Jó a családom, jó barátnőm is van, mégis időnként egyedül érzem magam, magányos vagyok. Miért van ez?
Minden embernek két oldala van. Egy társasági lény, és egy egyedülálló lény. És mindkét oldal örömet és fájdalmat okoz.
Amikor egyedül vagyunk, örömet adhat, ha azt látjuk, hogy milyenek vagyunk – egy érett ember tud örülni saját magának. Természetesen szenvedünk is, ha a tükörbe nézünk testi és lelki szemmel, mert nem vagyunk tökéletesek. A többiekkel való kapcsolatban ez ugyanígy van.
A magányból fakadó nehézségünk értelme az, hogy növekedjen a benső erőnk. Mi elfogadjuk önmagunkat és a többi embert is. És ez erőt ad.
Fontosabb elfogadni magamat és a másik embert, mint javítani a saját magamon vagy a másik személyiségén!
Lánykérdések c. kiadványunk alapján (Családakadémia-Óbudavár Egyesület, Óbudavár, 2006)