A mise előtt Gertrud-Mária nővér beszélt, felidézte a 10 évvel ezelőtti eseményeket: Tilmann atya, ekkor már évek óta már nem járt Magyarországra, visszavonult. 2009 nyarán a közösség meghívására érkezett arra az ünnepi szentmisére, amelyen a közösség tagjai önfelajánlást végeztek.
Csaba az ünnepi szentmise után váratlanul, egy boldog pillanatban, az agapé közben rosszul lett, és minden orvosi igyekezet ellenére meghalt. Mindenki bénultan, sokkolva állt az események után. Tilmann atya volt az egyetlen, aki teljesen lázban égett. Kérte, hogy amint Csabát elvitték, jelöljük meg a helyet, ahol feküdt a füvön. „Ez kegyelembetörés. A mennyország itt megérintette a földet. Itt most Isten cselekszik.”-mondta.
A nővér felidézte milyen sorsközösségbe kovácsolta ez az esemény a közösséget.
A szentmisét Márfi Gyula érsek atya celebrálta, Kelényi T. József premontrei atyával, aki elhozta újmiséjére kapott Ozsvári kelyhét. A két ministráns, Lőw Gergely és Rajta László schönstatti családok gyermekei, akik szerzetes és papnövendékek. Csabának szívügye volt papi és szerzetesi hivatásokért imádkozni. Különös ajándék volt, hogy nem szándékos szervezésből kifolyólag, de ketten is el tudtak jönni a közösség gyermekei, akik ilyen hivatást kaptak. (Gergő esztergom-bp-i frissen szentelt diakónus, László, pannonhalmi bencés jelölt)
Az érsek atya a nap szentje, Goretti Mária kapcsán a tisztaságról beszélt. A tisztaságot más formában, de minden élethivatásban meg lehet élni. A szűzi és a házas életforma egyaránt fontos és szükséges, mint a belégzés és a kilégzés. A fociban is egyaránt szükség van a támadásra és a védekezésre.
Ebéd után Csaba emlékhelyén a Missziós kereszt fényképét is felállítottuk, hogy jelezzük, nagy igyekezettel készülünk az Eucharisztikus Kongresszusra, és ez a kereszt az alkotója, Ozsvári Csaba Magyarország lelki megújulásáért ajánlott életfelajánlását is jelképezi a számunkra.
Csabára emlékezett Oroszi Ferenc kilencgyermekes családapa Válról, aki évekig úgy élt egy közösségben Csabával, hogy tudta, hogy ötvös, de műveit nem ismerte. Semmi büszkeséget, fensőbbségtudatot nem érzékelt Csabán. Annál jobban megdöbbent, amikor az alkotásait is megtekintette.
Szabó János ötvös, aki 11 évig Csaba segédjeként dolgozott. Szigorú, de szeretetteljes atyai mesterét idézte elénk könnyek között.
Kisléghi Nagy Ádám festőművész arra emlékezett, hogy Csabában semmi nyoma nem volt a szakmai irigységnek, ami a művészek köreiben nagyon általános.
Koltai Áron, Csaba nevelt fia a „Papa” elfogadó, felemelő nagylelkű szeretetéről mesélt.
Özvegye, Imri, akit sok helyre hívnak, ahol a Missziós kereszt vendégeskedik, élő szeretettel emlékezett férjére.
15 órakor indultak a zarándok Tihany irányába. Különösen szép, hogy az azonos imaszándékok, megérintettség egybekovácsolta a különböző lelkiségek tagjait. Voltak a Házas Hétvégéből, voltak a Családok Jézusban közösségből is és a zugligeti egyházközségből is. Mindenki számára közös öröm volt, hogy egy mai családapa, férj példája nyomán haladhatunk a hűség útján.
https://photos.app.goo.gl/k3sdNsow1mLapKvj7 - fotók az óbudavári ünnepről –Papp Ármin képei.