A fiatalok nem mernek döntést hozni: ma ezt a munkát keresik, holnap egy másikat. Nem egy foglalkozásuk van, hanem akár öt, és ezeket váltogatják. Mit mond Isten ezáltal?
A fiatal generációnak belül kevés kötődése van. Nagyon szép megfigyelni, hogy sok szép dolgot lehet csinálni, és mégis béke van a lelkünkben. Ez a nemzedék vándorol és mindaddig nyugtalan, amíg nem hisz saját magában. Nem egy meghatározott útban hisz, hanem önmagában. A fiatal nemzedék döntő kérdése: hiszel-e magadban?
Ha fiatalokkal találkozunk, akkor ez a mi utunk: hiszünk ezekben az eredeti emberekben, még akkor is, ha néha egészen borzasztó dolgokat csinálnak. Ha mi hiszünk bennük, akkor lassan elkezdenek saját magukban hinni. Ha örülünk nekik, akkor örülnek saját maguknak.
Ez nagyon fontos életfolyamat: önmagamra igent mondani, amit megkönnyít, ha valaki más is ezt teszi velem. De még fontosabb: a másik emberre rátekinteni, és örülni neki. Ezzel segítünk neki abban, hogy örüljön saját magának.
A biztonság nem onnan jön, hogy a helyes döntést hozta-e meg valaki pl. a hivatásával kapcsolatban – a foglalkozás, amit ma kiválaszt, lehet, hogy holnap már nem létezik –, hanem az, hogy a saját magában lévő hitből éljen, hogy bízni tudjon önmagában.