Tiéd a jelenlétem – 2017 karácsonya

2017. december 20.

Kedves Családjaim és Fiataljaim,

 Szeretnék Önöknek karácsony alkalmából egy kis üdvözletet küldeni. Ma öt esztendeje távozott közülünk Tilmann atya, akinek olyan sok mindent köszönhetünk. Ez volt az ő mennyei születésnapja. Nagy benyomást tett rám, amikor jó egy évvel ezelőtt beszélgettem Manuela Baumgartnerrel, az osztrák családmozgalom tagjával, aki jelen lehetett Tilmann atya halálánál. Órákon keresztül ült az ágya mellett. Tilmann atyának ragyogtak a szemei, amikor rátekintett. Már nem nagyon tudott beszélni, és többnyire csukott szemmel feküdt ott. Ezekben az éjszakai órákban háromszor is határozottan az ég felé nyújtotta két kezét, és így kiáltott: „Honvágy, honvágy”. „Ami nagy hatást gyakorolt rám”, mondja Manuela Baumgartner: „az a nagy bizonyosság, amit még egyetlen haldokló mellett sem éltem át – és ebben a formában egyetlen élő mellett sem -, hogy tudtam: Ott otthon vagyok, és végtelenül szeretnek. – Ezt fejezte ki az ő távozása.

Milyen jó, hogy Tilmann atya halálában átélhette: Tiéd a jelenlétem. Az Úr jelenlétét kézzelfoghatóan megtapasztalhatta.

Tilmann atya halálának ötödik évfordulója egybeesik lelki atyja, Kentenich atya halálának ötvenedik évfordulójával, és az ebből az alkalomból meghirdetett nemzetközi „Kentenich-évvel”. Halála előtt nem sokkal – miután a Schönstatti Örökimádás templomban szentmisét mutatott be – rózsafüzéreket áldott meg, és a mellette álló két papot enni hívta. Ezután hirtelen összeesett. Halálának helye sokak számára „ablak az Égre” – hasonlóan, mint Ozsvári Csaba halálának helyszíne szentélyünk mellett.

 Karácsony – egy ablak az Égre

Most karácsonykor Isten közel van, a karácsony is egy „ablak az Égre”. Ezt üzenik számunkra az adventi szentírási olvasmányok, erről szólnak a karácsonyi énekek. János, aki a pusztában az Úr közelségét hirdette, mézet és sáskát evett. Ez akkoriban egy ünnepi étel volt, egy csemege – az öröm jele, hisz „az Úr közel van”. Hívjuk meg magunkat – a Kentenich atya mellett álló atyákhoz hasonlóan – egy ünnepi étkezésre – egy finom fizikai és lelki erősítésre.

Maria von Wedemeyer 1943 karácsonyán ezt írta jegyesének, a híres teológusnak, Dietrich Bonhoeffernek a börtönbe. A család karácsonyi ünneplése után kimegy az éjszakába: „A hűvös éjszakai szél és a sötétség titka kinyithatja a szíveket, és olyan erőket csalogathat elő, melyek megfoghatatlanok, de jók és vigasztalóak. – És még valami: Tudod, hogy a halottak az éjszakát keresik, hogy az élőkkel beszéljenek? Tudod, hogy ők valóban angyalokká váltak, hogy ez egyáltalán nem valami kisgyermeki hiedelem; egész biztosan tudom, és neked is tudnod kell. (Mária éppen elveszítette édesapját és bátyját a háborúban.) – Elhiszed, hogy nincs más napszak, ami megfelelőbb lenne a párbeszédre, mint az éjszaka? Látod, Krisztus is ezért választotta az éjszakát, hogy közénk jöjjön – az angyalaival. – Igen, és ma karácsony van! És azt kérem, hogy Isten ajándékozzon a Te szomorú, szenvedéssel teli szívednek valódi karácsonyi békét. A békét, ami nagyobb, mint minden okosság.” (Brautbriefe Zelle 92, S. 104 f.)

 

Kedves Schönstatt Családom, szívemből kívánom Önöknek ezen a karácsonyi ünnepen, hogy átélhessék a karácsony vigaszát és békéjét, hogy, a mi Urunk, a jászolban fekvő gyermek „jelenlétét” érezhetően megtapasztalhassák.

Ezzel a lelkülettel gondolok majd Önökre a karácsonyi misén, amit ebben az évben először a szentélyben ünnepelhetek. Szívből köszöntöm Önöket „a közelből”

Gertrúd-Mária Nővér