Hogyan tudjuk összhangba hozni a vallásos és a mindennapi életet?
Mikor Kentenich atya Rómában volt, kérdezte, hogyan lehet repülővel valahová eljutni. A nővér, aki az utazását szervezte, nem tudta megmondani. Kentenich atya erre azt mondta: „Hogyan újítsam meg ezt a világot, ha az embereim egy repülőgép menetrendben sem tudnak tájékozódni?!”
Igaza volt! Az ő idejében még írógéppel írtak, ha hibát látott egy teleírt oldalon, visszaadta és újra kellett gépelni az egész oldalt. Ez volt Kentenich atyánk! Tehát a Jóisten a feladat által szól hozzánk és adott esetben azt mondja: hibátlanul kell írni!
Ez fárasztó, de érthető! Tehát Isten a természet törvényszerűségei által is szól. Sohasem helyes, ha a természetet figyelmen kívül hagyjuk, és úgy megyünk imádkozni. Ha az Isten iránti szeretet nagy, akkor ez kihat a természetes dolgokra is.
Szent János ezt mondja: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindenki, aki szeret Istentől van és ismeri Istent.” A szeretet kapcsolat Istenhez is és az emberhez is. Schönstatt lelkiségünk azt mondja: kötődés Istenhez, kötődés az emberekhez, kötődés a munkához. Egy schönstatti János lehet, hogy így fogalmazna: „Aki szeret, és jól végzi feladatát, az ismeri az Istent!”
Egy asszony minden reggel misére ment, amikor a gyerekeknek reggelit kellett volna készíteni, mert szerette Jézust. Elhanyagolt volt, mert úgy gondolta, Jézusnak nem számít, hogy milyen a külseje. Schönstatti lett a család. Egyszer csak feltűnt a munkatársamnak, hogy fodrászhoz ment. ”Sikerült!”- mondta. Természetesen nem beszéltem neki fodrászról, hanem ő észlelte ennek a szükségét. Itt a schönstatti nevelés: a természetest a természetfelettivel összhangba hozni!
Két világról beszéltünk: földiről és égiről. A mi utunk, hogy a két világból egyet csinálunk. Az Isten iránti szeretet kihat az emberek iránti szeretetre és a munka iránti szeretetre is. Az emberek és a munka iránti szeretet hozzásegít ahhoz, hogy növekedjék az Isten iránti szeretetünk is. Ez a mi utunk és feladatunk!