Kentenich atyára, egy nagy mű alapítójára nagy felelősség és nyomás nehezedett. Olvassuk róla, hogy nagyon odafigyelt minden hozzá forduló emberre, nyugodt és türelmes volt akkor is, amikor kimerült volt. Miből merített erőt, hogyan tudta ezt megvalósítani?
A vele folytatott beszélgetések során nagyon sajátos benyomásom volt: erejének és energiájának nagy része a szívében volt, és ez a szív egészen a Jóistennél volt. Ez volt nála a legfontosabb. Minden egyéb valahol a periférián volt.
Nála másképp volt, mint nálam. Ha én előadást tartok, akkor az több mint az energiáim felét veszi el. Én úgy látom, hogy Kentenich atyánál több mint kilencven százalék a szívében volt. Ő nem csatorna volt, hanem egy teli edény, amely túlcsorduló tartalmát adta tovább. Ezért minden helyzetben mindig kiszámítható volt. Olyan ember volt, akinek a szívében Isten lakozott. És olyan ember, aki szeretett. És a többi dolog – pszichológiailag nézve – csekélység volt számára.