstatt meggyökerezése és magyarrá válása
Tilmann atya látva a családmozgalom erőteljes fejlődését mindig újra hangsúlyozta a mélységbe és a magyar sajátosságoknak megfelelő növekedés fontosságát. Ellenkező esetben egy léggömbhöz válhatunk könnyen hasonlóvá. Előadásaiban mindig újra erősítette a családok hivatástudatát. Öntevékenységre és szabad felelősségvállalásra ösztönzött, és hogy ajánljuk fel gyengeségeinket, kudarcainkat és fájdalmainkat a kegyelmi tőkébe.
1990-ben Tilmann atyát megválasztották a német Schönstatt mozgalom vezetőjének. Bécsből Schönstattba költözött, és ettől kezdve sokkal kevesebb ideje maradt a magyar családok számára, míg a megtartandó családnapok száma növekedett. Tilmann atya látta, hogy hamarosan új előadókra lesz szükség. Először a házaspárok ezt teljesen lehetetlennek tartották. Mégis gyorsabban bekövetkezett, mint azt előre bárki is gondolta volna. 1993-ban, a Húsvétot követő hétre is szerveztek családnapokat Óbudaváron Tilmann atyával. Nagypénteken jött a hír, hogy Tilmann atya megbetegedett, nem tud jönni. A kényszerűségtől hajtva akkor tartottak először házaspárok családnapokat Óbudaváron. A nyári előadóképzőn aztán már nem volt kérdés, hogy képesek-e erre a házaspárok. Ettől kezdve egyre több családnapokat tartottak a házaspárok. Abban az időben Tilmann atya mindenfelé, amerre csak járt a világban „az ő magyarjaival” büszkélkedett:
Schönstatt történelmében, az egész egyháztörténelemben még soha nem volt ilyen, hogy házaspárok tartottak házaspároknak családnapokat. Ez a jövő útja!
A fejlődés azzal folytatódott, hogy 1995-ben 11 házaspár részvételével megalakult a Magyar családszövetség. A mélységben fejlődve „..szeretnénk családmozgalmunk fájának tápláló és megtartó gyökérzete lenni…” fogalmazták meg a Családszövetség egyik célkitűzését. Az első évfolyam 11 házaspára 2000 áprilisában közös zarándoklatra ment Schönstattba és ott az Ősszentélyben tették le első fogadalmukat. Egyúttal magukkal vitték és Kentenich atya sírjánál megszentelték a leendő magyar nemzeti szentély alapkövét is. A második évfolyam 2001-ben indult útnak.
Még 1992-ben alakult a családok a családért egyesület is, mely a Schönstatt Családmozgalom jogi szervezete. Az egyesület birtokában van Óbudaváron több mint 5 ha (mezőgazdasági hasznosítású) terület, három telek, az egyiken a 2000-2001-ben épült MHC házzal.
1990-óta szerveznek nyaranta fiútáborokat G. M. és leánytáborokat V. O. ill. Ae. nővér (Mária-nővér) vezetésével, apák és anyák szorgos közreműködésével.
1995-ben Óbudaváron a közben megszaporodott sok munkában igen nagy segítséget jelentett, hogy V. O. odaköltözött és elkezdett mint főállású munkatárs dolgozni.
1998 óta női lelki napokat is szerveznek és többfelé beindultak asszony-körök.
A családmozgalom a Dunántúlon négy régióban fejlődik: a Balatoni régió; Budapesti régió; Soproni régió; Pécsi régió
Az évek során megjelent a magyar nyelvű Schönstatt irodalom is.
Elsőként említendő Nailis híres munkája a „Werktagsheiligkeit” magyar fordítása G. R.-től „Szentség a hétköznapokban” címmel. 1992-ben jelent meg a Szent István Társulat kiadásában „A családi élet és Kentenich József atya élete” majd a „Küldetésünk titkai” sorozat 13 füzete és még más füzetek, Tilmann atya kilencedei következtek. 1986-tól kezdve minden évben megjelenik Tilmann atya egy-egy füzete, melyben az éves jelmondatot dolgozza fel a családnapok számára. Az OÁZIS folyóirat 1990 óta jelenik meg.
A Családakadémiát 1996 decemberében alapította 18 schönstatti házaspár Óbudaváron. A Szent Magyar Királyi Családról nevezték el és az ő oltalmukba ajánlották. Az első három évben egy felkészülési programot hajtottak végre. Ennek folyamán 25 házaspár készült fel az előadói munkára, továbbá beindult a kétéves „családtréner” képzés. Azóta előadóinkat mindenfelé hívják az országban lelki napokra, iskolákba, plébániákra, családtáborokba.
Végezetül egy kis nemzetközi kitekintés. 1998-ban az Első Európai Háziszentély-kongresszuson Schönstattban jobban megértettük a hivatásunkat a nagy „európai házban”. Az osztrák, a cseh és a magyar Schönstatt együtt egy nagy közép-európai blokkot alkot, melyet ugyanaz a lendület jellemez. Szeretnénk királynőnkért, Máriáért élni és halni úgy, ahogy Kentenich atya a második alapító levélben a történelmet idézve mondta: „Életünket és vérünket a királynőért!” (41. bekezdés)