Kedves családok és fiatalok!
Gyermekként a fiú egyszer egyedül maradt otthon karácsonykor, szülei és testvérei elutaztak. A nappaliban lévő Betlehemhez húzódott. Sokáig ült ott csendben. Kis Jézust nézve egy gondolat támadt benne: Jézus azért jött a világra, mert nemcsak örömteli szívet akart adni nekünk, hanem mert választ vár tőlünk. Arra gondolt, hogy mit tehetne a kis Jézusért.
Ez a délután, egyedül a szülői házban, lett papi hivatásának gyökere, ahogy ezt a későbbi német schönstatti püspök, Heinrich Tenhumberg írta az emlékirataiban.
Abban a pillanatban felismerte ott, a Betlehem mellett, hogy Jézus azért jött a világra, hogy szeretetszövetséget kössön - szövetséget minden emberrel, szövetséget Mária és Jézus között - szövetséget Jézus és személyesen közte. Jézus kockázatot vállalt, és mintegy megkérdezte tőle, hogy mit hajlandó kockáztatni.
Készülünk a karácsonyra, Krisztus megújult születésére a családunkban, a szívünkben. A kis Jézus azt is meg akarja kérdezni tőlünk is, hogy mit vagyunk hajlandóak kockáztatni érte.
A karácsony talán a legnépszerűbb, leginkább családközpontú ünnep. Sok családunk most is készül gyermeke vagy unokája közelgő születésére, és van, aki már karjában tarthat egy gyermeket. Egy kis embergyermek növekedése mindig csoda: az ég megérinti a földet.
Ezt karácsonykor megtapasztalni kétszeresen is gyönyörű és megható.
Jézus ilyen örömöket akar adni nekünk - ÉS: azt kérdi tőlünk, hogy mit adunk neki, mit vagyunk hajlandók kockáztatni érte.
A történelem első karácsonyán a főszereplőknek sokat kellett kockáztatniuk: Józsefnek el kellett indulnia szülővárosába, Betlehembe, a mindenórás feleségével, Máriával. A Szentírás szerint: Azokban az időkben Augustus császár elrendelte, hogy birodalmában minden embert meg kell számolni és fel kell jegyezni az adózás céljából. (...) Aztán mindnyájan elmentek a nyilvántartásba vételre, mindenki az ősei szülővárosába. József is elindult (Betlehembe) (...). Elment oda, hogy bejegyeztesse magát, a jegyesével, Máriával együtt, aki gyermeket várt. (Lk 2, 1-5)
Megkockáztatták a fáradságos utazást és vállalták a körülmények bizonytalanságát: Mária végig fogja-e csinálni a hosszú utat ebben az állapotban? Hol és hogyan fogja megszülni gyermekét?
Minél bizonytalanabbak a körülmények, annál nagyobb a vágyakozás a biztonság, a biztonságos hely után.
Mi is megéljük a bizonytalan időket, különösen a hozzánk nagyon közel dúló háborút. Mi is vágyunk a biztonságra és egy olyan helyre, amelyet nem lehet elveszíteni. Néhány hete mi, a Magyar Schönstatt-család, megtaláltuk Óbudavári Szentélyünk nevét, és ezzel újabb megerősítést tapasztaltunk, hogy mindannyian kaptunk egy lezárhatatlan, biztos helyet szeretteink szívében és Jézus és Mária szívében: Egymásba írt szívek.
Karácsony az egymásba írt szívek ünnepe.
Nemrég találtam egy személyes gyűjteményben a következő idézetet Kentenich atyától 1941-ből:
"Most is ilyen idő van, mindannyiunknak el kell mennünk szülővárosunkba, hogy oda beíródjunk. Mi a neve szülővárosunknak? Ez a Szűzanya szíve. Ott akarunk újra beiratkozni".
J. Kentenich
Ha nem is tudunk karácsony előtt Óbudavárra utazni, akkor is elzarándokolhatunk oda, vagy inkább a házi szentélyünkre, és megengedhetjük a Gyermek Jézusnak és az Ő Anyjának, hogy a szeretetnek, az egymásba írt szíveknek ezt a kegyelmét újból megadja nekünk. Ezek a megszentelt szívek a mi hazánk. Ott könyörgünk szeretetért és békéért családunkban és kapcsolatainkban – és a világban.
Mi lenne, ha karácsonykor egy nagy papírra felrajzolnánk Jézus szívét, és a jászol mellé tennénk? Ebbe a szívbe beleírhatnánk mindazokat a neveket, akiket a jászol kis királyának szívéhez közel szeretnénk helyezni. Talán ez egy szép karácsonyi szertartássá válik majd a háziszentélyünkben.
Kívánok mindannyiuknak boldog és áldott karácsonyt, lehetőleg olyan kegyelemmel teli élményekkel, mint amilyeneket Heinrich Tenhumberg püspök kisfiúként átélt.
Mindannyiótokkal a Betlehemnél
Az Önök Gertrúd-Mária nővére