Induljunk, gyertek

 Budapest, 2019. december 15.

 

Kedves Schönstatti Atyák, kedves fiatalok, kedves budapesti Schönstatt Családom, ez nagy öröm nekem, hogy ma együtt ünnepelhetünk.
Mi történik?
Egy nagy esemény tanúi vagyunk. Mi történt? – Így nevezném:

 

  1. Egy fővárosi esemény

A Szűzanya, a háromszor csodálatos Anyánk és Királynőnk másodszor teszi a lábát a magyar földre. Most nem vidéken, hanem a fövárosban, az országunk szívében, az országunk központjában.

Fölgyorsultak az események. Gyorsabban ment, mint gondoltuk volna …

 

Mit akarnak az égiek? Mit akar a Szűzanya?              Mit akar Kentenich atya?

 

Nehány évvel ezelőtt voltam egy kongresszus miatt Chilében. Ott találkoztam az ígéretes chilei Schönstatt mozgolmmal. Kentenich atya látogatásáról is hallhattam. Amikor ő Chilébe látogatott, a Schönstatti Mária nővérek már ott éltek különböző településeken. Konkrétan például emlékszem Valparaisoban - a halászvárosban – és Temucoban, az ország déli részén. Amikor Kentenich atya ott töltött egy időt és megfigyelte, hogyan zajlik az élet ott, akkor mondta a nővértársaimnak: a fővárosba kell mennünk. Át kell költöznünk Santiagoba. A nővértársaim bíztak a ő prófétai karizmájában és így tettek.

 

Ma, visszatekintve – azt kell mondanunk - enélkül a lépés nélkül Schönstatt a periférián maradt volna. Most Schönstatt a fővárosban jelen van, ott erőssé lett és ott zajlik az élet. Hála Istennek, hogy megtették ezt a lépést. Hála Istennek, Kentenich atya stratéga is volt.

 

Mit akarnak az égiek? Mit akar a Szüzanya?              Mit akar Kentenich atya?

 

Egy fővárosi esemény …

 

Amikor Tilmann atya 2007-ben itt járt, szűk körben néhány szót szólt hozzánk, ami mélyen szíven ütötte az embert:

„A jövő keresztényének tudnia kell küzdeni. Hódító típusnak kell lennie.” (És egy csöppnyi humorral – ahogy maguk ismerik- mondta:)”Te, vasárnap a templomban, az igazán jó volt. Nem voltál ott? Miféle ember vagy te, ilyen okos – és épp te nem voltál a templomban, pont te nem?”
A jövő kereszténye harcos típus, hódító, erről van szó. A jövő keresztény hódító, vagy nem fog létezni.
Hódító típus. A másik oldalon azonban tele van jósággal.
Ilyenek a magyarok. Ők válaszok a modern világra. Hódítók. Az őseik lovon érkeztek. Keletről. Mindent meghódítottak, amit láttak.
És nem volt bennük könyörület. Hódítaniuk kellett. Ám ez a lényüknek csak az egyik oldala. Akkor felépítették a nagy szívek birodalmát. És ilyenek ma: nagy szívük van.”

 

Mostantól a Szűzanya szeretne még intenzívebb lakást keresni közöttünk itt Budapesten. Szeretné magához vonzani az ifjú szíveket, és nevelni őket, hogy hasznos eszközök legyenek a kezében. Ő hív minket – mindenkit – , hogy hódítsuk s aztán építsük fel a nagy szívek birodalmát.

 

Kentenich atya mondta egyszer Gódány Róbertnak: Ön számára is nagy előny lehetne, hogyha nem csak egyedül állna, hanem a (honfi-) társai közül néhányan magával lennének, hárman, négyen, öten, hatan… Akkor idővel az egész nemzetet meghódíthatnák…

 

Most nagy és kihívó munka vár ránk.

 

Mit akarnak az égiek? Mit akar a Szűzanya?              Mit akar Kentenich atya?

 

2.) (Egy fővárosi esemény és) Egy ifjúsági esemény

Ma ünnepelhetünk, mert nagyon aktív a fiatal nemzedékünk. Már régóta bennük van a nagy vágy, hogy legyen egy budapesti szentély. Álmodtak, imádkoztak, gyűjtöttek kegyelmi tőkét.

 Már régóta meg van a nagy MTA-kép a budapesti szentély számára – ez már 2014-ben Schönstattban is volt a jubileumi ünnepségen.…

 

Kentenich atya többször mondta: ha tudni akarod, mi mozog a korunkban, ha tervezni akarsz és irányítani, ha elő akarod készíteni a jövőt, akkor három kört kell megfigyelni és megkérdezni:

  • a művészeket
  • az ellenség táborát
  • az ifjúságot

 

A fiataloké az úttörő szerep.   Nagyon örülök, hogy ma olyan sok fiatal van itt – és nagyon örülök, hogy olyan sok család van itt. Kedves családjaim, engedjük, hogy a fiataljaink befolyásoljanak minket. Akarjuk támogatni a nagy vágyaikat és vizióikat.

 

Amikor hét évvel ezelőtt Dél-Amerikában voltam, sikerült Paraguay-ba is ellátogatnom. A fővárosban van egy szentély: „a fiatal szentély“– így nevezik – a város közepén. Oda sok egyetemista, sok fiatal jár. Minden este fél nyolckor van ott egy mise – tudják hány fő vesz részt rajta? 200.

Minden vasárnap este is van ott fél nyolckor mise. Tundják hány fő jön akkor? 2000!

Mondtam is a nővértársamnak: persze, hiszen sok egyemista van itt a városban és akarnak egy vasárnapi misét. Nem, nem – mondta a nővértársam – ezek a fiatalok mind Schönstatti csoportokból vannak. 2000 fiatal!

 

Tudják, mit gondoltam a szívemben? – Budapestre gondoltam – ott is lehetséges egy „fiatal szentély“ és számtalan Schönstatti egyetemista …

 

De ez csak amiatt működik Paraguay-ban, mert van egy óriási, dinamikus felnőtt-mozgalom ott, ami a fiatalok mögött áll.

Ugyanúgy kell lennie itt is.

Kedves családjaim, engedjük, hogy a fiataljaink befolyásoljanak minket.

 

Mit akarnak az égiek itt Magyarországon?     Mit tervez a Szűzanya? Mit tervez Kentenich atya?

 

Egy fővárosi esemény, egy ifjúsági esemény és:

 

3.) Egy adventi esemény

A Szűzanya keresi a helyét, a szállását. Ezt is megtapasztaljuk itt, Budapesten. Büszkék vagyunk a fiataljainkra és hálásak vagyunk értük és nekik, mert hihetetlen szorgalmasak és ügyesek voltak az elmúlt hetekben: új parkettát kaptunk, kifestették a falakat, rendet raktak. Egy szegény istálló kicsi palotává vált.

Itt van egy kis zarándokszentély, ami szimbolizálja a jövőbeli budapesti szentélyünket.

 

Ebben a kis zarándokszentélyben, a Szűzanya szeretne meglátogatni minket az otthonunkban.

Amikor úton van a Szűzanya, és meglátogat valakit az otthonában, egy egyetemista kollégiumban, vagy egy családi házban, akkor várható egy nagyon különleges kegyelem: megígérte, hogy magához vonzza az ifjú szíveket és nevel, hogy hasznos eszközök lehessünk az ő kezében.

 

Amikor Mária Jézussal látogatta Erzsébet családját, akkor mindenki a házban áldást kapott: a gyerek ugrált, felujjongott – és áldást kapott.

Az apa visszakapta a nyelvét – mert néma volt.

Az anya prófétálni kezdett.

 

Ha a Szűzanya jön hozzánk ebben a kis zarándokszentélyben, ami jelképezi a jövő budapesti szentélyt, akkor ilyesmi várható:

 

  • Néma vagyok én is vagy száraz? Akkor taníts engem újra beszélni!
  • Szomorú vagyok vagy feszültnek érzem magam, stressz terhel? – Akkor ajandékozd nekem az örömet, hogy újra könnyűnek érezzem magamat!
  • Nem tudok dönteni, nem tudom, mit kellene csinálnom? – Akkor ajandékozz nekem biztonságot és bölcsességet!

 

Szeretném meghívni Önöket egy pillanatra, ezt átgondolni: mit szeretnék én személyesen kérni, amikor hozzám jön a Budapesti Schönstatti Szűzanya.

 

Semmit nélküled – semmit nélkülünk.

És mit szeretnék ajandékozni neki?

 

(A végére a kis történet, amit már megírtam az adventi levelemben:

 

„Csak természetes, gyertek hát be. Szorítok nektek egy kis helyet!” – szól Sebastian, a kis elsős, eltérve a betlehemes játék megszokott szövegétől. Ő kapta a gazda szerepét, és

majd megszakadt a szíve, hogy vissza kellett utasítania a szent családot. Végül Szenteste a   fellépésnél azt mondja, amit a szíve diktál. És ezzel véget ér a betlehemes játék. A megilletődött csendben sok néző egy könnycseppet töröl ki a szeme sarkából.

 

Kedves hallgatóim, tegyünk úgy, mint Sebastian a betlehemes játékban: mondjuk ki Igen-ünket!)

 

Tegnap reggel sikerült Gál Lacit és családját meglátogatni. Már elég gyenge, már csak fekszik. Szilvivel együtt üdvözölnek minket itt Budapesten. Örülnek az eseményeknek – így látják: a megújulásunknak ez egy része. Szép lenne, ha a budapesti szentély zarándokszentelyünk először Sopronba menne - hozzájuk.

 

Török Jankánál van egy lista, amire fel lehet iratkozni: mikor jöjjön a budapesti zarándokszentély hozzám.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: 
hírek, közösségi hely, Gertrud nővér