Kedves Rita, kedves Gyászoló család, kedves Schönstattiak, kedves Mindannyian!
Az egész Schönstatt-család nevében búcsúzom Róberttől.
A visszaemlékezésben sok segítséget kaptam Gamper Ferrytől és Szelestei Gábortól, amit hálásan köszönök.
Öt évvel ezelőtt együtt álltunk Róberttel Tilmann atya koporsója mellett. Most elment Róbert is a mestere után. Csatlakozott a mennyei Schönstatt egyre népesebb magyar csapatához. Mi pedig, akik itt maradtunk hálát adunk Róbertért, és megpróbáljuk felfogni sajátos értékeit, küldetését és mindazt, amit általa kaptunk. Ha egy valamit kellene kiemelni, ami Róbertet különösen jellemzi, az az, hogy egy nagyon mélyen hívő ember. Olyan hite volt, mely megváltoztatta az életét. Ez a mély hit hatotta át sajátos tulajdonságait, melyek közül most a következőket szeretném kiemelni: a kereső ember, a harcos, Kentenich atya tanítványa, Róbert küldetése; Róbert mint Isten eszköze.
- Róbert a kereső ember
Róbert Dunapentelén - a mai Dunaújvárosban - nőtt fel anyai nagyszüleinél, mivel édesanyját korán elveszítette. 1956-ban 17 évesen Ausztriába disszidált. Ott minden idegen volt, nélkülöznie kellett a családot. Az életét magának kellett átgondolni és megalapozni. Róbert 1966-ban összeházasodott Ritával és elvitte Magyarországról Bécsbe, családot alapítottak, és öt gyermekük született. Róbert pedig az új körülmények között folytatta a keresést. Mindig újra megkérdezte: Hogyan csináljuk ezt? Hogyan vezessük a családunkat? Sajátosan jellemző volt rá e kérdés: Mi a következő lépés? Mindent az alapoktól kezdve akart újra átgondolni és felépíteni. Mindezt férfias, logikus gondolkodásmóddal, erős, szívós akarattal. Megpróbálta eszerint alakítani az életüket; és ugyanakkor megpróbálta figyelembe venni Rita nőies értékeit is, de mindenek fölött Istentől akarta vezettetni magát. Hívő ember volt, schönstatti, de sohasem akart bármit is csak hagyománytiszteletből tenni. Nem tudott mit kezdeni a szokásos jámbor válaszokkal; a jórészt kiüresedett formákkal, a pátoszos nagy szavakkal. Ahogy mi is mindannyian, úgy ő is e területeken sokat tanult Schönstattban.
Kentenich atya ezt mondta Róbertről Róbertnek Milwaukeeban: „átlagon felüli értelem; átlagon felüli erős akarat; átlagon felüli nagy szív. – és hozzátette - Nem könnyű ezeket összhangba hozni!”
Róbert küzdött is érte sokat, míg végül a nagy szív mindent összhangba hozott.
- Róbert a harcos
Róbert a forradalmak gyermeke. 1956-ban mintegy 17 évesen részt vett az októberi forradalomban, melyhez egész életén át hű maradt. Mindig újra hallhattuk tőle Benjamin László 1955-ben írt verssorait: Az Eszményt kell – rá tettük életünket, Ha körömmel, kikaparni a sárból. És felmutatni tisztán a világnak!
Bécsben az egyetemen kitűnt a hallgatók közül radikális következetességével, bátor kérdéseivel, megalkuvást nem tűrő vitáival. Láthatóan nagyon zavarta, hogy oly keveset törődünk a természetfelettivel és a Jóisten ügyeivel. Érezte, hogy itt hiányzik valami. Ezért aztán gyakran rákérdezett a dolgok hátterére, gyökerére, hogy mi fontos igazán, hogy mit akar a Jóisten tőlünk? Talán az igazi hitet hiányolta.
Élénken figyelemmel kísérte a magyarországi társadalmi helyzet alakulását, és várta a szabadság pillanatát. Nem akarta elmulasztani, hogy ő is beletegye a magáét. A rendszerváltás után közéleti szerepet vállalt polgármesterként és a megyei közgyűlés tagjaként és tanácsnokaként. Közéleti munkáját a „Pro Comitatu” kitüntetéssel díjazták.
- Kentenich atya eredeti tanítványa
Róbert egész élete folyamán többször is visszaemlékezett két dologra, melyet Schönstattban, az első látogatásakor kapott, és amely meggyőzte, hogy Schönstatt az ő útja. Róbert akkor még kispapnak készült, és teológiát tanult. Az egyik gondolat: „Minden keresztény arra hivatott, hogy törekedjen az életszentségre.” A másik esemény a nővérek gimnáziumában történt. Itt szembesült azzal, hogy a nővérek a gyerekek nevelésében mennyire komolyan veszik a konkrét életet, és azt akarják felfedezni és kibontakoztatni, ami a gyerekben ténylegesen benne van: az alapvető emberi adottságokat.
Hogy jobban megismerje Schönstattot, Róbert elutazott Kentenich atyához Milwaukeeba (USA) is. Egy hónapot töltött nála, a beszélgetéseiket hangszalagra vette. Visszatérve Bécsbe aztán Róbert irányt változtatott, megnősült, hitoktatóként, majd programozóként dolgozott és tartotta el a családját. De Schönstatt iránti elkötelezettsége nem csökkent. Amikor a hetvenes években Tilmann Beller schönstatt-atya Bécsbe jött, Róbert nagyon hamar benső kapcsolatba került vele, a lelkiatyjának választotta. Mindketten Kentenich atya és Schönstatt szenvedélyesen elkötelezett tanítványai és munkatársai voltak. Így lettek Róbert és Rita a bécsi Schönstatt családmozgalom alapító közösségének tagjai.
Tilmann atya támogatta Róbert hazaköltözési tervét és megígérte, hogy évente meglátogatja őket Óbudaváron. A kezdeti három év után, 1983 tavaszán volt az első alkalom, amikor Tilmann atya találkozott magyar családokkal. Ez a lelkesült együttlét Róbert - Rita és Tilmann atya számára mérföldkő volt, Isten hívásának, tervének jele. Megnyílt egy ajtó és ők nem késlekedtek belépni. A gondviselés útját gondosan kitapogatva megindult a magyar Schönstatt-család élete. Róbert és Rita mertek járatlan új utakra lépni és 30 éven át Isten adta bátorsággal vezették a közösséget Tilmann atya útmutatásai szerint.
- Róbert küldetése
Róbert 1980-ban családostól Magyarországra költözött azzal a mély meggyőződéssel, hogy ott van a helye, ott van a hazája, az otthona, ott várja egy feladat, mely eleinte inkább csak sejtés volt, semmint világosan megfogalmazott cél és terv. Nagyon tetszett neki, hogy Tilmann atyában és Schönstattban egy teljesen új, korszerű szellemmel találkozott és a zsinat által meghirdetett „új partok egyházáért”, egy új társadalmi rend kialakításáért dolgozhatott.
Róbert így fogalmazta meg célját, eszményét:
„Hadd legyünk Árpád és Krisztus hon- és egyház-formáló család-csapata, mely bátran, eredetien és vonzóan akar életével válaszolni korunk kihívásaira.”
Róbert itt számított az égiek segítségére. Ezért mindig újra kezdte, ebben a szellemben: Küzdeni fogok érte mindhalálig.
Számomra rendkívüli bizonyosság, hogy a Jóisten működött Róberten át és gazdagon megáldotta életét. Csak körül kell nézni itt Óbudaváron, ahogy 23 unokája körülveszi; ahol ma itt áll a szentély és a képzőház, létrejött egy több száz emberből álló Schönstatt-közösség: családok és egyedülállók, fiatalok, fiúk és lányok, akik engedik, hogy a Szűzanya, Kentenich atya vezesse őket.
Hálásak vagyunk kedves feleségének, Ritának is, akit mindig úgy élhettünk meg, mint hűséges társat, aki meg volt róla győződve, hogy a Jóisten vezet bennünket, aki csendesen együtt hordozta Róberttel küldetésüket, életük művét.
- Róbert Isten kiválasztott eszköze
Ahogy Schönstatt alapítójának, Kentenich atyának az életében is, ugyanúgy Róbert számára is alapvető volt a gondviselésbe vetett hit. Megértette, hogy miben áll ez, és eszerint élt.
Mindig újra éreztük, hogy amikor erről beszélt, olyasmiről beszél, ami nagyon fontos. Róbert világosan gondolkodó, művelt ember volt, ugyanakkor egy szerény típus és rendkívül állhatatos. Egyáltalán nem zavarta, ha valaki nem értett vele egyet. Mindig újra rámutatott, hogy a Jóisten mit akar nekünk ajándékozni, mi mindent megtesz értünk.
Ha most visszatekintek látom, hogy Róbert eszköz volt, akit a Jóisten vezetett. És egy eszköz legfőbb erénye a hűséges hite.
Magyarországon kezdetben, az első schönstattiak nem Schönstattot tapasztalták meg, fogták fel, hanem a Gódány házaspárt, családot. De éreztük, hogy van még valami több is a háttérben. Róbert soha nem tolakodott vele, csaknem úgy kellett kihúzni belőle. Így nyerte meg az első érdeklődőket, és ezen az úton jött létre a magyar Schönstatt-család. Fontos volt ebben Rita és Róbert állhatatossága, imái, áldozataik, kérésük, hogy Isten mutassa meg az utat, melyen haladniuk kell. Életművük, nem csak emberi erőfeszítésből, hanem főleg Isten segítségével és vezetésével jött létre.
Meg vagyok győződve, ezért mondom - nem tudom, hogy szabad-e így beszélnem –, hogy számomra ebben áll Óbudavár csodája. Ők, Rita és Róbert jelentik számomra Óbudavár csodáját, akik által egy ekkora mű létrejöhetett, mert csak emberi erőből ez nem jöhetett volna létre. Egy ekkora család, egy ilyen országos mozgalom, amelyben oly sok ember vesz részt, és akik mind Óbudavárra járnak lelki töltekezésre.
Kedves Rita, kedves gyászoló család, kedves Mindannyian!
Nincs okunk szomorkodni, egy ilyen Isten áldotta gazdag élet láttán. Róbert Isten eszközeként; Kentenich atya tanítványaként családjával együtt csodálatos küldetést kapott, melyben mi is részt vehettünk és amelyet örökségül hagyott ránk, hogy tovább vigyük az új partok felé.
Csermák Kálmán
Koncsik Sanyi és Panni diavideója Róbert fényképeiből:
https://www.youtube.com/watch?v=93rmuuE1RDs&feature=youtu.be