Hogyan lehet azon a gyakorlaton változtatni, hogy valaki a családban mindig magába fojtja a nehézségeket, a bíráló szavakat, viszont kifelé panaszkodik?
Párbeszédnek kell lennie a házastársak között, és ennek a beszélgetésnek rendszeresnek kell lennie, nem csak kivételes esetben kell létrejönnie, pl. ha egy különösen nagy probléma adódik. Így kialakul a bizalom légköre, és hozzászokunk, hogy meghallgassuk a másikat.
Például érzékelem, hogy gondja van velem, de még nem akar róla beszélni. Akkor várok. Ha hetente beszélgetünk, akkor előbb-utóbb elmeséli.
A beszédnek szabályai vannak, ha különösen súlyos dolgokról van szó. Elsőként megegyezünk abban, hogy nem fogunk haragudni. Ha szenvedünk attól, amit a társunk mond, befogadjuk a szavait, mint egy operáció fájdalmát, de látjuk, hogy amit a másik mondott nekünk, a bizalom és a szeretet jele. Megegyezünk továbbá, hogy amit itt hallunk, azt soha nem használjuk fel veszekedésre. Komoly gondokról többször is beszélünk.