Tiéd a jelenlétem
2018. húsvét
Kedves Schönstatt Családom,
Késztetést érzek magamban, hogy boldog és áldott húsvéti ünnepet kívánjak Önöknek. Az egyházi év ismét arra hív minket, hogy a halál és az élet titkában Jézussal találkozzunk.
Számomra a Mária Musical egy legnagyobb hatású jelenete Jézus feltámadása. A fehér ruhába öltözött, feltámadt Jézus és megrendült édesanyja, Mária között egy gyengéd párbeszéd szövődik:
Mária: „Majdnem megszűntem. Aztán halkan csengő hangot hallottam. Egészen halkat. Néhány ütemet egy csodálatos zenéből. Aztán pedig nevetést. Igen, én nevettem. A lelkem még egyetlen seb volt. Csupa fájdalom. Aztán elért a nevetés. Éreztem, hogy ez a fenséges Isten nevetése. Én pedig visszanevettem. Egyre jobban. Ő és én. A fájdalom egyre csökkent. És aztán megláttalak…”
Jézus jelenléte Máriát lelke mélyéig megérintette. Csodálatos dolog egy szeretett személlyel találkozni – és mennyivel inkább az, ha ez az ember az Isten. „Tiéd a jelenlétem” – ez a Szűzanya húsvéti élménye.
Az ünnepnapok nemcsak emléknapok, hanem a megújulás napjai is. Húsvétkor várhatjuk és kérhetjük, hogy Jézus „jelenlétét” egészen személyes módon átélhessük.
Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1965. szeptember 15-én halt meg Kentenich atya. Egy nővértársam így élte ezt át szívében: „Ezen a napon lement a nap.” Időbe telt, mire Kentenich atya jelenlétének új formáját felfedezte a húsvét titkában.
Egy másik nővértársam az ilyen élményekről egy dalt írt, ami így szól:
„… és néha ez egy örvendetes rémület, a köszöntése úgy jön hirtelen, mint a nap fénye – és megrendülten kell észrevenned azt, amit Isten elrejtve tart a földi tekintet elől…”
- szeptember 16-án mi, a magyar Schönstatt-mozgalom Óbudaváron ünnepeljük Kentenich atya mennyei születésnapját. E nap vezérmondata az kell, hogy legyen, amit Kentenich atya a sírjára is íratott: Szerette az Egyházat.
Már a 2018. április 22-i szentélyünnepen is ez fog minket inspirálni.
Mindannyiunknak azt kívánom, hogy most húsvétkor megtapasztalhassuk: „Tiéd a jelenlétem” – ahogy azt Tilmann atyánk, akinek olyan sokat köszönhetünk, a halála előtti utolsó napokig megélhette ezt. Két nappal a halála előtt ezt mondta Heinrich Walter generális atyának: „Tudod, a külső ember már csak halál, rajtam minden halál, már csak halál. De a benső ember – ott fény van, sok fény, és ez szép.” És aztán újra és újra a Szűzanyáról beszélt. (Részlet a búcsúbeszédből)
A nagy Isten jelen van, engem is megérint kedves emberek által, egy esemény által, egy meglepetés által, – vagy egy szenvedés által…
Feladat (amit egyszer Tilmann atya fogalmazott meg): Hol vannak a mi barátaink? Kik a barátaink? Csendben szemléljük, hogy a barátaink mögött a Jóisten áll.
Szeretettel gondolok Önökre: Erhard Gertrúd-Mária növér