Mit tehetünk az emberekért, ha felelősnek érezzük magunkat értük?
Jót tehetünk velük. És jót mondhatunk nekik. Beszélünk velük, és az életük fontossá válik számunkra. Így növekszik a felelősségünk.
Nem nehéz valakiről rosszat mondani. Ez nem a politikai felelősség jele, hanem azt mutatja, hogy az a személy rosszul nevelt ember. Viszont nehéz türelemmel hallgatni, hogy a szomszédod panaszkodik, hogy pl. az árak megint emelkednek, és…stb.
Az új keresztény közélet tehát: felelősnek érzem magam érted.
Ugye, nem olyan nehéz elhinni azt, hogy a Jóisten teremtett néhány millió csillagot, és a Napot meg a Holdat… De azt nehéz elhinni, hogy egy ember gondolatait meg tudja változtatni. Miért nem hisszük igazán, hogy Ő olyan hatalmas, hogy meg tudja változtatni egy másik ember gondolkodásmódját?!
Kentenich atyánk, a mi alapítónk, amikor Hitler uralkodott Németországban, koncentrációs táborba volt zárva, és minden órát számolnia kellett, hogy bármikor meghalhat, mint sokan mások. És ő minden percben hitte, hogy vissza fog térni, és visszatért. És mi hiszünk…