Több közösségben is részt veszünk, hetente 2-3 estét és hétvégéinket is más családokkal töltjük. Schönstattban azt mondják, ez túl sok lehet. Így van?
Nem a szám a fontos, hogy hetente hányszor mennek el, hanem az, hogy ez kifejezhet egy belső nyugtalanságot, hogy nem tudnak nyugton maradni a saját házukban, a saját házasságukban, a saját lelkükben. Menekülhetnek az önmagukkal és egymással való szembesüléstől.
Kentenich atya mondja, az apostoli típusú embereknél nagy veszély, hogy mindig növekszik a külső tevékenység (gondolják, milyen szép, nagy feladat áll előttük), és közben menekülnek a benső nehézségektől. Az egészséges apostoli munka jele, ha haza jönnek, azt érzik: végre, megint itthon vagyunk, és nem a következő programot várják már.
Tegyék fel maguknak a kérdést: Szabad idejükben tudnak-e pihenni? Ha mindig úgy érzik, hogy valamit tenniük kell, az a belső nyugtalanság jele. Fontos megtanulni pihenni egymásnál, semmit sem csinálni, nem mindig tenni, tenni, tenni...