Nem régen hallottuk egy közismert embertől, hogy ők azért nem vállalnak gyermeket, mert annyira szeretik egymást a feleségével, hogy félnek, a gyerek megzavarná kettőjük harmonikus kapcsolatát.
A szeretet kezdetben szűk: „Csak Te meg én, senki más! Én akarok boldog lenni általad!” Ha ez a szeretet nem mélyül, néhány év múlva véget ér. A szeretet azonban növekedni tud. Először egyre mélyebb, majd egyre tágabb, szélesebb lesz. Ahogy nő a szeretet, egyre önzetlenebbé válik, nem a maga boldogságát keresi elsősorban, hanem hogy a másiknak jó legyen. Ha egy embernek nagyon nagy a szeretete, növekszik a kör, akiket szeret. És szívesen megajándékozza a másik embert.
A gyerekvállalásról, mint ahogyan a hitről sem mondhatjuk az embereknek, ezt kell tenni, hanem azt mondjuk és azt láttatjuk, így szép élni.