Pünkösdkor lesz Schönstattban a harmadik Európai Családkongresszus…
Mottója: „ A szeretetben összekapcsolódva Veled”
Kilencven család vesz részt Európa 17 országából a kongresszuson. A találkozó a schönstatti családmozgalmak európai együttműködése keretében jön létre. És ez valami olyasmi, mint a „suttogók” találkozója…Miért?
Amikor 1998-ban a mozikba került a „Suttogó” című film, hamarosan hatalmas sikert aratott. A szinész és rendező Robert Redford – Tom Bookerként (a „suttogó” ) nagyban hozzájárult, hogy az angol Nicolas Evans hasonló című regényéből olyan film lett, mely megérintette a szíveket.
A történet: A 13 éves Grace Graves tragikus lovas balesetetet szenved. Barátnője, és annak lova egy kamionnal való ütközés során a jeges úton azonnal meghalt. Grace elveszíti alsó lábszárát, és lova, Zarándok, akkora traumát szenvedett, hogy nem tűr embert maga körül. Graces édesanyja, Anni, aki sikeres újságírónő, csakúgy, mint apja, aki jól menő ügyvédi irodát vezet, keresik az utat, hogy lányukat, aki a düh, a bánat és bűntudat mögé elbarrikádozza magát, ismét visszavezessék az életbe. Mindkét szülő a NewYork-i sikeres cselekvő típus megjelenítője.
Anni végül rátalál egy „suttogó” címére Amerika nyugati partjain, aki megnézi az állatot, de megtagadja tőle a kezelést. Az anya elkötelezett és sikerekhez szokott, nem tud mit kezdeni ezzel a tehetetlenséggel és mozgássérült lányával és a traumát szenvedett lóval ezer mérföldeket tesz meg Tom Booker farmjáig…
Igazából sehová sem tartozik
A hosszú út során anya és lánya között konfliktus támad, éppen a Little Bighorni csata emlékművénél, ahol 1876 júniusában az indiánok George Armstrong Custer csapatait legyőzték. A leány üvölt anyjával: „ Te döntesz! Mindig ezt teszed! Csak úgy teszel, mintha fontos lenne, mit akarnak mások, s közben a magad vacakságaival foglalkozol!” Lánya dühkitörésétől letaglózva hagyja el Anni autóját és fut az esti szürkületbe. A nagy fájdalom e helyen végre kitörhet belőle, s szabad folyást enged könnyeinek…Életére tekint és keserűen veszi észre, hogy egész életében ott élt, ahová nem tartozott, Amerika nem volt az otthona, de Anglia sem, ha most oda visszatérne. Mindenhol úgy kezelték őt, mintha máshonnan jönne. Igazából sehová sem tartozik. Nincs otthona. Nincs, mióta édesapja meghalt. Céltalanul sodródik ide-oda rokonok nélkül, gyökértelenül. Valaha ezt nagy erőnek vélte.
Megvolt az a képessége, hogy beilleszkedjen. Nehézség nélkül beilleszkedett,mindenhová, minden csoportba be tudta hízelegni magát, minden helyzethez tudott alkalmazkodni, minden kultúrába be tudott illeszkedni. Érzékelte mit várnak el tőle, mit kéne ismernie és tennie, ha győzni akar. És munkájában, melynek ő oly sokáig rabja volt, ez a tehetség segítette, hogy mindent megnyerjen, amit elnyerni érdemes.
Ám Grace balesete óta minden, amit elért, értéktelennek tűnt. Mivel elvesztette a képességet önmaga megközelítésére, nem tudta megközelíteni saját gyermekét sem, ezért bűntudat gyötörte. Az aktivitás vált számára az érzelmek pótlékává.
Ő már nem tudja, hogy is van ez…
A „suttogó” egészen más életstílusban élt. Két lábbal állt a földön, szoros összeköttetésben a természettel, nem a cselekvő típus volt, hanem megkísérli jó megfigyelőképességével, érzékenységével és pszichológiai adottságával beleélni magát a traumát szenvedett ló helyébe. Tom Booker számára egyáltalán nem volt könnyű, hogy megértesse az anyával, mire megy ki a játék. Első beszélgetéseik egyikében magyarázza: „ Pillanatnyilag meg szeretnénk próbálni megértetni vele, mit jelent lónak lenni. Más lovak már tudják ezt. Ők úgy viselkednek, mint a vadon élő lovak, mint a csordában élő állatok. Van egy problémájuk, s összetartanak. De Zarándok ezt teljesen elfelejtette. Azt hiszi, nincs egyetlen barátja sem a világon. Szívesen találna barátokat, csak nem tudja, hogy is van ez…A regény további részében Tom Bookernek sikerül megnyernie Zarándok és Grace bizalmát. Türelem, szívósság, beleérző képesség tette lehetővé ezt a gyógyulási folyamatot, mely a városi ember számára a varázslattal határos. A regény végén a zárkózott és dühvel teli Grace öntudatos, barátságos, kapcsolatteremtő lánnyá válik, aki sérülése ellenére ismét tud lovagolni, mégpedig Zarándokon, balesetet szenvedett, és abból felgyógyult lován.
Ismét magunkhoz és másokhoz térni
Ha 2010. Pünkösdjén 90 család 17 európai országból Schönstattba érkezik, ugyanerről lesz szó, mint amit a regényben és a filmben oly szépen bemutattak. Hogy talál egy modern ember, - akit formál, hajt a korunkban szükségszerűen jelen lévő mozgás, teljesítmény-kényszer és a gyilkos konkurrencia-harc – vissza saját magához? Mi az, ami az életben tényleg számít?
Ma az embereket a kapcsolatok problémája foglalkoztatja. Feszült és széttört kapcsolatok a családban lelki sebeket okoznak. Félelem új sérülésektől és a barátságok építésére és ápolására való képtelenség, a magányba űznek embereket. Sokaknak nehezére esik lelki közelséget ajándékozni és másokat elfogadni tudni.
Kentenich atya, aki az árvaházban nevelkedett, saját tapasztalatából fakadóan érzékeny volt a szegénység e modern formájára. Saját gyógyulási és érési útja sokak számára, akik találkoztak vele, a kapcsolatok ínségéből a kapcsolatok gazdagságának útjához vezetett.
A harmadik Európai Házas- és Családkongresszus Schönstattban Kentenich atyának ezt az útját és a sokféle kezdeményezést, melyek ma ennek az ínségnek a megszüntetését szolgálják, akarja bemutatni, és egy európai tapasztalatcserét szeretne lehetővé tenni. Ennek kiindulópontja a család.
A Kongresszus napjai e súlyponti témákat járják körül:
- Hogy építhetünk szilárd kapcsolatokat?
- Hogy tehetünk szert kötődési tapasztalatokra, s adhatjuk tovább ezeket gyermekeinknek?
Súlyponti témák a Kongresszus három napján:
Tudni, hol vagyok otthon? Helyi kötődések
Tudni, kik számára vagyok? Személyes kötődések
Tudni, mi felé irányuljak? Eszmei kötődések