"Nem szabad csupán csatornának lennünk, mely átengedi az igazság, a szeretet és a kegyelem vizét, hanem tartályoknak is kell lennünk, hogy sajátunk legyen az, amit továbbadunk." Kentenich atya
Valamikor 2015 őszén Lippán egy lelkes házaspárokból álló csapat érkezett a nagyváradi és temesvári egyházmegyéből, hogy megízlelje, kóstolgassa a Családakadémia elindulásának a lehetőségét itt Erdélyben. Mikor tavasszal visszatértünk, már a vágy ott motoszkált bennünk, hogy Legyen.
A Gondviselés és a Szűzanya is rábólintott, így 2016 őszén egy szeptemberi hétvégén elindult Böbe nővér szervezésében, és Bartos Gellért és Ágota lelkivezetésével az I Erdélyi Schönstatti Családakadémia.
A Nagyváradi egyházmegyét három házaspár képviselte: Kovács László és Katalin, Veres István és Kármen valamint Wagner András és Andrea.
A Magyar Kurír beszámolóa:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/csaladakademia-nagyvaradon
Hamar elröppent az első év, és lassan, szinte észrevétlenül mélyült, erősödött mindannyiunk házassága.
A második évben már pedagógiai és retorikai módszerek megismerésével és elsajátításával készültünk megélt értékeink továbbadására. Ezen az úton Varga Károly és Erika segített minket. Türelmesen bíztattak és bátorítottak bennünket, mikor néha bukdácsolva és döcögve indult egy-egy ötperces előadásunk.
A második év végére minden házaspárban kialakult a szívtéma,az amit a Schönstatt lelkiségből a saját családunkban átéltünk, megtapasztaltunk.
A záróvizsgára Nagyváradon szeptember 28-29.-én került sor.
A három nagyváradi házaspár, három alkalommal körülbelül 20 házaspárnak kínált átgondolásra számos kérdést: hogyan fedezhetjük fel a szürkének látott hétköznapokban a természet segítségével a színeket a házasságunkban; mit jelent a H.H.K; hiszünk-e abban, hogy nem működő dolgok is megmenthetők; hogyan lehet egység a kétségben; hogyan éljünk úgy, hogy ne legyen fullasztó a szimbiózis, hanem felnőtt egyének örömteli, életadó egységének tapasztaljuk meg a kapcsolatunkat; hogyan lehetünk apostolok családunkban, közösségünkben, egyházunkban?
Jó volt megtapasztalni az összefogást, támogatni egymást. A vendégként érkező házaspárok mély gondolatokat, érzéseket osztottak meg velünk és egymással a házastársi beszélgétés után. Az alkalmak szeretetvendégséggel értek véget, örömmel és feltöltődve indultunk haza.
Lassan közösségé formálódtunk , a lángot amiről Reményik Sándor ír ápoljuk, őrízzük és továbbadjuk.
,,Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven... “ (Reményik Sándor)
A nagyváradi csapat :-)
