Egyre jobban érezzük, hogy nő a felelősségünk, hogy országunkért tegyünk. Hogyan tudja ezt megtenni egy többgyerekes édesanya, aki teendői közül ki sem látszik, vagy az édesapa, akinek erejének, idejének javát követeli a munkahely és a nagycsalád.
Amikor étterembe megyünk, kinek köszönhetjük a finom ebédet? A konyhában dolgozóknak és a pincérnek. A konyha az étteremben nem látható, általában csendben működik, de legalább annyira fontos, mint a kedves pincér.
A közéletben vannak egyrészt döntéshozók, végrehajtók, és másrészt vannak a családok, az emberek. Egy demokratikus országban az előbbi személyek változnak, ezért a családok, emberek még fontosabbak, mint az éppen hatalmat gyakorlók.
A családok alakítják a személyiséget. Olyan embereket nevelnek, akik tudnak szeretni, akik képesek dolgozni a közjóért, akik nem a saját zsebüket akarják megtölteni. Nekik van elég mély öntudatuk ahhoz, hogy nem kell folyton más embereket bemocskolniuk saját gyengeségeik leplezése miatt, hiszen otthon, a családjukban megtapasztalták, hogy értékesek, és ezért képesek mindenkiben meglátni a jót.
Tehát az az asszony és az a férfi, aki a családjáért él, a politikai élet számára ugyanolyan fontos, mint aki az éttermi konyhában az ételek minőségéért dolgozik. És vajon mi történne az étteremben, ha mindenki, aki a konyhában dolgozik, felszolgálni akarna, és a konyha üres maradna?!