Manapság a szabadságot összetévesztik az önzéssel, miszerint szabad vagyok, ha azt teszem, amit akarok. Mi a szabadság valójában?
A szabadság útja nem a kemény jófeltételek útja, hanem a Jóisten iránti szeretet útja.
Így jött létre Schönstatt!
Abban az emberben, aki szabad, jelen van az Isten. Az Istenével él és hagyja magát Isten által vezettetni. A Szűzanya itt két úton járhat.
1.A Szűzanya megajándékoz egy mély, bensőséges kapcsolattal Jézussal. Megéljük házaspárként, hogy Jézus köztünk él. Leülünk, hogy elidőzzünk Jézussal, aki itt van velünk. Az Istenhez való nagy közelség van a szívünkben illetve a házasságunkban.
2.A Szűzanya megköti az emberekkel a szeretetszövetséget és hozzásegíti őket a nagy belső szabadsághoz. Ez azt jelenti, hogy az ember nagylelkűvé válik. Reggel felkel az ágyból és szeretettel oda tud fordulni az ellenszenves emberekhez is. A kellemetlen munkát is elvégzi, minőségi munkára törekszik, beszélget a házastársával akkor is, ha éppen fáradt, elfogadja a társa akaratát és igyekszik megérteni őt. Azzal, hogy Isten akaratát tesszük, igent mondunk kívánságára, belső szabadság jön létre.
Tehát a szabadságnak két oldala van, Kentenich atya Ég felé nyújtózkodásnak [felfelé nyúlásnak] és a föld felé hajlásnak [lefelé nyúlásnak] nevezi.
Tehát a megújulás egyik útja a Jóisten iránti bensőséges szeretet, a másik pedig a az önnevelés.
A Szűzanya nem köti magát szabályokhoz, hogy ez milyen sorrendben történik. Vannak emberek, akiknél a Jóisten iránti bensőséges szeretet az elsődleges, azt tudják intenzívebben. Később megtanulják, hogy reggel pontosan fel kell kelni, és hogyan lehet a házastárs szívében is imádni az Istent.