Mindenféle jókat osztogat az Úr, és földünk megtermi gyümölcsét.
(Zsolt 84, 13)
A házikert hasznai („hozamok”)
- nagyobb önellátás – nagyobb önállóság
- változatos, egészséges, étrend, frissen vagy tartósítva
- testmozgás, kikapcsolódás a szabadban
- gyermekeink környezeti nevelése
- tájépítés, tájszépítés
- esetleg kiegészítő jövedelem
A kezdő kertész első kérdései („ráfordítások”)
- Hol tudok termőhelyet biztosítani?
- Mennyi időt fordíthatok a kertre és az önképzésre?
- Mennyit költhetek anyagra, eszközre, üzemeltetésre?
Általában kevesebb tapasztalattal, eszközzel, de nagy várakozással vágunk bele.
Nem árt, ha olvasunk, kérdezünk, bekukkantunk a szomszédok kertjébe. A csalódások
elkerülésére kezdetben kis lépésekkel haladjunk. (Egy közgazdász azt mondja erre: a ráfordítás/hozam egyensúlyát alacsony szintre tervezzük.)
Miből lesz a termésünk?
I. Természeti erőforrásaink
Figyeljük meg, ismerjük meg azt a környezetet, ahová növényeinket ültetni fogjuk. Az okos kertész kihasználja, és ha tudja, szabályozza környezetét a céljai érdekében.
A termőhely – a növények élettere
Fő alkotói a
talaj + éghajlat + élő környezet
Lehetőleg szélsőségektől mentes, jó fekvésű termőhelyet válasszunk, itt a legjobbak a kertészkedés feltételei. Az olyan szélsőségek, mint az északi fekvés, fagyzug, magas talajvíz, laza homok, vagy nehéz agyag, kövesség, talajsavanyúság, vagy szikesség, de akár a túlzott távolság, mind mind korlátozzák a lehetőségeinket.
A növényi élet alapfeltételei
Bármit tehetünk a növényeinkért, de a következő öt dolgot soha nem vonhatjuk meg tőlük:
- FÉNY
A zöld növények a napsugarak erejéből építik fel testüket. Azért az egyes fajok között vannak különbségek:
- sok fényt kívánnak: pl. paprika, paradicsom, borsó, burgonya, kukorica
- árnyéktűrők: pl. bab, tök, sóska
- HŐ
Minden növénynek van hőoptimuma, ahol a legjobban növekszik. A hidegtűrőket kora tavasszal és ősszel, a melegkedvelőket a főidényben ültetjük.
- Alacsony hőigényű (opt. 13-16 °C) a saláta, spenót, sóska, retek, sárgarépa, petrezselyem, káposztafélék.
- Közepes hőigényű (opt. 17-20 °C) a cékla, zeller, hagymafélék.
- Magas hőigényű (opt. 21-25 °C) a paradicsom, paprika, tökfélék, bab, csemegekukorica.
A talaj hőmérséklete különösen fontos vetéskor: pl. a hőigényes fajok hideg talajban vontatottan csíráznak, megbetegszenek, vagy ha ki is kelnének, a tavaszi fagyok végeznének velük.
- LEVEGŐ
Csak zárt növényházakban jelenthet gondot, ha elhanyagoljuk a szellőztetést.
A mérsékelt légmozgás hasznos, mert csökkenti a fagyveszélyt, és a kórokozók szaporodását.
- VÍZ
Nélkülözhetetlen a tápanyagok felvételéhez, és a test felépítéséhez. Vannak kritikus időszakok (pl. kelés, virágzás), amikor nagyobb a növények vízfogyasztása.
- Vízigényesek: káposztafélék, paprika, káposzta, uborka, zeller
- Közepesen vízigényesek: paradicsom, burgonya, bab, cékla
- Kevésbé vízigényesek : hagymafélék, sárgarépa, petrezselyem
A helyesen művelt, érett talaj több vizet képes tárolni. Mulcsozással, víztakarékos talajműveléssel is sokat segíthetünk, de színvonalas zöldségtermelés csak öntözéssel valósítható meg.
- TÁPANYAGOK
A növény teste a légkör és a talajoldatok elemeiből épül fel. Szerencsére a szabadban csak az utóbbiakról kell gondoskodnunk.
- Tápanyagigényesek: paradicsom, burgonya, káposzta és tökfélék, zeller
- közepesen igényesek: paprika, hagymafélék, gyökérzöldségek, saláta, spenót
- kevésbé igényesek: bab, borsó, gyógynövények
A jól művelt talajok több tápanyagot szolgáltatnak, de ritka a harmonikus ellátás. Hiány esetén először a termés csökken, rosszabb esetben látható hiánybetegségek lépnek fel. Ilyenkor egy-két tápelem közvetlen adagolásával segíthetünk, de helyesebb, ha nem közvetlenül a növényt, inkább a talajt tápláljuk.
Figyelem! A TALAJ IS ÉL! Rendszeres trágyázással (komposzt, istállótrágya), mulcsozással, okszerű lazítással támogassuk a talaj apró élőlényeit, akik feltárják kertünk rejtett tápanyagait.
Ismeretlen termőhelyen érdemes talajvizsgálatot kérni, és szaktanács alapján elvégezni a lehetséges javításokat.
Az élő környezet
Számoljunk azzal, hogy kertünk terített asztaláról, nem csak mi, hanem más élőlények is enni szeretnének.
Tehát időről időre károsítók (gyomok, kártevők, kórokozók) lépnek fel, és követelik a maguk részét.
Szerencsére van egy másik oldal is: a hasznos élő szervezetek csoportja (madarak, békák, ragadozó rovarok, védőnövények), akik gátat szabnak a károsítók uralmának.
Tudnivaló, hogy a károsítókat kiirtani nem nagyon lehet, de nem is érdemes. Lehet viszont a kártételüket elviselhető szintre korlátozni.
Az egyik lehetőség, ha erre a célra engedélyezett permetező szereket használunk. Ám szakszerű használat mellett is nagy a kockázata a szennyeződéseknek, és hogy a kertünk túlságosan is függésbe kerül ezektől az eszközöktől.
Fenntarthatóbb és szelídebb módszer, ha a gondos növényápolás mellett szüntelenül kedvére járunk a hasznos szervezeteknek is. Kezdetben talán több lesz a veszteségünk, de évek múltán eljuthatunk a környezetszabályozás mesterszintjére, ahol tisztes hozamokat is megcélozhatunk, és mindezt „bio” minőségben.
A fajták
A termesztett növényfajok jól elkülöníthető tulajdonságú változatait nevezzük fajtának. Sok-sok évbe kerül, mire egy új fajta elismerést nyer. A nemesítők nevet is adnak nekik. Ki ne ismerné almából a Jonathánt, vagy a Goldent, körtéből a Vilmost, paprikából a Fehérözönt, vagy retekből a Jégcsapot. Vannak „tájfajták” is, melyek történelmileg alakultak ki egy-egy vidéken (Makói hagyma, Hegykői zeller, Szomolyai cseresznye, stb).
Egy fajta lehet „piacos” (nagyon keresett), de fontosak a termesztési tulajdonságai is.
Piacos tulajdonságok: íz, zamat, szín, darabosság, koraiság, stb. Termesztési előnyök lehetnek: fagy-és szárazságtűrés, betegségekkel szembeni ellenállás, könnyű ápolás és betakarítás, tárolhatóság.
Csak a termőhelyhez illő fajtától várhatjuk, hogy a mi kertünkben is megmutatja legjobb tulajdonságait.
Ha egy fajta nálunk már bevált, próbáljunk saját magot gyűjteni, vagy a szomszédokkal csereberélni. Általában ezek a friss magvak jobban kelnek, mint az olcsóbb (és mégis drága!) bolti magok.
II. Tervezzünk a térben
A veteményes kert hagyományosan négy nagyobb parcellából áll. Ezekből hármat szánunk azoknak a növényeknek a számára, melyeket évről évre máshova „vándoroltatunk”. Fő szabály, hogy ugyanaz a növényfaj ne kerüljön önmaga, vagy saját „rokonsága” után, illetve mindig a tápanyagigényes növények alá trágyázzunk, majd a ezeket kövessék a kevésbé igényesek, a csökkenő igény sorrendjében. Ez a vetésforgó azért szükséges, hogy gátoljuk a földünk „kifáradását”, a betegségek megtelepedését, és javunkra fordítsuk a hasznos kölcsönhatásokat. Például köztudott, hogy a pillangós növények (bab, borsó) sok tápanyagot hagynak maguk után a következő növény számára.
A negyedik parcella a helyben maradó (évelő) növényeké. Gondoskodjunk jól járható kerti utakról és közeli víznyerésről is. A felosztáshoz tartoznak a cserjékből, magas virágokból álló sövények is, melyek védenek a hűtő-szárító szelektől, és búvóhelyet kínálnak a hasznos élőlényeknek is. Nagyon jótékony, ha egy közeli virágágy segítségével a kertbe csalogatjuk a hasznos rovarokat.
Magas fáknak a zöldséges közelében nincs helyük, mert elrabolják a fényt és a tápanyagot. Igazán nagy fákat (dió, cseresznye), inkább az udvarba, a ház közelébe ültessünk. Ha mégis gyümölcsöt akarunk a kertbe, akkor a zöldségek közé inkább bogyósok (málna, ribiszke), esetleg törpefák (alma, körte, naspolya, birs) kerülhetnek.
A kerti és konyhai hulladékot helyben komposztáljuk, napfénytől védett helyen (fák, bokrok, épületek árnyékában).
Használjuk ki a nagyobb fák széltörő hatását, de ne árnyékoljuk be a zöldségest, és a szomszédokat se.
Minden parcellát ágyakra osztunk, a tervezett növényi sorrendben.
Újabban terjed a vegyes kultúrás termesztés is, ahol kihasználhatjuk az okszerűen társított növényfajok jótékony szomszédságát, egymást védő, erősítő hatását (pl. zeller + káposzta, sárgarépa + hagyma vegyesen ültetve).
Az árnyéktűrő növényeink köztes termesztésével helyet takaríthatunk meg (pl. tehetünk babot és tököt a kukorica közé, karalábét a bimbóskel közé, stb.).
III. Tervezzünk az időben
- Vetések
Ha idejében vetünk/ültetünk, helyes növényi sorrendet alakítunk ki, sok növénybetegséget elkerülhetünk. Amikor eljön az ideje, ne késlekedjünk, mert többes termesztéssel (elő-, utó-, és főnövényekkel) ugyanarról a területről többféle termést is betakaríthatunk az év folyamán.
Tavaszi vetések
Elsőként vetjük a hidegtűrőket. Amint a talajra rá lehet menni, készítsünk magágyat a mák, borsó, fejes saláta, sóska, spenót, retek, petrezselyem, vetett és dughagymák számára. Márciusban ültethetjük a korai káposztafélék palántáit.
Késő tavasszal vessük a melegigényes fajokat, úgy, hogy kelésük a májusi fagyokat már elkerülje.
Ezt kövessék Fagyosszentek után a paradicsom, paprika, padlizsán és zeller palántái.
Nyári vetések
Júniustól megkezdhetjük a tárolásra szánt őszi káposzta kiültetését.
A főnövények (pl. bab, mák) lekerülése után vessünk másodtermésű céklát, uborkát, zöldbabot, újburgonyát. A retek, spenót nem bírja a nyári meleget, vagy felmagzik, ilyenkor a zöldborsó és a saláta is csak öntözéssel lehet eredményes. A nyári vetésekhez szükség lehet kelesztő öntözésre is.
Őszi vetések
Ilyenkor a növények még az évben kikelnek, megerősödnek, és ilyen állapotban telelnek át.
Pl. áttelelő hagyma, saláta, kelkáposzta, spenót, őszi mák, őszi fokhagyma.
Tél alá vetések
Amikor a talaj még nem fagyos, és az őszi esők engedik, vethetünk olyan növényeket, amelyek a földben alusszák át a telet, tavasszal viszont minden mást megelőzve kelnek, és így korábbi termést adnak (pl. sárgarépa, petrezselyem, zöldborsó).
A vetés mélysége a mag méretétől, és talaj állapotától függ. Mélyebbre vetjük a nagyobb magvakat, valamint a laza és szárazabb magágyba kerülő magvakat. Utóbbi esetben hengerezéssel vagy kelesztő öntözéssel segíthetjük a kelést.
- Betakarítások
Az egész évi ellátásunkat megtervezhetjük, ha tudjuk mikor minek van az érési ideje.
|
Időszak |
Betakarítható termések |
|
márciustól májusig |
zöldhagyma, sóska |
|
áprilistól májusig |
spenót, retek, spárga
|
|
májustól júniusig |
zöldborsó |
|
májustól októberig |
fejes saláta |
|
júniustól júliusig |
korai burgonya |
|
júniustól szeptemberig |
spárgatök, új-zélandi spenót |
|
júniustól októberig |
karalábé, káposztafélék, sárgarépa, petrezselyem |
|
júliustól szeptemberig |
paradicsom, paprika, uborka, dinnye, vöröshagyma, csemegekukorica |
|
augusztustól szeptemberig |
padlizsán, görögdinnye, fűszerpaprika |
|
szeptembertől októberig |
cékla, spenót, sütőtők |
|
októbertől novemberig |
póré, zeller, bimbóskel, kínai kel, téli retek, torma |