Zarándoklatunk 2. napján (2014. október 17.) Heinrich Walter atya, a nemzetközi Schönstatt Mozgalom általános elnökségének vezetője mutatott be szentmisét a magyar zarándokoknak. A Mária iskola kápolnájában, családias hangulatban két gondolat köré fonta mondanivalóját. Fiataljaink egy MTA képet hoztak magukkal, ami majd egy, az ifjúság által kezdeményezett budapesti szentélynek a kegyképe lesz. Heinrich atya bátorította a fiatalokat, hogy nem is tehetnek jobbat, mint hogy Máriához fordulnak, mert a Vele való kapcsolatban válik az egyén hivatása nyilvánvalóvá. Mária segít, hogy meghalljuk a Szentlélek hívó szavát, ahogyan Ő is meghallotta és figyelt rá egész életében. Mária segít abban is, hogy választ adjunk erre a hívásra! Ez Schönstatt egyik nagy titka! Isten szól hozzánk, és mi válaszolunk Neki.
Mária-kép megáldása video: https://www.youtube.com/watch?v=tRR3Bst8G3I
A második gondolat, amit Heinrich atya a magyaroknak mondott, hogy ahol Mária jelen van, ott egy szép közösség jön létre. Mária maga köré gyűjtötte azokat, akikért felelős volt, azaz a tanítványokat, akik aztán bátran nyitottá váltak az Istentől kapott küldetésük számára. Egy szívvel-egy lélekkel imádkoztak Máriával. Nekünk is az a megtapasztalásunk- mondta Heinrich atya, hogy ha Mária maga köré gyűjt minket, képesek vagyunk egymásra tekinteni, egymást meghallgatni, és egymást elfogadni. Megtanuljuk a másikat nagynak látni, az ő méltóságában komolyan venni, örülni az adottságainak, tisztelni a hivatását, az egyediségét. Hogy ezt szemléltesse, a fiatalok szentmisén való zenei szolgálatát hozta példának. Mielőtt elkezdtük a szentmisét, a hangszereket egymáshoz hangolták, egy közös középpontjuk lett, már nem csak az egyes hangszer egyedül játszott. Az egyediséget, egyéniséget nem feladva, hanem éppen azzal gazdagítva a hangszerek harmonikus összjátéka jött létre. A zenében megtanuljuk, hogy nem éneklek hangosabban, mint a másik, mert itt az egymásra hangoltság nagyon fontos. A fiatalok közös zenélése, Schönstatt egyik csodálatos szimbóluma. Egy valódi szimbóluma annak, amit Schönstattban a közösség alatt értünk. Tehát a másik hivatásának, adottságának örülök, és ezeknek a különféle adottságoknak az összjátéka egy csodálatos összhangba, harmóniába kerül, egy csodálatos koncertté válik.
Előző nap a püspöki titkár búcsúzáskor azt mondta Heinrich atyának, hogy: nálatok egy másfajta atmoszférát lehet érezni. Mire a Generális megjegyezte: Igen, tudom! Mert mindenki szívből jön ide, önkéntes alapon csinálja a munkát, nem profikkal dolgozunk, itt mindenki beleteszi a szívét, egész életét, és ez egy atmoszférát teremt.
Felhívta a figyelmünket arra, hogy vigyázzunk, hogy ez a közösség, ez az összhang, amit megtapasztalunk, megmaradjon. Mert látjuk az őskeresztényeknél is, hogy ez mindig veszélyben van. Ez az összhang akkor törik meg a legkönnyebben, ha az egyik azt gondolja, hogy jobb, mint a másik. Bátorította a magyarokat, hogy őrizzék meg Magyarországon ezt a harmóniát, a kórusnak ezt az összhangját. Ez az, amit Máriától megtanulhatunk. Az ifjakat bátorította, hogy egy cönákulummá váljanak Budapesten az egész város számára. De nem az a fontos, hogy sokan legyünk, hanem hogy sugározzunk!
