Hogyan lehetünk úrrá a bizonytalanság okozta félelmeken?
1. Néven nevezzük a félelmünket. Pl. Félek attól, hogy a férjem nem marad hűséges hozzám, félek attól, hogy a gazdasági helyzet rosszabb lesz. Félek a főnökömtől, félek, hogy nem kapok megbízásokat, megrendeléseket. A néven nevezés már azt jelenti, hogy képes vagyok szembenézni a félelmemmel.
2. Keresem a kapcsolatot a Szűzanyával. Az Ő életében sok bizonytalanság volt, mégis a Jóistenbe vetett gyermeki bizalom élt benne: „Ha ezt megteszed Istenem, akkor tudod, hogy mit teszel!” Ez a bizalom iskolája volt!
3. A Szűzanyával együtt bízunk. A Szűzanyával közösen rábízzuk magunkat a Jóistenre. Ez akár a Golgotáig tartó folyamat is lehet: „Atya, Neked ajándékozom gyermekemet, Neked ajándékozom saját magamat. Te mindent jól teszel, mindent jóvá teszel!”
Olyan helyzetekbe kerülhetünk, amikor semmit sem tehetünk: a nagy gyermekeinkkel kapcsolatban, betegség esetén… Rábízni minden ügyünket Istenre, nem egyszerű dolog. Nem nehéz úgy általában hinni. Mikor azonban szükséghelyzetben vagyunk, azt mondjuk: „A Te kezedben van a legjobb helyen az ügyem! Gondom van a gyermekemmel – Te tartod őt kézben! Gondom van a jövőt illetően – a jövő a Te kezedben van!”
Mikor Kentenich atya Dachauban volt, a schönstattiak a Szűzanyát kenyér-anyává választották. Manapság is gondot okoz a közbiztonság, a létbiztonság hiánya. Dachauban bármelyik pillanatban esély volt arra, hogy egy SS katona agyonver valakit. A bizalomnak az ideje, időszaka áll előttünk. Olyan idő, amikor Isten kezébe tesszük minden ügyünket, hogy gondoskodjon rólunk és azokról, akiket szeretünk.