Mint életünk minden korszakát, a kamaszkort is a Jóisten teremtette, tehát szép és értékes. Mi felnőttek mégis sokat szenvedünk ettől az időszaktól, és sokszor a gyerekek is saját maguktól. Mi ennek a kornak a szépsége, értelme, értéke?
Mi felnőttek nem csak a kamaszoktól szenvedünk, hanem a csecsemőktől is, ezért születik egyre kevesebb gyermek. Szenvedünk az idős emberektől is, ezért kerülnek az öregek otthonába és nem maradhatnak a családban. Szenvedünk másoktól, akikkel nem akarunk kapcsolatot tartani. Elutasítjuk azokat, akiknek túl sok a pénze (ezek a rossz emberek a nagy autóikkal), és azokat is, akiknek kevés van, a prolikat. Azokat is, akiknek túl sok gyerekük van, de azokat is, akiknek egyáltalán nincs. Elutasítjuk azokat, akiknek más az életmódjuk. Olyan embereket akarunk, akik a mi elvárásainknak megfelelnek. A serdülők egészen mások, mint amilyennek a szülők szeretnék.A kamaszkorban a gyermekekből felnőttek lesznek. Ez majdnem olyan szép, mint ami az anya testében történik, amikor a petesejtből és a hímivarsejtből egy új ember keletkezik.