„Ha megéri, hogy a Szűzanyáért és Schönstattért éljünk, akkor az is megéri, hogy értük haljunk.” – mondta Kentenich atya a Mária-nővéreknek 1939-ben, amikor a nácik Schönstattba is bevonultak.
Bruno Mucha vagyok Ausztriából, ahol feleségemmel együtt az osztrák Schönstatt-mozgalom nemzeti elnökségét vezetjük. Így tehát szeretnék most a feleségem, a mozgalom vezetése: Ingeborg és Richard Sickinger, és az osztrák Schönstatt-mozgalom nevében is röviden mondani valamit.
Az ég különleges szeretetreméltóságának érezzük, hogy Téged, Róbert éppen most hívnak az égbe, amikor az osztrák Schönstatt-mozgalomban ez az éves jelmondatunk: „merni, növekedni, továbbajándékozni – Schönstatt élet-folyamában”, Te ugyanis éppen e jelmondatot élted.
Valószínűleg életed legnagyobb merész lépése volt, hogy 1980-ban Ritával és a családoddal Bécsből Magyarországra költöztél. Csermák Kálmán már beszélt erről. Akkor én még a „Sturm und Drang” korszakomban voltam, még nőtlen voltam és lépéseteket nagyszerűnek találtam. – Később Tilmann-bácsi - ahogy Ti neveztétek akkor - mesélt a Schönstatt-munkáról Veletek és Nálatok, és kapcsolatba kerültünk a szintén földalatti cseh Schönstatt-mozgalommal is. Csak ezek nyomán tudatosult bennem a hazaköltözés merészségének nagysága. - Köszönet Neked, feleségednek és egész családodnak ezért a merészségért.
És ebből a merészségből növekedés lett. Tilmann bácsival együtt innen Óbudavárról kiindulva kezdtétek felépíteni a magyar Schönstattot. Mélységbe való személyes növekedés lett a merészségből és a magyar Schönstatt növekedése.
Mindannyian tudjuk, hogy e merészség nélkül nem lenne ez az egész magyar Schönstatt olyan, amilyen lett.
A továbbajándékozás volt és maradt lelked alapvonása. Mi más, ha nem Isten-élményed és a Szűzanyával és Schönstattal szerzett élményed hajtott Téged arra a merészségre, hogy hazádnak ajándékozd magad. És így Te magad, feleségeddel és családoddal együtt pezsgésbe hoztál itt mindent „Schönstatt élet-folyamában”. Nagyrabecsülésem és tiszteletem szerénységednek is. Jóllehet úgy vélem, hogy utánatok nem lesz még egy ilyen nagy és sikeres alapító személyiség.
Nem utolsósorban a hétköznapokban, a halálodig tartó, sok nagy és kicsi áldozat odaajándékozása is azt bizonyítja: „Ha megéri, hogy a Szűzanyáért és Schönstattért éljünk, akkor az is megéri, hogy értük haljunk.”
Köszönöm Róbert! Bruno Mucha