Kentenich atya is ember volt, nyilván volt olyan helyzet, amikor tévedett, esetleg hibázott, megbántott valakit. Emlékszik-e Tilmann atya ilyen esetre? Hogyan oldotta fel Kentenich atya ezt a feszültséget?
A vele való közvetlen érintkezésben én semmi ilyesmit nem tapasztaltam, de mások meséltek gyengeségekről. Tudott nagyon türelmetlen lenni munkatársaival, például nem fogadott el semmilyen helyesírási hibát. Akkoriban ez azt jelentette, hogy az egész oldalt újra kellett gépelni. Vagy – úgy mondták, én nem láttam – tudott bosszankodni, amikor valami elromlott. Egyszerűen elvárta, hogy a műszaki dolgok működjenek.
Olyan életstílusa volt, amilyen nekünk nem megengedhető. Olykor hosszú időn keresztül éjszakánként csak három órát aludt. Viszont mikor egy nővér egyszer elaludt az írógép mellett, felkeltette őt és azt mondta neki: most aludja ki magát rendesen, később folytatjuk a munkát. Nekünk így nem szabad élnünk, felelősségünk van a testünk iránt. De neki különleges hivatása volt.