Egy gyermekversben ez áll: „Nem szeretem azokat a felnőtteket, akik a kamaszkorról úgy beszélnek, mint egy lábon kihordott gyermekbetegségről.” (Ágai Ágnes) Ez tényleg egy rettegett időszak, amit túl kell élni szülőnek, gyereknek egyaránt?
Minden ami él, növekszik. A növekedésnek különböző állomásai vannak. Odaállhatok ősszel egy fa elé, amikor hullanak a levelei, és elkezdhetek sírni, mert lecsupaszodnak az ágai. Ha egy kisbabát látok, nem mondom, hogy ez még nem ember, mert nem tud énekelni, csak sírni. Vagy ha egy öregembert látok, aki csak egész lassan tud már járni, nem mondom, hogy ez nem is ember, mert nem tud futni. Ha így beszélnék a téli fáról, a csecsemőről, a kamaszkorban levő fiatalról, az idős emberről, akkor ostoba volnék. Én nem félek a serdülőkorú fiataloktól, inkább azoktól félek, akik minden embert ugyanabba az egyenruhába akarnak öltöztetni.