Megtört szívvel tudatjuk, hogy közösségünk egyik kedves és régi tagja, Dormánné Nemesházy Tünde életének 55., házasságának 27. évében, nagy türelemmel viselt, hosszú betegség után, 2010. november 28-án elhunyt.

Vértesaljai János beszédét, melyet a gyászmisén mondott közösségünk nevében, a Tovább gombra kattintva lehet elolvasni.

 

„Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt5,8)

 

 

 

Kedves Tünde, kedves Gyuri, rokonok, jó Barátok!

 

 

 

Máté evangélista azt állítja, hogy a tiszta szívű emberek látják az Istent, és aki az Istent látja, aki Istent megtapasztalja, az az élet teljességével telik el, töltődik be, ezért boldog.

Mi, akik Tündét ismertük, megtapasztaltuk Tünde tisztaszívűségét, az ő szívének tisztaságát, melyet tisztára mosott a hitvesi szeretetet, a hosszú és nehéz szenvedés és a sok-sok imádság.

Aki látja az Istent, az azért látja, mert benső kapcsolatban van Vele, érzékeli, felfedezi az önmagában lakást vevő irgalmas, szerető Atyát. És aki az ilyen Isten látó tiszta szívű emberrel találkozik, az benne és általa megláthatja az Atyát, mert a tiszta szívű ember egyre inkább átformálódik, átalakul és Szent Pállal mondhatjuk, hogy egyre inkább Krisztust ölti magára.

Mi Schönstattiak és Tünde is, aki Kentenich atya tanítványának vallotta magát, úgy tekintünk a házaspárunkra, mint egy mobil szentélyre, mint a Szentháromság élő tabernákulumára. Tudjuk, hogy az a főhivatásunk, hogy egymás számára nyilvánvalóvá tegyük a köztünk és bennünk lakó Istent, hogy egymás számára kézzel foghatóan közvetítsük az Isten szándékát és jelenlétét.

Tudjuk, hogy Gyuri így tekintett Tündére, az elmúlt 27 évben, és az elmúlt 27 év az Isten köztünk megnyilvánuló szeretetéről tanúskodott. Az Isten mutatkozott meg a szerelmükben, a gyermekek elfogadásában és nevelésében, örömeikben és küzdelmeikben, a hosszantartó, nehéz betegségben. Aki erre a házasságra tekint, a tisztaszívűek egységét nézi, az megláthatja maga is, a köztük és bennük lévő Istent.

Most egy kicsit szomorúak vagyunk, mert szemeinkkel nem láthatjuk többé Tündét, másrészt ez feladat is számunkra, feladat, hogy túllépjünk a földi kötöttségeinken és valóban a lényeget lássuk meg benne, és egy másfajta kapcsolatot ápoljunk vele. Ez a kapcsolat gazdagabb és tisztább lehet mint eddig bármikor, ez mi örömünk oka.

Tudjuk, hogy ezen a földön minden elmúlik, minden elenyészik, csak egy marad meg, a szeretet. Akik itt a földön szerették egymást, azok a mennyben is szeretni fogják egymást. Ez mi biztos reményünk, ebben hiszünk, ez a tudat és valóság vigasztal minket, tölt el csendes örömmel.

Kedves Tünde! Most az apostoli csoport nevében is búcsúzok tőled, és tudom, hogy a mennyországban segítesz minket és dolgozol értünk, hogy jobban tudjunk Szűz Anyánk küldetésében részt venni, hogy az emberek szívében megszülessék Krisztus, hogy egyre inkább megvalósuljon az apostoli program, hogy egyre inkább Isten legyen mindenben és mindenkiben. Arra kérünk, hogy járj közbe értünk, hogy tiszta szívűekké válhassunk, és minél teljesebben megláthassuk az Istent, az élet teljességét. Ámen.

 

Varga Erika visszaemlékezése:

Tündével 23 éves barátság fűzött egymáshoz minket. Együtt sétáltattuk babakocsiban még Orsit és Julcsit. Aztán meghívtuk schönstatti csoportunkba őket, ahová nagyon örömmel jöttek, s jól beilleszkedtek. Szeptemberben ünnepeltük csoportunk 18. születésnapját, ahová ő már nem tudott eljönni. Súlyos betegségét 13 éve hordozta, s mi igyekeztünk kilencedekkel támogatni heroikus küzdelmüket a betegséggel szemben. Gyuri küzdőképessége és Tünde iránti szeretete lehetővé tették, hogy Tünde a kemoterápia és sugárkezelések idején is délutánonként dolgozni tudott járni, s mikor már az áttétek gyötörték, s egy kívánsága volt, hogy Lourdes-ba eljussanak, Gyuri ezt is lehetővé tette, s mi imádkoztunk a háttérben… Augusztusban nem sikerült, de szeptemberben végül igen, s Gyuri „egy test egy lélek” – tudatában Tünde helyett merítkezett meg a barlang hideg vizében.

Kettőjük egysége, szeretete adott újra és újra életet Tündének. 

 Hazatérvén vártuk mindnyájan a csodát, amit meg is kaptak, lelki nyugalommal tértek haza.

November 13-án láttuk őt utoljára a csoport-összejövetelen, amit Gyuri kezdeményezett, hogy láthassuk őt, s ahol elbúcsúzhattunk még tőle, s imádkozhattunk közösen. Itt már nagyon gyenge volt.

A szentségeket – látván erejének gyöngülését – szombaton plébánosuktól megkapta, s bő egy hétre rá, advent első vasárnapján tért haza. „Tünde a mennyben van! Mind itt voltunk, imádkoztunk. Szép volt!” – írta sms-ben Gyuri…

Hisszük, hogy a mennyben van, ő, aki mindenkit tudott nagynak látni, még betegsége idején is érdeklődni mások iránt, s szenvedéseit tudatosan felajánlotta, e levél tanúsága szerint:

 

 „Kedves, érettségi korba jutott, Schönstatti Csoportunk Tagjai!

Köszönöm az értem mondott buzgó imáitokat, sok lelki erőt merítek belőle.

Azzal szeretném meghálálni, hogy a gyakori erős hátfájást és a kezelések okozta szenvedéseket a Ti gondjaitok, problémáitok megoldásáért is szeretném felajánlani. Tulajdonképpen nekem is könnyebb elviselni a fájdalmat, ha annak árán segíthetek valakinek.

Kérem ezért, hogy e-mailben, vagy telefonon (ahogy inkább megfelel a számotokra) jelezzétek, milyen nehézségetek megoldása érdekében végezhetem a felajánlást! (Többet is meg lehet említeni.)

Szeretettel várom a válaszokat: Tünde”