Hozzak-e áldozatot, ha csak magamra erőltetett dolog, és csak azért teszem meg, hogy ne kelljen magamat gyenge akaratúnak tartanom? Ha pedig van kedvem áldozatot hozni, az nem is igazi áldozat…
Két motivációnk van. Az első az ösztönös: éhes vagyok, eszem; fáradt vagyok, alszom. De szellemi motiváció is létezik: éhes vagyok, van egy kenyerem, és látom, hogy egy másik ember is éhes. Mivel ember vagyok, képes vagyok odaadni a kenyeremet a másiknak.Vagy fáradt vagyok, és az ösztönöm szerint pihenni szeretnék, de segíteni kell valakinek. Tehát nem pihenek, hanem dolgozom.
Ösztöneink ellenében cselekedni, ez sajátos emberi tulajdonság, egy állat erre nem képes.
Tehát azt kell csinálni, amit értékesebbnek találunk. Ha ezt tesszük, örömet lelünk a szívünkben.
Ha ezt az örömet nem érezzük, akkor jobb, ha azt csináljuk, ami tetszik. De nem tehetjük azt, amit az ösztönünk diktál akkor, ha ez bűn vagy a másik embernek fájdalmat okoz.
Lánykérdések c. kiadványunk alapján (Családakadémia-Óbudavár Egyesület, Óbudavár, 2006)