2010. október 22-24. között megtartottuk Óbudaváron a Magyar Schönstatt Családmozgalom éves zsinatát.
A következő év jelmondata „Atyám szemefénye vagyok”
A beszámoló elolvasásához kattintsatok a Tovább gombra!
"Isten minden ember jó apja, aki a legnagyobb szeretettel törődik minden egyes gyerekével, minden egyes semmiséggel az ő életükben, mindent úgy rendez és irányít, ahogy ez mindenkinek a legjobb."
/Napi Kentenich atya üzenetek; 2010.10.28./
Kedves Családok a Schönstatt-mozgalomban!
Örömmel küldjük beszámolónkat az idei, 2010-es év zsinatát követően, ami október 22-24. között került megrendezésre Óbudaváron.
Szeretnénk megosztani Veletek a hétvége légkörét, irányvonalát; a gondolatokat, amiket országszerte összegyűjtöttünk a családok beszámolóiból, és az abból kirajzolódott, a jövőre nézve feladatot, szellemi és lelki munkát jelentő utat.
I.
Mint azt bizonyára mindnyájan tudjátok, idén, október 17-én ( okt. 18. előestéjén) Schönstattban megnyitották a 100 éves jubileumra való készület Trienniumát, ami három felkészülő évet jelent. Az első év központi értéke az Atya-áramlat, melynek előkészítéseként az Atya-jelkép körbejárta/járja a világ schönstatti leányszentélyeit és sok-sok háziszentélyt.
A mi zsinatunkon is ezek voltak a nyitógondolatok: A Kaposi és a Szelestei házaspár előadását hallgattuk meg, akik beszámoltak arról a zarándoklatról, amelynek keretében az Atya –jelképet februárban Magyarországra hozták, az Atya-jelkép történetéről és magyarországi útjáról, valamint Kentenich atya „Atyaképéről”.
Néhány gondolat az elhangzott előadásból:
1. Kentenich atya a Schönstatt-mozgalom lényegi magvát a Máriával kötött szeretetszövetségben ragadja meg. Mi, schönstattiak, ebben a lelkületben igyekszünk a Mennyei Atyához közeledni. Kentenich atya is elsősorban Márián át tapasztalta meg, hogy az Atya szereti őt. Éppen ezért életének központi mozgatórugója volt, hogy Máriához hasonlóan ő is állandóan kutassa az Atya akaratát, és IGEN-t tudjon mondani rá. Sokszor mondta: „Az életszentség útja: gyermeki bizalommal ráhagyatkozni az Atyára.”
Egész életére jellemző volt az Atya általi megragadottság.
2. Atya-képünkben szorosan összefonódik a földi atya- lelki atya- Mennyei Atya alakja.
Ezért fontos, hogy a természeti síkon egészséges Apa-képünk legyen, hisz a Mennyei Atyáról kialakított képünk ebben gyökerezik.
A jó Atya fő jellemzői:
mindenütt jelen van és mindig elérhető
mindenttudó, ezért bátran bízhatunk benne
bölcs, ezért mindig tudja, mire van szükségünk és mit bírunk elviselni.
3. Az Atya-jelkép története ( röviden )
A hatvanas években a fiatalok lázadása magával hozta az apák tekintélyének csorbulását, helyük megingott a társadalomban. Kentenich atya látta, milyen nagy veszély rejlik ebben: ha az Apa-kép torzul, torzul a( Mennyei ) Atya-kép is. Ezért egy 1966-ban tartott lelkigyakorlaton ezt a jelképet ajándékozta a trieri egyházmegyei schönstatti atyáknak, azzal a gondolattal, hogy segítsenek megvalósítani az „Atya győzelmét”. ( Gloria Patris )
Azóta a jelkép szinte állandóan úton volt/van és a mindig jelenlévő, szerető atya kifejező képévé vált a Schönstatt-mozgalomban.
II.
Az előadás után összegyűjtöttük a jelenlévő zsinati résztvevők és a regionális zsinatokon a családok által megfogalmazott gondolatokat az Atya-áramlattal, Kentenich atyával kapcsolatban.
Egy kis ízelítő az elhangzott gondolatokból:
Sokak számára meghatározó élmény volt, hogy áprilisban , a kápolna szentelésének 5. évfordulóján szeretetszövetséget köthettek Kentenich atyával.
Kentenic atya segít minket az önnevelésben. „ Mert a világ megváltoztatható, ha hisszük, hogy magunkon kell kezdeni.”
„Naponta imádkozom Kentenich atyához, hogy olyan atya lehessek, mint ő.”
A mai korban, amikor válságban van a család, fontos, hogy van egy erős Atya-élményünk Kentenich atyán keresztül is.
Kentenich atya áttöri a falat a földi és az égi élet között.
Kentenich atya leginkább saját élethelyzeteinek megoldásával hat.
A Szűzanya és Kentenich atya segít a családi válságok leküzdésében.
III.
Délután folytattuk a családok által összegyűjtött gondolatok megosztását.
Arra a kérdésre, hogy mi foglalkoztatja napjainkban leginkább családjainkat, gazdag csokor gyűlt össze:
Érezzük, hogy egyre gyakoribbak azok a pillanatok az életünkben, amikor azonnal tenni kell a JÓT. Tudunk-e mérlegelni, mivel teszünk igazán jót?
Kevés az időnk – a közösen megélt percek valódi, személyes találkozások legyenek!
Most kell cselekedni!
A schönstatti pedagógiával máshol is erőteljesen tudunk hatni.
Nagy kincs az a „szeretetháló”, ami összeköt minket, és elevenen működik. A szenvedéseket is közösen hordozzuk.
Az anyagi nehézségek sok családnak okoznak súlyos gondokat.
A férfi és a női kép kezd összemosódni. Fontos feladat egy mai fiatal férfi számára, hogy igazi, erős férfi legyen.
Idősebb házaspárok új élethelyzete: a felnövő gyerekek mellet megtalálni a házaspár új ritmusát, napirendjét, feladatát
Sok fiatal nem tudja kivel megbeszélni kérdéseit, gondjait: „ Nincs emberük!”
Az itt felsoroltak nem ölelik fel a teljes beszélgetést, inkább csak az irányvonalakat szerettük volna érzékeltetni, milyen témák, milyen ötletek, kérdések hatották át ezt a kört.
IV.
A szombat délutáni szentmisében a Magyar Schönstatti családmozgalom is megnyitotta, elindította a Jubileumra felkészülő Triennium első szakaszát.
Gertrud Maria nővér beszámolt a Schönstattban megrendezett ünnepségről, mindarról a lelki tartalomról, ami a készület mögött húzódik.
A Triennium jelképét szemlélve megismerhettük a szándékot: A schönstatti szentélyből áramló kegyelmi erők átjárják a világot, és segítik az Atya és a Szűzanya szeretettervének megvalósulását.
V.
Az esti beszélgetés keretében összegeztük, hogy az addig elhangzottak közül mit tartunk a legfontosabbaknak, kit mi ragadott meg, hol érezte a Jóisten jelenlétét, mely gondolatok vertek gyökeret szívében.
Ez a beszélgetés azért jelentős, mert itt gyűlnek össze azok az értékek, súlypontok, amelyekből a jelmondat kialakul.
Megosztanánk veletek a súlypontozás második körét, amikor már az elhangzott gondolatokra mindannyian reagálhattunk, (kijelölhettük a számunkra fontosakat), s így kissé szűkült a gondolatok köre:
Félelemből nem adjuk fel vágyainkat
Legfőbb gond: gondtalannak lenni
Az Atya szemefénye vagyok!
Most!
Igazán élni
A Mennyei Atya szeretetét érezni
Hirdetni akarjuk szeretetedet!
Veled a földön és a mennyben
Az Anya az Atyához vezet
Új kor- megújuló szeretet
Gyermekként anyánkkal Atyánkhoz megyünk
Erőnk Atyánktól jön
Apa kell nekünk!
VI.
Mindezen értékek sokaságából - beszélgetve, imádkozva - lassan szűkült a gondolatok köre, illetve tömörítettük a hasonló gondolatokat.
A jelmondatkeresés utolsó szakaszában a következő gondolatok maradtak fenn:
Az anya az apához vezet
Veled a földön és a mennyben
Hirdetni akarjuk szeretetedet
Atyám szemefénye vagyok
Az Atyával, igazán, most!
Végül gondolatainkat érveinket kicserélve és a Szentlélekisten segítségét kérve megszületett a 2011. év jelmondata:
ATYÁM SZEMEFÉNYE VAGYOK
Erőteljes, a helyünket meghatározó mondat, amiben gyógyulás, vigasz, és sok öröm rejlik.
Atyám szemefényeként bármire képes vagyok, hisz ő szerető apaként vezet engem.
Szemefényeként minden ügyemmel Hozzá fordulhatok, mert Ő mindig elérhető.
Szemefényeként magasra teszem magam számára a mércét, hisz Ő nagynak lát engem.
Atyám átérzi szenvedésem, és szerető apaként kísér a nehézségekben is.
Atyánk szemefényei vagyunk. Atyánk mindig elérhető a számunkra.
Zárásként szeretnénk Gertrud Maria nővér azon gondolataiból idézni, amikor a zsinat végén kifejtette gondolatait az új jelmondattal kapcsolatban:
„Ez az év az atya-áramlat éve lesz: Kentenich atya éve, a Mennyei Atya éve, a gondviselésbe vetett gyakorlati hit éve, és annak az éve, amikor jobban megtanulunk imádkozni. Az Atya mindig elérhető számunkra. Talán arra is egy alkalom, hogy Jézus imaiskolájába menjünk. Az Ő imádsága, amit megtanított nekünk, a Miatyánk. Ez az Ő imaiskolája. Az Atya úgy szeret bennünket mint a szemefényét. Küldetésünk van: hirdetni akarjuk szeretetedet. Most! Apostolok vagyunk. Kentenich atyának mindig fontos volt, hogy ne csak azt az élményt ajándékozzuk tovább, hogy szeretettek vagyunk, - hanem azt is, hogy küldetésünk van. Ő is a kezében tartja a fáklyát és továbbadja nekünk. Amikor Amerikában volt, elkezdett egy család-csoportot. Aztán rövid idő után így szólt az egyik asszonyhoz: Nem szeretne a fiatalokkal egy új csoportot kezdeni? Bátorította és kísérte őt. Kentenich atya kezében ott van a fáklya és mondja: Magyarjaim, kedvenc gyermekeim, szememfényei, nektek adom a fáklyát és küldelek benneteket az országotokba. Újra meg újra hozzuk a lángot a szentélyből, a háziszentélyből és indulunk a hétköznapokba. Atyánk szemefényei vagyunk!”
De a bővebb kibontást hagyjuk meg a jövő nyári családnapokra!
Addig is kívánjuk, hogy az idei jelmondat fényében tudjuk mindnyájan tenni, amit a Mennyei Atya vár tőlünk. Adjon a Szentlélek kegyelmet ahhoz, hogy – Kentenich atyához hasonlóan - soha ne fáradjunk bele keresni, mi a Jóisten terve az életünkben!
Mindehhez sok erőt, vágyakozást, örömet és a Jóisten áldását kívánjuk.
Sok szeretettel: Wangler Ottó és Kati