Tilmann atya
nevelési kérdésekre válaszol
Szülők tettek fel nagyon hétköznapi nevelési kérdéseket a legkülönbözőbb területekről:
- hiszti
- zsebpénz
- bizalom, ha lebukott
- udvarlás, testiség
- kiskamaszok meggyőzése
- számítógép
- következetesség és irgalmasság a nevelésben
- rend
- kitartás, kötelesség, élettani lustaság
- kíméletlen kritizálás stb.
Tilmann atya ezekre és a többi mindennapi kérdésünkre valóban nem mindennapi válaszokat kínált. Néha úgy tűnt, mintha nem is a kérdésünkre válaszolt volna. Egy-két mondat után azonban mindig kiderült, hogy csak más irányból közelített és ezáltal új távlatokat nyitott az eddigi - néha bizony eléggé sekélyes – megoldásaink helyett. Tanácsai nyomán nemcsak egy-egy konkrét kérdésben láttunk végre tisztán, hanem azok olyan szemléletformáló támaszt jelentettek, hogy később is számtalan helyzetben kiutat mutattak.
Nagyon bátorító volt fölismerni azt, hogy a gyermeknevelés célja nem változott, az alapja is változatlanul csakis a feltétel nélküli szeretet, de kétségtelen, hogy ma ennek „ a szeretetnek más arca van”, ahogyan Tilmann atya olyan kitartóan tanítja…(Ezt próbáltuk fölidézni a borítón is. Aki pl. hozzám hasonló generációs tudatlanságban van, nem egykönnyen érti meg a <3 jelet. Javaslom, hogy beszélgessen sokat tizenéves csemetéjével, ez ugyanis egy kicsit elfordult szívalak, mint megtudtam, és ugyanúgy azt fejezi ki, mint a kép másik oldalán az együttlét: szeretlek! Nos, a nevelésünkben is néha ennyire más arca van a szeretetnek!)
És miért éppen Tilmann atyát kérdeztük? Hiteles, sugárzó, karizmatikus egyéniség, Kentenich atya tanítványa, a Szűzanya embere. Az Oázis olvasóinak nyilván nem szükséges őt bemutatni. Azt mondta: „Látja, ez a mi utunk: Schönstatt válaszol! Önök ismerik az igazi kérdéseket – én igyekszem a Lélek mélyét kutatni és ez az együttműködés, ez segít, ebből születik a Válasz.”
Hatalmas tapasztalata, letisztult megfogalmazásai, kedves szigorúsággal, finom humorral és megtisztelő szeretettel társulva – követhetővé teszik az Életet szolgáló tanácsait. Kívánom, hogy aki csak kézbe fogja ezt a kis beszélgető-könyvecskét, felismerje a szeretet régi-új arcát, és ez a találkozás valóban válaszokat jelentsen a saját nevelési kérdéseire is!
Úgy fejeztük be: „Talán majd máskor folytatjuk. Most elég. Pont.”
Ez most rajtunk is áll! Kérlek Benneteket, ha segített, ha tudtátok használni, és szívesen faggatnátok tovább, küldjetek kérdéseket, hogy nyáron folytathassuk!
Nagyon várom! rita [dot] pecsi
gmail [dot] com; 06-30-9897663; 7627.Pécs, Hétvezér u.2.
