Az idén csendes, de folyamatos esőt kaptunk az ünnepi napra. Ezt a csíksomlyói hagyományoknak megfelelően áldásnak értelmeztük. A Covid járvány idején egymástól megtartott ,és megszokott másfél méteres távolság pár centiméterre apadt, ahogy a kápolna előtti sátor alatt menedéket kerestünk.
Az ünnep légköre a mindig megszokott kegyelmi volt. Fodor János atya, a veszprémi egyházmegye családreferense, a szentmise celebránsa rugalmasan és szeretettel alkalmazkodott a helyzethez. Baladincz József atya a szentmise előtt és alatt gyóntatott az épülő új szállásépületben. Ilyen módon az irgalmas és gondoskodó Atya már birtokba is vette az új házat.
János atya beszédében arra buzdított, hogy a háziszentélyeink legyenek azok a helyek, ahol Isten megérinthet minket. Emlékeztetett az óbudavári kápolna fontosságára: milyen komoly erőforrást jelent sok- sok családnak. Amikor reggelenként otthon a háziszentélyben imádkozunk, kérjük, hogy legyen velünk Jézus egész nap. Kérdés azonban, hogy mi vele vagyunk-e a nap folyamán. Tilmann atya gondolatát idézte: növekedjünk minden nap, lassan, lassan, szinte alig, mint egy növény.
A szentbeszéd után négy házaspár kötött szeretetszövetséget. A schönstatti lelkiség lényege ez a gesztus, mellyel az otthonunkba hívták Máriát, hogy telepedjen le náluk, gondoskodjon a családtagok, szülők és gyermekek neveléséről. Kérik őt, hogy segítsen az igazi krisztusi légkör megteremtésében., amelyben Istenben mélyen gyökerező, erős keresztények növekedhetnek. A házaspárok kifejezték szándékukat, hogy mindennapi munkájukkal és igyekezetükkel bizonyítják szándékuk komolyságát, és felajánlják szolgálataikat Isten országáért. Első apostoli területük pedig a saját családjuk.
A zenei szolgálatot a VI. szövetségi évfolyam tagjai végezték szívvel lélekkel.
A szentmise után a Gódány teremben gyűltünk össze, és Soós Viktor vezetésével rövid filmrészletekkel, Gábor Mikinek és az I. szövetségi évfolyam tagjainak személyes emlékeivel Gódány Róbert és Rita, az alapító házaspár alakját elevenítettük fel. Ezeket a kis történeteket és beszédeket igyekszünk írásban összegyűjteni, és az érdeklődők számára elérhetővé tenni.
Felelevenítettük Róbert és Rita gondviselésre hagyatkozó, élő, eleven hitét, bátorságát, mindenikre nyitott szívüket. Róbert nagy műveltségét, mély gondolkodását, a megkülönböztetés adományával együtt. Rita vidám, szelíd, nyugodt erejét, imádságos, személyes szeretetét. Életútjukat szemlélve gyönyörűen kirajzolódik a „Semmit nélküled, semmit nélkülünk” igazsága. Az isteni vezetésre hagyatkozás, a Kentenich atya által kitaposott ösvényen haladás, a Szűzanya nevelői munkájával való együttműködés micsoda gyümölcsöket teremhet!
1980-ban, amikor még a rendszerváltás közeledte nem volt érzékelhető, ők hazaköltöztek Ausztriából öt gyermekükkel a Balaton-felvidékre, a pici Óbudavárra. Szerették volna, ha gyermekeik magyarként nőnek fel. 1983 tavaszán találkoztak először Veszprémben két másik fiatal családdal és Tilmann atyával, aki Bécsből érkezett a meglátogatásukra, egy esti beszélgetésre, és az éjszakába nyúló párbeszéd lángra lobbantotta a szíveket. Ezt a találkozót tartjuk a magyar Schönstatt mozgalom elindulásának.
Róbert és Rita háziszentélye volt az első előhírnöke az óbudavári schönstatt kápolnának, melynek kegyelemi hatásai: az otthonosság az Atya szívében, lelki átalakulás és apostoli gyümölcsözőség. Róbert az egyik megtekintett filmrészletben elmesélte egy párperces személyes találkozását Kentenich atyával. A fiatal Róbert azt mondta Kentenich atyának: „A cél az, hogy sok kis Kentenich atya legyen a világban.” – „Nem, nem az- válaszolta kedvesen az atya- egy nagy Róbert legyen, az a cél!”
Hálát adunk Róbert és Rita életéért és életművéért, a sok áldásért, amit általuk kaptunk! Kérjük Isten áldását testi és lelki családjukra!
Példájuk üzeni: Ha rábízzuk magunkat Mária nevelői munkájára, meg tudjuk valósítani, amit a szerető Atya rólunk elgondolt.
Karizmánk sürget minket!
Török Péter és Orsi
Az ott készült képekben Papp Árminnak köszönhetően itt gyönyörködhettek.